A földadórendező bizottmányok által használt országtérképek

Ferenc József egy 1849. október 20-án kiadott pátenssel rendelte el a földadó megállapítását célzó állandó kataszter bevezetését, illetve az állandó kataszter kidolgozásáig az ideiglenes földadórendszert és az ehhez kapcsolódó konkretuális, vagyis dűlőnkénti felmérést. Az utóbbit az 1850. március 4-i pátens is megerősítette.

A becslési és a felmérési munkálatokat az 1850. március 22-ei pénzügyminiszteri rendelettel létrehozott bécsi földadó-kataszteri („telekadósorozati”) főigazgatóság (Generaldirektion des Grundsteuerkatasters) irányította és ellenőrizte, mely április 1-én kezdte meg működését.

Magyarországon a közigazgatási beosztásnak megfelelően öt adókerületet alakítottak ki: a pozsonyi, a kassai, a soproni, a pest-budai és a nagyváradi adókerületet. A magyarországi adókerületek kataszteri ügyeit az adókerületi bizottmányok (Steuerdistriktskommission) irányították.

Erdélyben, valamint a Szerb Vajdaságban és a Temesi Bánságban egy-egy tartományi adóbizottmányt (Steuerlandeskommission) állítottak fel Nagyszeben és Temesvár központtal. A kerületi és a tartományi bizottmányok a bécsi földadó-kataszteri főigazgatóságnak voltak alárendelve.

Az adóbizottmányok munkáját az elnök irányította, és minden adóbizottmány mellé egy-egy főmérnököt rendeltek. A főmérnökök feleltek a becslőjárásokba beosztott mérnökök munkájáért.

 

Miért volt szükség országtérképekre?

A helyismerettel nem rendelkező hivatalnokoknak és mérnököknek is szükségük volt térképekre. Az 1850-ben kinevezett főmérnökök például a Habsburg Birodalom különböző pontjairól származtak, Csehországból, Dalmáciából, Stájerországból, Sziléziából és a Tengermellékről, Magyarországra érkezésükkor egyikük sem beszélt magyarul.

Az adóbizottmányok hasznát vették a térképeknek az adóigazgatás területi egységeinek: az adókerületeknek, a becslőfelügyelőségeknek, a becslőjárásoknak és az adóközségeknek a kialakításakor is.

Továbbá a főmérnökök tevékenységét szabályozó, 1850. július 24-én kelt Amtsinstruction für Obergeometer 19. §-a előírta, hogy a főmérnökök munkajelentéseikben térképen (Übersichtskarte) szemléltessék a felmérés állását és előrehaladást. Tehát a térképek segítették a bécsi hivatalnokok tájékoztatását.

 

A hivatalnokok részben korábban megjelent térképeket tudtak használni:

- Erdély Steinhausen Tivadar (†1877) által 1849-ben kiadott térképét,

Steinhausen Erdély-térképének első kiadása, 1844 (OSZK Térképtár, TR 8 382) Bibliográfiai leírás

 

- Magyarország és Erdély úttérképeit az 1830-as évekből,

Magyarország úttérképe, 1832 (HM-HIM Hadtudományi Térképtár, B IX c 619)  Bibliográfiai leírás

Erdély úttérképe, 1830 körül (OSZK, Kossuth L. 499) Bibliográfiai leírás

 

- a Lipszky János (1766–1826), valamint Schedius Lajos (1768–1847) és Blaschnek Sámuel (1789–1854) térképeit.

Lipszky János: Mappa generalis Regni Hungariae, 1804–1808 (OSZK Térképtár, TR 7 407)  Bibliográfiai leírás

Schedius Lajos és Blaschnek Sámuel Magyarország-térképének 1836–1837. évi kiadása (OSZK Térképtár, TR 2 846)  Bibliográfiai leírás

 

Másrészt új térképeket is szerkesztettek:

- 1853-ban két térkép is megjelent: Magyarország és a Temesi Bánság, illetve Wessely Vencel adófelügyelőnek a Temesi Bánságot mint önálló koronatartományt ábrázoló térképe,

Magyarország, a Szerb Vajdaság és a Temesi Bánság térképe, 1853 (OSZK Térképtár, TM 6 548) Bibliográfiai leírás
Ezen a példányon színezéssel jelölték a részletes felmérés 1868–1869. évi helyzetét

 

- 1854-ben pedig kiadtak egy új Erdély-térképet is, amelyet Mersich András (1811–1878) erdélyi kataszteri főmérnök állított össze.

Mersich András Erdély-térképe, 1854 (OSZK Térképtár, TM 9 048)  Bibliográfiai leírás