Sánta Sára: Richard J. A. Talbert: Rome’s World: The Peutinger Map Reconsidered

 

Richard J. A. Talbert, a University of North Carolina történészprofesszorának műve (Rome’s World: The Peutinger Map Reconsidered / Róma világa: a Peutinger-tábla újragondolva) az első átfogó, angol nyelven megjelent könyv, amely a Tabula Peutingeriana történetét vizsgálja. Figyelemre méltó mű, új értelmezést és értékelést nyújt a térképről, amely mind térképészetileg, mind a Római Birodalom ideológiájának reprezentációja szempontjából igazi mesterműnek számít. A könyv bevezetőből, öt fejezetből, egy összefoglalásból, valamint összesen kilenc függelékből épül fel, a végén pedig részletes jegyzetapparátus, bibliográfia és a kiadvány használatát nagyban megkönnyítő index és helységnévmutató található.

A Tabula Peutingerianát Talbert kutatásai szerint valamikor az 1200-as években készítették, minden valószínűség szerint egy elveszett, a Diocletianus-tetrarchia időszakából (Kr. u. 300 körül) származó ókori eredeti alapján. Azért is különleges, mert a Római Birodalom területének egyetlen, ókorból fennmaradt ábrázolása: az elnyújtott, 33x672 cm méretű térkép színes, igen részletes megjelenítése az Európán, Észak-Afrikán és a Közel-Keleten keresztülvezető római utaknak. Egyetlen fennmaradt példánya ma Bécsben, az Osztrák Nemzeti Könyvtárban található (Codex Vindobonensis 324).

A bevezetőben arról olvashatunk, hogy az eddig elfogadott nézettel szemben (amely szerint a térkép létrejöttének kizárólag gyakorlati okai voltak) Talbert kutatásai alapján arra a megállapításra jutott, hogy a Tabula ókori eredetije minden bizonnyal reprezentációs célokat szolgált, és egy palotában volt kiállítva. Tehát nem csupán azért készült, hogy bemutassa a birodalom úthálózatát, hanem egyenesen a Pax Romana ideológiájának hagyományos eszméit testesítette meg, valamint kreatívan ábrázolta a késő antik ízlést és értékeket.

Az első fejezetben (The surviving copy: history, publication, scholarship / A fennmaradt másolat története, közlése, kutatása) a szerző részletesen ismerteti a térkép felfedezését, korai tulajdonosait, valamint egyes kiadásait és kommentárjait. Itt kell megemlítenünk a Tabula Peutingeriana kiadástörténetének magyar vonatkozását, amelyről a szerző szintén részletesen értekezik (50–51.). Katancsich Péter (1750–1825) az Egyetemi Könyvtár őre, valamint a Pesti Királyi Tudományegyetem érem- és régiségtan tanára 1824-ben jelentette meg Orbis antiquis ex Tabula Itineraria quae Theodosii Imp. et Peutingeri audit… című művének első, majd 1825-ben a második kötetét. (http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/2524118) Talbert méltatja Katancsich munkáját, hiszen erősen korlátozott helyzetében (például amikor nagy nehézségek árán kijutott Bécsbe, ott mindössze von Scheyb 18. századi kiadását nézhette meg, az eredeti térképet nem) is kiváló, újszerű kiadást készített. Talbert megjegyzi – kiemelve ezzel a magyar kiadást a többi közül –, hogy szerinte Katancsich munkája a mai napig nem kapta meg azt a tudományos figyelmet, melyet megérdemelne.

A második nagy fejezet, amely a (The surviving copy the material object and its paleography / A fennmaradt másolat tárgyi anyaga és paleogáfiája) címet viseli, részletesen foglalkozik az Osztrák Nemzeti Könyvtárban fennmaradt példány állapotával és anyagával, valamint paleográfiájával. A részletes paleográfiai vizsgálat után Talbert arra a következtetésre jutott, hogy a térkép másolatát egy személy készíthette – inkább egy művész, mint egy tudós – valamikor 1200 körül, talán a dél-német régióban vagy Elzászban, egy bencés kolostorban.

A harmadik fejezetben (The design and character of the map / A térkép alakja és jellege) a szerző elsőként a térkép szokatlan formáját tárgyalja. Amellett érvel, hogy a hosszúkás, elnyújtott formát szándékosan választotta a készítője, és ez az ábrázolásmódját is meghatározta. Ezt követően Talbert igen alaposan elemzi a készítés körülményeit és térképészeti vonatkozásait (tájolás, méretarányok, színek, vonalvezetés stb.), végül részletesen ismerteti és értékeli az útvonalak és a képi ábrázolások kérdését is.

A negyedik fejezet (Recovery of the original map from the surviving copy / Az eredeti térkép újraalkotása a fennmaradt másolatból) arra tesz kísérletet, hogy rekonstruálja az eredeti, elveszett térképet a ma ismert Tabula Peutingeriana alapján. Mivel Talbert az eredeti térkép készítési idejét Kr.u. 300 körülre keltezi, és feltételezi, hogy az évszázadok alatt több, különböző másolatnak is kellett készülnie, így nagy a valószínűsége a szövegromlásnak: tévesztéseknek, kihagyásoknak, torzulásoknak.

Az ötödik, egyben utolsó fejezetben (The original map / Az eredeti térkép) Talbert az eredeti térkép készítőjének személyét, a forrásokat, a készítés kontextusát, valamint készítésének idejét és okát tanulmányozza, leszögezve azt, hogy eredményei és javaslatai szinte minden esetben feltételezések. A térkép készítőjét nem tudja meghatározni (azonban szerinte ki lehet zárni a korábban feltételezett Castorius személyét), a készítés idejét viszont igen: véleménye szerint Diocletianus tetrarchiájának ideje alatt, Kr.u. 300 körül alkották. Talbert ismét amellett érvel, hogy az eredeti nem gyakorlati használatra szánt térképként funkcionált, hanem reprezentációs célokat szolgált. Azt feltételezi, hogy egy palota díszcsarnokában, egy apszisban lehetett felfüggesztve, ahol mindenki számára látható volt.

Az utolsó fejezetet követően Talbert egy összehasonlító táblázatot tesz közzé az Itinerarium Burdigalense és az Itinerarium Antonini, valamint a Tabula Peutingeriana úthálózatáról. Végül összefoglalja főbb eredményeit, továbbá szól még néhány lehetséges másolatról, amelyeket ma már csupán forrásokból ismerünk. A kötetet kilenc függelék zárja: az első hat a Tabula Peutingeriana kutatástörténetéhez ad további adalékokat az egyes kiadások mellett megjelent szövegek fordításaival, három pedig az online adatbázishoz nyújt segédletet.

Számtalan illusztrációjával, a térkép történetének eddig feltáratlan aspektusaival, valamint radikális, sőt provokatív megállapításaival (amelyek közül a legfontosabb, hogy a Tabula eredetije minden bizonnyal reprezentációs célokat szolgált) igazán fontos, részben hiánypótló, részletes és olvasmányos művet tarthat kezében az A Rome’s World: The Peutinger Map Reconsidered olvasója. A térkép kiadástörténetének magyar vonatkozása, Katancsich Péter Orbis antiquis című művének méltatása pedig minket is arra ösztönözhet, hogy hazánkban is érdemes lenne további kutatásokat folytatni a Tabula Peutingerianával kapcsolatban.

 

Richard J. A. Talbert: Rome’s World: The Peutinger Map Reconsidered.

New York: Cambridge University Press, 2014. XVIII + 357 oldal
(ISBN: 978-1-107-68575-8)