Nyugaton a helyzet változott I.

A térképtár első világháborús anyagát feldolgozva számos ritka és történelmileg érdekes térkép került elő. A gyűjtés sajátosságaiból adódóan igen gazdag a német nyelvű anyag, míg egyes országok térképeiből csak néhány darab található a tárban. Jó példa erre az egyetlen korabeli török, az öt olasz vagy a három orosz térképmű. Jelen bejegyzés egy, első látásra nem túl érdekes és nem túl igényes kivitelű orosz munkáról szól, aminek, mint később látni fogjuk, mind háttértörténete, mind történelmi utalásai akár egy-egy rövidebb tanulmány témájául is szolgálhatnának.

Íme a szóban forgó mű, címe alapján a Német nyugati front térképe, amely meglehetősen egyszerű kivitele és szövege stílusa alapján propagandairat, szórólap lehetett.

A német nyugati front térképe (OSZK Térképtár, T 4063)

 

A térképet, azaz annak feliratait jobban megvizsgálva számos kérdés merül fel, amit szándékaink szerint meg is válaszolunk a továbbiakban:
1. Mit kerestek orosz csapatok a nyugati fronton?
2. A háború mely szakaszában adták ki?
3. Milyen céllal készült és kinek szól az üzenete?
4. Ki volt az a bizonyos Haig tábornok és miről beszélt?

 

1. Orosz expedíciós hadtest a nyugati fronton

A franciák részéről már 1915-ben felmerült az igény, hogy a szaloniki (más néven makedóniai vagy balkáni) frontra orosz szövetségeseiktől kérjenek segítséget, bízva az Orosz Birodalom kiapadhatatlan forrásaiban. Kezdetben mintegy 300.000 embert kértek a cártól, hadianyagért (fegyverzet és lőszer) cserébe. Ezt az irreális igényt végül nem teljesítették, de így is két-két dandárt küldtek mind a balkáni, mind a nyugati frontra.

A francia követekkel még 1915 decemberében megállapodtak a főbb pontokban, így 1916 februárjában már el is indult az 1. ezred Moszkvából és a 2. ezred Szamarából Marseille-be, ahová áprilisban érkeztek meg. Ők alkották az első dandárt. Augusztusban hajózott be Arhangelszkben az a 3. dandár, amelyet szintén a nyugati frontra küldtek. Ezek után az orosz vezetés még további 5 dandárra tett ígéretet, de ezt már sohasem teljesítették. Az utolsó, 4. dandár 1916 szeptemberében kelt útra a makedóniai frontra.

A csapatok szállítását és felszerelését a franciák biztosították, míg a katonai parancsnokok oroszok voltak. Hogy némi fogalmat alkothassunk arról, hány emberről is van szó, íme az első brigád létszáma: 8762 közlegény és 180 tiszt, tehát közel kilencezer ember.

Az orosz csapatok Champagne környékén állomásoztak és 1917 tavaszán be is vetették őket az úgynevezett Nivelle-offenzívában, ahol, mint az a szövegből kiderül, délen a francia haderőt támogatva visszafoglalták Courcy városát és bevették Brimont erődjét is.

További sorsukról majd később esik szó, a következő blogbejegyzésben először a második kérdésre adok választ.

 

Irodalom:

ASCERF - Association du Souvenir du Corps Expéditionnaire Russe en France, http://www.ascerf.com/, 2016. 09. 07.
COCKFIELD, Jamie H.: With snow on their boots. The Tragic Odyssey of the Russian Expeditionary Force in France During World War I. New York, 1998.
La courtine 1917, http://www.lacourtine1917.org/, 2016. 09. 07.