Magyarország

Johann van der Bruggen németalföldi származású bécsi rézmetsző és kiadó három Magyarország-térképet metszett, de az 1739-ben kiadott Parvus atlas-ában ezek közül csak kettőt használt fel, míg harmadik lapként a Regni Hungariæ című térképének egy – Johann Andreas Pfeffel által metszett – változatát illesztette be ebbe a kiadványába.

A Teleki Pál szerkesztésében először 1919-ben megjelent, a köztudatban „vörös térkép” néven számon tartott etnikai térkép talán a legismertebb magyar kiadású etnikai térkép. Talán kevesen tudják, hogy a térkép számos kiadást megélt, így nem is olyan egyszerű meghatározni, hogy melyik „a” vörös térkép.

1813-ban jelent meg Karacs Ferenc (1770–1838) MAGYAR ORSZÁGNAK ÉS A’ HOZZÁ KAPTSOLTATOTT HORVÁTH, és TÓTH ORSZÁGOKNAK, ’s HATÁRŐRZŐ KATONAI VIDÉKEKNEK, nem külömben AZ ERDÉLYI NAGY FEJEDELEMSÉGNEK Vármegyékre és Szabad Kerületekre osztatott ’s a’ leg jobb Mappák szerént készittetett KÖZÖNSÉGES TÁBLÁJA című műve. Ezen kívül a szakirodalom a térképnek egy évszám nélküli változatlan tartalmú állapotát tartja számon. (Atlas Hungaricus, Karacs 7a és 7b).

Sorozatunk befejező részében a berlini Humboldt Egyetem Földrajzi Intézetének térképgyűjteményében megtalálható kéziratos és nyomtatott hungarika térképekből válogattuk ki azokat, melyek eddig a hazai szakma előtt ismeretlen voltak. A teljes tanulmány egészében megtalálható a Térképtörténeti Közleményekben.