Múzeumok Éjszakáján mutattuk: Blaeu földgömb

A Blaeu Officina földgömbje, 1645/46.
(Az eredeti mű a zirci Reguly Antal Műemlék Könyvtárban található és
részleteiben tanulmányozható az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszékének Virtuális Glóbuszok Múzeumában)

A Blaeu-földgömb a glóbuszkészítés történetének egyik leghíresebb alkotása. Készítésének története a holland kartográfia 17. századi első két évtizedének számos kiváló alkotást eredményező korszakához kapcsolódik. Az alkamaari születésű Willem Jansz. (aki csak 1621-től használta a „Blaeu” nevet) 1598 táján telepedett le Amszterdamban, hogy ott megalapítsa kiadóvállalatát. Különféle jeles kiadványok (navigációs művek és műszerek, tengerészeti térképek, kézi és fali méretű világ- és kontinenstérképek) készítése mellett a matematikában és a csillagászatban egyaránt járatos Willem Jansz. már pályájának kezdő éveiben nagy lendülettel vetette bele magát a glóbuszkészítésbe. Erre szükség is volt, hiszen a városban az 1590-es évek óta két kiváló glóbuszkészítő műhely is működött. Az egyik a Van Langren család, a másik pedig Jodocus Hondius (1563–1612) műhelye volt. A három vállalkozás vetélkedése a glóbuszkészítés gyors fellendülését hozta. A századelő két évtizedében Amszterdamban mintegy 20 különféle méretű új glóbusz, azaz ég- és földgömb készült. (Jacob Floris van Langren (1525 körül–1610) azonban már 1599-ben Alkmaarba költözött, fia, Arnold van Langren (1571 körül–1644 körül) pedig 1609 táján a dél-németalföldi Antwerpenbe, majd onnan Brüsszelbe távozott és ott folytatta a glóbuszkészítést és -kiadást.)

Willem Jansz. első, 34 cm átmérőjű földgömbjét 1599-ben adta ki. Hondius 1600-ban jelentkezett egy 35,5 cm-sel. Alig egy-két éven belül mindkét kiadó egy 20 cm-es (Hondius, 1601), illetve egy 23 cm-es (Blaeu, 1602) változatot is kiadott. Sőt, Willem Jansz. 1600-ban egy 13,5 cm-es, majd 1606-ban egy 10 cm-es változatot is szerkesztett.

A két kiváló kartográfus, Hondius és Willem Jansz. vetélkedésben újabb fordulatot a Hondius cégnek minden addiginál nagyobb méretű, 53,5 cm átmérőjű ég- és földgömbjei hoztak. Jodocus Hondius azonban ezt már nem érhette meg, 1612-ben meghalt. A glóbuszpárt fia, ifj. Jodocus Hondius (1593–1629) és Adriaen Veen (1572 körül–1631 után) fejezte be 1613-ban.

De Willem Jansz. válaszára sem kellett sokáig várni. Műhelye a Hondius-i glóbuszokra még nagyobbakkal, a 68 cm-es ég- és földgömbökkel válaszolt. Az éggömb 1616-ban, a földgömb pedig 1617-ben lett kész. A sors különös fintora, hogy Willem Jansz. pár hónappal azelőtt fejezte be földgömbjét, hogy a hírek Jacob Le Maire (1585 körül–1616) és Willem van Schouten (1567 körül–1625) földkörüli útjának (1615–1617) eredményeiről 1617 nyarán Amszterdamba értek!

Az expedíció, amely egy új, a Holland Kelet-Indiai Társaság által nem felügyelt útvonalat keresett a déli tengereken a délkelet-ázsiai Fűszer-szigetekhez, nagy felfedezést tett. Feltárta, hogy a korábbi évtizedek vélekedéseitől eltérően Tűzföld nem az ún. Terra Australis Incognita (a Nagy Ismeretlen Déli Kontinens) legészakibb része, hanem csupán sziget Dél-Amerika legdélibb részén.

Willem Jansz. az új ismeretek miatt műhelyének büszkesége, a frissen elkészült 68 cm-es földgömbje javítására kényszerült. Azonban Jacob Le Maire apja, Isaac Le Maire (1558–1624), az expedíciót szervező ún. Ausztrál Társaság egyik igazgatójaként nem kívánta az új földrajzi ismeretek közlésének elsőbbségét másoknak átengedni. Ezért a hatóságokhoz fordult, hogy tiltsa el Willem Jansz.-ot a felfedezések közzétételétől. A legfőbb közjogi méltóság, a Staten General, a Tartományi Rendek hivatala pedig Le Maire javára döntött: „Látván Willem Jansz. levelét, amelyben arról írt az Ausztrál vagy Déli Társaság igazgatóinak, mely szerint a Déli-tengerre [Csendes-óceánra] vezető újonnan felfedezett szorossal vagy átjáróval szándékozik javítani glóbuszát, továbbá térképen is kiadni kívánja azt, e tárgyban úgy határoztunk, hogy a nevezett Willam Jansz.-szal közöljük, hogy sem glóbuszát javítani, sem nyomtatott vagy kéziratos térképen vagy bármiféle más módon közzé tenni az említett szorost, tengereket, földeket, szigeteket vagy az ott felfedezett partokat ne merészelje, de tartsa magát mint szigorúan és bizalmasan kezelthez, mint amit megtiltottunk.”

