Múzeumok Éjszakáján mutattuk: Willem Janszoon Blaeu éggömbje

Nehéz helyzetben van e cikk írója, mert mind az éggömbről, mind készítőjéről vaskos könyvek lapjait lehetne megtölteni érdemi információval. De erre most nincs lehetőség, így kérem a tisztelt olvasót, amennyiben bármely itt megemlített téma, részlet esetleg felkeltette érdeklődését, írja meg egy hozzászólásban, és a későbbiekben szívesen kifejtem, mert valóban e témát mélységeiben bemutatni nem lehetséges egy blog-bejegyzésben.

Willem Jansz. Blaeu
(1571. Alkmaar– 1638. Amszterdam)

Willem Jansz. (aki Guilielmus Janssonius Alcmaarianusként kezdte tevékenységét, s csak 1621 után vette fel a Blaeu nevet) 1571-ben született Alkmaarban, Jan Willemsz. heringkereskedő fiaként.  Kora fiatalkori éveiről kevés információval rendelkezünk. 1595-ben az ifjú Willem elutazott Hven szigetére, ahol meglátogatta Tycho Brache-t (teljes nevén: Tyge Ottesen Brahe, 1546–1601), a korszak neves dán csillagászát, és munkájával segítette az ő megfigyeléseit. Mindeközben lemásolta Tycho nagy éggömbjét, melyen a csillagász legújabb számításait és megfigyeléseit ábrázolta. Visszatérve Alkmaarba elindította saját vállalkozását, majd 1598 körül Amszterdamba költözött, amely az akkori Európában kiemelt helyszínéül szolgált a térkép- és glóbuszkészítésnek. Blaeu a csillagászati adatok birtokában, a kor neves művésze, Pieter Jansz. Saenredam (1565–1607) által megrajzolt csillagképek grafikáival megalkotta saját éggömbjét, melyet 1603-ban adott ki. Blaeu éggömbje az új csillagászati tartalom, és az új, addig nem ismert grafikai stílus elegyével kora egyik legmodernebb glóbuszává vált.

Willem Janszoon Blaeu éggömbjének 12 cm-es modellje
A mű részleteiben tanulmányozható az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszékének Virtuális Glóbuszok Múzeumában

 

De miért volt oly jelentős ezen éggömb, és mi motiválta Blaeu-t a megalkotásra?

Az éggömb tartalmi jelentősége Tycho Brache munkásságában rejlik. Tycho volt az a csillagász, aki Ptolemaioszt követve, 1400 év elteltével (!) képes volt egy teljesen új csillagászati katalógust összeállítani, számos új csillaggal, csillagképekkel és pontosabb számításokkal.

Blaeu motivációjának pontosabb megismeréséhez érdemes lesz bepillantanunk az akkori Amszterdam térkép- és glóbuszkészítésének viszonyaiba. Mint említettem, Amszterdam volt akkor Európa térképészeti központja. A város első glóbuszkészítője Jacob Floris van Langren és fia, Hendrik volt, akik 1585-ben kezdtek glóbuszokat készíteni és kiadni. Nem sokkal utánuk megjelentek a versenytársak is, mint a kiváló rézmetsző és kartográfus Jodocus Hondius vagy a térképész és teológus Petrus Plancius, akinek szerepét a holland glóbuszok népszerűvé válásában nem lehet eléggé hangsúlyozni. Blaeu-nak velük kellett versenybe szállni a glóbuszkészítésben, így számára elengedhetetlen volt olyan adatokat és oly módon publikálnia, amit és ahogyan előtte senki más. Ám ehhez nem volt elegendő a legújabb számítások és adatok megszerzése, hiszen nem csak Blaeu járt Tycho-nál. Őt megelőzve Arnold és Hendrik van Langren is meglátogatta a neves csillagászt, és sikerült kizárólagos jogot szerezniük arra, hogy Tycho csillagászati adatait saját gömbjükön publikálják, amit 1594-ben meg is tettek. Blaeu-nak újítania kellett, hogy a legfrissebb információkra váró vevői igényeit kielégíthesse. Ez Willem Jansz.-nak úgy sikerült, hogy jogot szerzett – sokak szerint az általa bíztatott és támogatott - Frederick de Houtman (1571–1627), holland tengerész csillagkatalógusának felhasználására, amelynek újdonsága és fontossága abban állt, hogy az akkor még kevésbé ismert déli égbolt csillagait tartalmazta. Ezzel a tartalommal, és a már említett csodálatos grafikai ábrázolásmóddal született meg 1603-ban 34 cm átmérőjű éggömbje. Bámulatos, ahogy Willem Jansz. glóbuszának tartalmát és készítéstörténetét az éggömb inprintumában, két mondatban összefoglalva adta közre:

 „SPHAERA STELLIFERA In qua, ut speculo quodam firmamenti, universam Sideru ornatum, ac stellarum ordinem summa, qua fieri potuit, industriâ a Guilielmo Janssonio, magni Tychonis, quodam discipulo, accuratisse dispositum; earumq numerum multo, quam hactenus, auctiorem, ex observationib recens a Nob. viro D. Tychone Brahe, Astronomo incoparabili habitis, deprompta, annoq: 1600, et quo deinceps seculo, accomodata intueri liceat.”

A CSILLAGOKAT HORDOZÓ ÉGGÖMB, amelyen, mint az égbolt tükrén, a nagy Tycho tanítványa, Willem Jansz. a teljes éjjeli égboltot felékesítette, és a csillagok rendjét a lehető legnagyobb odafigyeléssel pontosan elrendezte. A páratlan csillagász, a nemes férfiú Tycho Brahe úr legújabb megfigyelései alapján számuk jóval nagyobb, mint korábban, és úgy vannak elhelyezve, ahogy 1600-ban és az azt követő században lesznek láthatóak.

„Habetis hic, Astrorum studiosi, trecentas et pplures Antarctico mundi vertici viciniores stellas, ex observationibus secundum iam à Frederico Houtmanno, maiori studio et accommodatioribus instrumentis, ad stellas à Tychone positas factis, depromptas; auctori numero et accuraiori dispositione, vestro commodo et delectationi depictas. A ° 1603”

Itt, ti, akik a csillagokat tanulmányozzátok, a világ déli pólusához közelebb több mint 300 csillagot találtok, melyeket Frederick de Houtman még nagyobb buzgósággal és még pontosabb műszerekkel figyelt meg, s melyeket Tycho csillagaihoz adott; ezeket nagyobb számban és pontosabban elhelyezve a ti hasznotokra és gyönyörködtetésekre találjátok megfestve. 1603.

 

Irodalom:

DEKKER, Elly – VAN DER KROGT, Peter: Globes from the Western World. Zwemmer – London, 1993.
VAN DER KROGT, Peter: Old Globes int he Netherlands. A catalogue of terrestrial and celestial globes made prior to 1850 and preserved in Dutch collections. Utrecht, 1984.
WARNER, Deborah J.: The first celestial globe of Willem Janszoon Blaeu. In: Imago Mundi 1971. 29–38.
WARNER, Deborah J.: The Sky Explored Celestrial Cartography 1500-1800. New York – Amsterdam, 1979.

Külön köszönet Túri Klaudiának és Szebelédi Zsoltnak, az OSZK Régi Nyomtatványok Tára munkatársainak a latin szöveg fordításában nyújtott segítségükért!