Örömteli esemény minden olyan mű megjelenése, amely a magyar térképtörténet kevésbé ismert oldalával, térképeivel vagy épp személyiségeivel foglalkozik. Különösen fontosak azok a kiadványok, amelyek a szélesebb közvélemény térképtörténeti ismereteit bővítik. Így fontos eseménynek tekinthetjük ezt a székelyföldi Háromszék Vármegye kiadó gondozásában közreadott tanulmánykötetet, amely a 18. századi magyar és erdélyi kultúra nagy alakjának, a székely Bod Péternek (1712–1769) a térképeit mutatja be.
A szép kiállítású, jól szerkesztett kötethez csak gratulálni tudunk a közreműködőknek. A kiadvány a szélesebb közönség tájékoztatásához szükséges bevezető jellegű tanulmányokat, és a kötet fő írásaiként két olyan térképtörténeti tanulmányt tartalmaz, amelyek a kiváló, sokoldalú tudósnak, református lelkipásztornak a térképek iránti érdeklődését, ezen érdeklődés mozgatórugóit, térképkészítő és -kiadó tevékenységét mutatja be, járja körül.
A kötet első három, Gudor Kund Botond, Gróf László és Feiszt György tollából származó rövid, de hasznos és informatív bevezető tanulmánya Bod Péter életpályáját, lelkipásztori és tudósi munkálkodását, arcképét és a Bod család nemesi címerét ismerteti. A negyedik, szintén Gudor-írás, mintegy bevezetésképpen, a kiadvány fő témájának, Bod Péter kartográfiai tevékenységének a megértését segítendő, azt tágabb tudománytörténeti keretbe helyezi, ismertetve a történeti segédtudományok, így az epigráfia, a numizmatika és a kartográfia szerepét az elsősorban lelkészként és egyházi történetíróként ismert szerző tudósi életművében.
A kötet két fő tanulmánya Bod Péter térképeivel ismerteti meg a nagyközönséget. Gróf László írásában annak a négy nyomtatott földrésztérképnek a készítés- és kiadástörténetét mutatja be, amelyek 1760-ban Bázelben jelentek meg Bod Péter egyháztörténeti munkájának, Az Isten vitézkedő anyaszentegyháza allapotjának […] historiája… című mű mellékleteként. Ez a négy térkép a jelenleg ismert legkorábbi magyar nyelvű, magyar névanyagú térképi alkotás.
Gróf László, akié az érdem ezeknek az egyszerű, de számunkra, magyarok számára igen értékes térképeknek a megtalálása, jól tagolt, világos érvelésű írásban vázolja a térképekkel kapcsolatos kutatási eredményeit. Szerzőnk kutatói munkájának külön érdeme a négy térkép kiadástörténetének feltárása és a meglévő példányok felkutatása. Ennek eredményeit a tanulmány grafikonokkal és táblázatokkal segít követni, megérteni.
A kötet másik központi, térképtörténeti tanulmányában Gudor Kun Botond Bod Péter egyetlen jelenleg ismert kéziratos térképét mutatja be. Ez a térkép még szakmai, történészi és térképtörténészi körökben is szinte napjainkig ismeretlen volt. A kis, 14,5x35 cm méretű térképet Bod Péter a székelység és magyarság eredetével foglalkozva alkotta meg. Az egyszerű, vázlatos tollrajz fontos mérföldkő a hazai történeti tematikájú térképek históriájában. Olyan témát tárgyal – a magyarság és székelység „őshazája” és a honfoglalás előtti vándorlásának útja –, amely a maga korában szinte előzmény nélküli kartográfusi vállalkozás volt.
A Bod-térképpel lényegében egyidőben, egy korszakban, csak a pozsonyi evangélikus líceum tanára, Tomka Szászky János (1692–1762) készített olyan térképsorozatot, amelynek egyik térképe, a Cumania magna olim Hunnia orientalis című mű foglalkozik a magyarság honfoglalás előtti vándorlásával. Ez a térkép azonban csak az etelközi szálláshely bemutatására és a honfoglalók feltételezett útvonalának bemutatására szorítkozik, Bod Péter saját térképén viszont az őshaza általa vélt, feltételezett vidékét és az onnan történt egykori elvándorlást, a vándorlás útvonalát is bemutatja. A Gudor-tanulmány sok értékes, a térkép keletkezését megvilágító, szerzőnk kiterjedt kutatómunkájának is köszönhető, történeti (háttér)ismeretet tartalmaz.
Ugyanakkor ismert, hogy Lakatos István (ca. 1635/40-1706) csíkkozmási plébános már 1702-ben készített egy Tabula Hunniae antique in Asia Scythica című térképet, amely szintén az egykori őshazát ábrázolja. (Bartos-Elek Zsombor Lakatos–tanulmánya a közeljövőben jelenik meg a Térképtörténeti Közlemények 3. számában.)
Ismertetőnkben azonban nem hallgathatjuk el, hogy a Gundor-írás számos téves térképtörténelmi adattal terhelt, esetenként a használt térképtörténeti irodalom felületes, gondatlan használatát is tapasztaltuk. Ez azért is sajnálatos, mert így a tanulmány a térképtörténet szakterületén járatlan magyar és román olvasót vezeti félre – a kötetet ugyanis kiadója a magyar mellett román nyelven is közreadta
Gudor Kun Botond – Gróf László: Bod Péter a kartográfus.
Sepsiszentgyörgy: Háromszék Vármegye Kiadó, 2019.
http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/3759397
Kund Botond Gudor – László Gróf: Cartograful Péter Bod. Sfântu Gheorge: Ed. Háromszék Vármegye, 2019.