Franz Raffelsperger időléptékes postatérképei 1. rész

A távolságadatok pontosabb szemléltetésére és gyors értelmezésére az újkortól kezdődően, térképek mellékleteként a kartográfusok gyakran összefoglaló táblázatokat is készítettek. A polis (város ógörög nyelven) és métrique (azaz mérték francia nyelven) szóösszetételre visszavezethető ún. polimetriai, vagy távolságmutató táblázatokra már csak gyakorlati szempontok miatt is szükség volt, hiszen minél alaposabban dolgozott a térképész, kis léptéket alkalmazva, annál több térképszelvényre volt szükség a térkép elkészültéhez (így a térképet szemlélő számára nehezebbé vált a szelvényeken szereplő távolságok becslése). E forrástípussal mutat rokonságot az ún. izokrón, vagy időléptékes térképek családja. E térképek két hely távolságát nem távolságadatok segítségével, hanem vizuális eszközökkel, időmértékegységekben mérve mutatják be az olvasónak, a topográfiai alaptérképen elhelyezett színtónusok, speciális jelek vagy koncentrikus körök (zónák) segítségével. Az időléptékes térképek készítéstechnikájukban a diagramokkal is nagy hasonlóságot mutatnak és legtöbbször nem tüntetnek fel méretskálát, vagy fokhálózatot. A hagyományos térképekkel szemben arra a kérdésre is választ adnak, – ami jelenkori életünk tér-idő felfogásának sajátossága, – hogy például: „Bécs milyen messze van kocsival Budától?”. Paradox módon e kérdést nem kilométerben válaszolnánk meg, hanem időtartamban! Pedig az utazó elsősorban mégis földrajzi távolságot tesz (tett) meg bizonyos idő alatt.

Übersicht der Eilpost-Fahrten von Wien nach Prag und Carlsbad; Brünn und Ollmütz; Pressburg und Pöstöny; Ofen; Gratz und Klagenfurt; & Linz (Országos Széchényi Könyvtár; Térkép-, Plakát és Kisnyomtatványtár; TR 703)

Az időléptékes térképek már készítési módjuk által is egyedi kartográfiai forrásoknak tekinthetőek. Kutatásukat nehezíti, hogy az izokrón (a kifejezés az ógörög iso, azaz egyenlő és chronos, idő, időlépték jelentésű szóösszetételből alakult) gyűjtőfogalom nem kellőképpen körülhatárolt alapokon nyugszik. Térképkészítők eseti jelleggel nevezték munkájukat korábban izokrónnak, de fellelhetőek hasonló jellegű térképművek sebesség-, vagy „influence térkép” néven is. Az ilyen típusú térképek tartalmukban csak sematikusan követik a városok égtájak szerinti, tényleges elhelyezkedését. A forráscsoport egyedisége e térképek későbbi közgyűjteményi besorolását is tovább nehezítette, így jelenleg szórványosan könyvtárak és levéltárak állományát egyaránt gazdagítják.

E kétrészesre tervezett bejegyzés első része Franz Raffelsperger tevékenysége nyomán megjelent, 19. század eleji, izokrón térképek bemutatására vállalkozik.

Franz Raffelsperger (1793. szeptember 23., Modor [Pozsony vármegye] – 1861. szeptember 14., Bécs) postahivatalnok és későbbi geográfus, tudományos ismereteit a bécsi Szent Anna Kolostor (Annakloster) jezsuita gimnáziumában, valamint a Realakademie-ben eltöltött diákévek alapozták meg. Kezdetben kereskedelmi pályára készült, e célból több utazást is tett Franciaországban. Geológiai érdeklődéséből fakadó, több tanulmányútja a Magyar Királyság területére vezetett. Életpályájának elején, 1813-tól kezdődően különböző, gipsz, illetve gipsz őrlemény előállításához kötődő ipari vállalkozások („Gypsmühle”) irányítását vette át a Pozsony környéki Direnbergben (Dimburg), melyek a korabeli szobrászati és épületplasztikai művek kivitelezéséhez biztosítottak alapanyagot. Korábban szerzett geológiai ismereteit sikerrel kamatoztatta az új gipszlelőhelyek felkutatása során is. E célból tett üzleti utazásai érintették Csehország, Morvaország és Ausztria különböző tartományait (Gräffer–Czikann, 1836: 336). 1820-tól az osztrák császári posta Postakocsi Igazgatóságán (Habsburger Kaiser und Königin Postwesen–Hauptpostwagen-Direktion; Hennyey, 1926:137) helyezkedett el hivatalnokként, ahol a korábbi utazásai során szerzett tapasztalatait és üzleti ismereteit egyaránt hasznosítani tudta az Otto von Ottenfeld által irányított és átszervezés alatt álló intézmény javára (Wurzbach, 1872: 225). Postai alkalmazottként Raffelspergernek alkalma nyílt szakmai tanulmányutakon való tapasztalatgyűjtésre Firenzében, Rómában, Prágában és Velencében, de megfordult Svájcban és Franciaországban is (Gräffer–Czikann 1836: 336).