Blaeu azonban nem adta fel és már a következő évben, 1618-ban, sikerült elérnie a tilalom feloldását. E különös elsőbbségi vita magyarázza azt, hogy e híres glóbusz készítésének legkorábbi időszakából három tartalmi változat is ismert. A legkorábbi Tűzföldet még Terra Australis avagy Magellanica (a Nagy Déli Kontinens másik korabeli neve) részeként ábrázolta. A tiltás időszakában készült változaton Willem Jansz. törölte a glóbuszról a Dél-Amerikától délre fekvő Tűzföld és a Nagy Déli Kontinens partvonalait ‒ mivel azt a hatóság nem tiltotta. Végül egy az 1618 és 1622 közötti években készült változaton már láthatóak a Le Maire–Schouten-i felfedezések is.

Blaeu-földgömb, részlet: Dél-Amerika déli része

A földgömb földrajzi tartalmát ezt követően csupán egyszer javították. Joan Blaeu, Willem Jansz. fia, az Abel Jansszoon Tasman (1603 körül–1659) déltengeri expedícióját követően alaposan felújította a glóbuszt, a 17. század első felének szinte minden jelentős felfedezését figyelembe véve.  Két korábbi nagyméretű díszes keretbe írt szöveges magyarázatot törölt, helyet adva a Tasman-i felfedezések ábrázolásának az Indiai-, és a Csendes-óceán déli területein (Van Diemen Föld, azaz Tasmania, Új-Zéland, Tonga- és Fidzsi-szigetek, Új-Guinea új partvonala). Északkelet-ázsiai területeket is javított, Marteen Gerritsz. Vries (1588–1647) 1643-as utazásának eredményeire támaszkodva (Északkelet-Japán, Kuril-szigetek, Dél-Szahalin).

 

Blaeu-földgömb, részlet: Ausztrália, Új-Zéland és Új-Guinea

Blaeu-földgömb, részlet: Japán és Korea

Észak-Amerikában is jelentős módosításokat tett. Henry Hudson (?–1611) és más angol felfedezők utazásainak eredményeit követve javította Kanada északkeleti és északi partvidékét, továbbá Kalifornia addigi félsziget ábrázolását – téves korabeli információk alapján – szigetre változtatta.

Blaeu-földgömb, részlet: Kalifornia

A Blaeu műhely glóbuszainak készítését és kiadását 1682-ben Jan Jansz. van Ceulen (1635–1689) vette át, majd az ő halála után Johannes de Ram (1648–1693), később pedig, 1696-tól, Jacques de La Feuille (1668–1719). A 17. század második felében a különböző kiadók tehát változatlan földrajzi tartalommal készítették és forgalmazták e pompás glóbusz példányait. Olyan mennyiségben, hogy még ma is mintegy 85 példánya található meg a világ, elsősorban Európa különböző gyűjteményeiben.

A földgömbnek a kor glóbuszkészítőire tett hatását tanúsítja a Térképtár glóbuszgyűjteményének legrégibb és talán legértékesebb fölgömbje is. Szerzője a német származású de Rómában élő jezsuita tudós, Matthäus Greutter (1566 körül–1638) volt, aki 1632-ben a Blaeu-i földgömböt használta modellként. A közeljövőben az ő művét is szándékunkban áll e fórumon bemutatni.

 

Irodalom:

CAMPBELL, Tony: A descriptive census of Willem Blaeu’s sixty-eight centimetre globes. In: Imago Mundi 1976. 21-50.
DEKKER, Elly – VAN DER KROGT, Peter: Globes from the western world. Zwemmer, 1993. 41-56.
DEKKER, Elly: The navigatior’s globe. In: Globes at Greenwich: a catalogue of the globes and armillary spheres in the National Maritime Museum, Greenwich. London & New York 1999. 33-43.
KEUNING, Johannes – DONKERSLOOT-de VRIJ, Marijke: Willem Jansz. Blaeu. A biography and history of his work as a cartographer and publisher. Amsterdam, 1973.
KOEMAN, Cornelis: Life and workd of Willem Janszoon Blaeu. New contributions to the study of Blaeu, made during the last hundred years. In: Imago Mundi 1972. 9-16.
SCHILDER, Günter: Monumenta cartographica Neerlandica III. Twee wandkaarten van de wereld van Bleau. 1619 en 1645/46. Alphen aan de Rijn, 1990.
VAN DER KROGT, Peter: Old globes in the Netherlands: a catalogue of terrestrial and celectial globes made prior to 1850 and preserved in Dutch collections. Utrecht, 1984.