Ottenfeld modernizációra törekvő intézkedései a postakocsi-divízió szervezeti hatékonyságának növelésére irányultak, illetve magának a postarendszernek az átszervezésére. Ez többek között, a rendszeres gyorskocsijáratok bevezetését, valamint az 1829-ig különálló levélposta-szolgálat kocsipostával való egyesítését is magába foglalta (Österreichisches Biographisches Lex., 272).

A jó-gyakorlatok átvételével a Habsburg-birodalmi posta célkitűzése vélhetően, egy korábban ismeretlen, szolgáltatásközpontú felfogás meghonosítása volt, mely illeszkedett a korszak francia, porosz és szászországi postagyakorlathoz. A postai szolgáltatások kínálatának bővítésével, mint például az előre rögzített díjszabás, a kiszámíthatóbb menetrend és a biztonságos postautak, új utazóközönséget próbáltak toborozni. A remélt, jövedelmezőbb pénzügyi eredmények érdekében a postai hálózatot biztosító állomások személyzetének (postamester, postakocsis) és magának a postai eszközállománynak (postalovak, járművek) az átszervezését a kitűzött céloknak megfelelően hajtották végre. Ez hosszútávon hozzájárult a társasutazás modern, ma is ismert fogalmának kialakulásához, melynek egyik sajátossága a korban még kevésbé volt általános, nevezetesen az ismeretlenekkel közösen eltöltött utazás.

A bemutatásra kerülő időléptékes postatérképek készítési idejével közel azonos keltezésű a Raffelsperger nevéhez köthető útikalauz (Raffelsperger, 1829–1830), mely postai útvonalak ismertetésén túl, gyakorlati tanácsokkal, viteldíj- és távolsági táblázatokkal, sillabuszként (tájékoztató jegyzékként) szolgálta a postakocsin való utazás népszerűsítését. A munka előszavából megtudható, hogy az új célközönséget leginkább a gyógyfürdőturizmus szereplői, a köztisztviselők, valamint az üzletemberek és az utazó kereskedők köre jelenthette (Raffelsperger, 1829: 7). A szerző maga is úgy nyilatkozik könyvében, hogy az utazás népszerűsítése és megkönnyítése általánosan mindenkinek kedvez, hiszen „az önképzés egyik eszköze, valamint a tudományos ismeretek előmozdítását” jelenti, egyben azt is, hogy a javított útvonalak és az egyre szélesedő közlekedési eszközkínálat révén a távolabbi városok is közelebb kerültek az utazókhoz. A közreadott ismereteknek köszönhetően Raffelsperger szerint, az utazó költségeket takaríthat meg, ha az utazás során a posta által nyújtott gyors, biztonságos, és olcsó szolgáltatások igénybevételével az előzetesen kijelölt útvonaltervet követi. (Raffelsperger, 1829-1830: 9).

Franz Raffelsperger nevéhez köthetően az eddigi kutatás négy, egymással szoros kapcsolatban álló, izokrón térképet tárt fel. Hasonló, időléptékes készítési móddal Raffelsperger később hajózási térképet (ÖNB, K I 112004) is közzétett, mely a jelenleg is zajló kutatás tárgyát képezi.

A szerző munkásságát feldolgozó, kevés számú, 19. századi életrajz, valamint a rendelkezésre álló bibliográfiai adatok, mindössze három közúti postai itinert ismertetnek. A keltezés nélkül megjelent Übersicht der Eilpost-Fahrten (...) című térkép a Habsburg Birodalom szűkebb körű, postai útvonalhálózatát mutatja be, német nyelvű névanyaggal. Az itiner, mely feltételezhetően előképét képezi a későbbi postai menetrendeknek, többek között, a Bécs–Buda útvonalon 1825 június 5-től (Münzerer 1825: 3) heti rendszerességgel, három naponta üzemelő, postai személyszállítást mutatja be az olvasónak. Ez utóbbi okán kiadása 1825 körülire tehető.

A Bécset Budával összekötő postút állomásai Franz Raffelsperger időléptékes térképén (Országos Széchényi Könyvtár; Térkép-, Plakát és Kisnyomtatványtár; TR 703).

A jelen sorok írója által korai műként azonosított térképet egyáltalán nem említik a Raffelsperger munkáit egybegyűjtő, 19. századi bibliográfiák. A térkép kidolgozottsága elmarad a későbbi itinerektől, vélhetően azért, mert kísérleti jelleggel, térképvázlatként készült. A menetrend írásképét lendületes, kalligrafikus betűk jellemzik. A kutatás során két közgyűjteményben is sikerrel azonosított példányok (OSZK, TR 703 vö. NÖLB, C II 273) készítéstechnikájukban feltételezhetően utólag színezettek, rézmetszéssel készültek, bár a jelenleg ismert példányokon a nyomólemez széle egyértelműen nem vehető ki. Nyomdai eljárásról árulkodik az egyes betűk széleinél többször kivehető, halványodó tinta nyoma. Az ismert munkák különálló közgyűjteményi besorolásúak, nem kapcsolódnak szorosan más kiadvány térképmellékletéhez, vagy más műhöz, így vélhetően önálló példányként kerültek forgalomba.

Tartalmi szempontból az ábrázolt útvonalak kizárólagos kiindulópontja Bécs városa, míg Bécs és a Habsburg Birodalom jelentősebb települései között húzódó nyilak és a rajtuk elhelyezett menetrendek a térkép óramutató járásával ellentétesen történő forgatásával ismerhetők meg. Két város között balról jobbra haladva előbb a körutazás („auf der Tour Reise”) kezdete olvasható le, majd a Bécsbe való visszaút menetrendje. A feltüntetett viteldíjtáblázat egyirányú és menettérti jegyekről is tájékoztat, felhíva egyben az utazók figyelmét arra, hogy borravalót külön sehol sem kell fizetni az utazás során. Az ábrázolt célállomások között szerepel Pozsony és Buda is, bár a sűrűbb nyugati menetrendből ítélve az itiner inkább Karlsbadba, Prágába, Olmützbe, vagy Linzbe kalauzolta az utazókat. Buda kétnaponta volt elérhető a hét három napján, 29–30 órányi menetidővel számolva. A postai utazás hétköznapi körülményeibe is betekintést nyerhetünk a forrás segítségével, mely szerint a jegyeket gyorspostakocsira vagy „szeparált” kupés (azaz zárt, fedett) kocsikra is válthattak az utasok és biztosította őket arról, hogy a lóváltások mindössze „egy percet vesznek igénybe”. Minden utas, aki fedett helyre váltott jegyet, legfeljebb 50 csomagból álló poggyászt szállíthatott, a postalegény mellett, a zárt részen kívül ülők pedig 20 csomagnyit. Az egész éjjel közlekedő járatok útja során az étkezések céljára pihenő volt kijelölve, az erre vonatkozó megállóhelyeket a menetrend is tartalmazta. A reggeli és vacsora félórás szünetet jelentett, az ebédre egy órát kellett számolni. A későbbi időpontban, vagy a nem közvetlenül Bécsbe visszatérőknek a menetrend vendégházakat is ajánlott.

Folytatása következik…

 

A közleményben hivatkozott térképek

OSZK, TR 703
RAFFELSPERGER, Franz [s. a.]: Übersicht der Eilpost-Fahrten von Wien nach Prag und Carlsbad; Brünn und Ollmütz; Pressburg und Pöstöny; Ofen; Gratz und Klagenfurt; & Linz. (Lelőhelye: Országos Széchényi Könyvtár; Térkép-, Plakát és Kisnyomtatványtár; TR 703)

NÖLB, C II 273
RAFFELSPERGER, Franz [s. a.]: Übersicht der Eilpost-Fahrten von Wien nach Prag und Carlsbad, Brünn und Ollmütz, Pressburg und Pöstöny, Ofen, Gratz und Klagenfurt, & Linz (Lelőhelye: Niederösterreichische Landesbibliothek; Kartensammlung; C II 273)

ÖNB, K I 112004
RAFFELSPERGER, Franz: Versuch einer Übersicht der Packetboot- und Dampfschiff-Fahrt-Verbindungen des Europäischen Continentes mit seinen nächsten überseeischen Umgebungen und der vorzüglichsten Wasserfahrten in dessen Innerem. 1834 (Lelőhelye: Österreichisches Nationalbibliothek, Kartensammlung; K I 112004)

 

Irodalom és források

GRÄFFER, Franz – CZIKANN, Johann Jakob Heinrich: Oesterreichische National-Encyklopädie, oder alphabetische Darlegung der wissenswürdigsten Eigenthümlichkeiten des österreichischen Kaiserthumes. 4. Band. Wien, 1836
HENNYEY Vilmos: A magyar posta története. Budapest, 1926.
MÜNZERER, Joseph: Neuen Jahre von dem k. k. Ober-Post-Amts. Brieftrager Joseph Münzerer. (Budapest Történeti Múzeum, Kiscelli Múzeum; 58.194.1)
Österreichisches Biographisches Lexikon 1815–1950. Hrsg. von der Österreichischen Akademie der Wissenschaften. 7. Band. Wien, 1977.
RAFFELSPERGER, Franz: Der Reise Secretär. Ein geographisches Posthandbuch für Reisende, Kaufleute, Geschäftsmänner und Postbeamte. 1-2. Wien, 1829-1830.
WURZBACH, Constantin von: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich. 24. Wien, 1872.

 

.oOo.