Valószínűleg nem sokszor fordul elő, hogy egy kartográfiai írás, bármilyen hosszúságú legyen, egy térképnek csak egy kis részével foglalkozzon. Annak, hogy jelen írás szerzője mégis így tesz, jó oka van. Az alábbiakban ismertetett térkép Buda ostromát ábrázolja, és a készítő megörökített egy hadászati eljárást, ami nagy valószínűséggel az utánpótlást szállító szekerek védelmét szolgálta.
Karl Joseph Juvigny Plan des villes de Buda et de Pest avec leurs paysages című térképe (OSZK Térképtár, TK 2154/1)
Buda 1686. évi ostromáról nagyon sok ábrázolás maradt fenn. Némelyikük pontosan dokumentálja az ostrom egy-egy fázisát, vagy általános képet ad a haditáborok elhelyezkedéséről. Különösen érdekesnek tűnik az az ostrom évében keletkezett francia térkép, amelynek címe Plan des villes de Buda et de Pest avec leurs paysages. A bal oldali jelmagyarázat alján látható szignó – „Carolus Juvigny fecit et exe.” – Karl Joseph Juvigny, lotharingiai származású császári hadmérnököt takarja. Munkái közül több is fennmaradt, sőt on-line megtekinthető a Hungaricana adatbázisban. (Például a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tulajdonában lévő ostromtérkép, H III c 152 jelzettel.) Az első bekezdésben említett ábrázolások azonban – tudomásom szerint – csak ezen az egy térképén láthatók. Lássuk tehát, hogy mik is ezek!
Juvigny szignója a térképen
A térkép nem északi tájolású: Buda ostromát „fektetve” látjuk, azaz észak a jobb oldalon van. A város körül megfigyelhető a keresztény csapatok tábora a kontra- és cirkumvallációs vonalakkal, azaz a közelítő- és ostromárkokkal valamint a seregtestekkel. Északra (tehát a jobb oldalon) a Margit-sziget magasságában látható egy útelágazás. Fölötte szintemelkedést jelöl a térkép, egyébként helyesen, alatta pedig a Dunát. Az elágazás szárain, vagy ahhoz nagyon közel egy-egy kör, benne a kifejezéssel: chariots (szekerek). A „körök” táborhelyek nem lehetnek, mert azokat egyszerűen sátrakkal jelölte a készítő. Műszaki zárak szintén kevéssé valószínűek: sáncok, erődítések nem így néznek ki a térképen. Árulkodóak azonban a környező objektumok. Az útelágazás és a szintemelkedés között sátrak és dragonyosok (dragons) láthatók (ez a térkép jobb felső sarkában lévő jelmagyarázatból derül ki), míg az útelágazás két szára között birodalmi csapatok. A bal szélső „szekerek” alatt tisztán kivehető az arsenal (fegyverraktár) felirat egy nagyobb épület fölött, míg tőle balra az artillerie (tüzérség), a lövegeket ábrázoló piktogramok mellett. Ami még a részletből kiderül: a raktártól jobbra lévő romos épületcsoport mögött pontonhíd vezet át a Margit-szigetre. Tehát a körök közvetlen közelében olyan eszközök láthatók, melyek elszállításához a szekerek és az igás lovak nélkülözhetetlenek.
Az ostromtábor szekérvárai
Jogosnak tűnhet a feltételezés, hogy lényegében szekérvárakról van szó. Az elképzelést Károly főherceg Grundsätze der höhern Kriegs-Kunst für die Generäle der österreichischen Armee című műve látszik erősíteni, és egyúttal a megoldást is szolgáltatja. A kötetben önálló rövid fejezetet szentelt annak, hogyan kell megvédeni a málhát szállító vonatot. Kifejti, hogy a rajtaütés helyszínéről a megtámadott szekérvonatot részenként kell (az előre kijelölt) biztonságos helyre vinni. Ez előnyösebb, mint az addig használt eljárás, „hiszen azelőtt szekérvárakba állították őket”. Az általa javasolthoz kevesebb idő és hely szükséges, továbbá kevesebb katonát foglal le a trén védelme.
Ezek alapján meglátásom szerint jogosnak tűnik tehát a feltételezés, hogy ez a régi eljárás látható Juvigny térképén. Mivel a trén mozgatásához jó minőségű úthálózat szükséges (főleg a nehezebb járművek miatt), érthető, hogy ezeket a szekerekből álló zárt alakzatokat közvetlenül az utak mellé állították.
További érdekesség, hogy a kor híres nápolyi orvosa, Luca Antonio Porzio kapta a császári udvartól a megbízást, hogy gondoskodjon a koalíciós csapatok megfelelő egészségügyi ellátásáról. Anyagi fedezetként erre Francesco Buonvisi kardinális 10 000 forintot folyósított, így sikerült tábori ágyakat, sátrakat, felszerelést, szanitéceket bérelni és/vagy vásárolni. A csapatok előrenyomulásának megfelelően 1686-ban az egész felszerelést Buda alá költöztették. A tábori kórház felállíttatott 2000 ággyal, de kétszer is át kellett költöztetni –, ugyanis kiderült, hogy a várvédő lövegek hatósugarán belül esik. Először a Szentendrei-, majd a Margit-szigetre evakuálták, ahol az ostrom végéig működött.
A hadikórház ábrázolása a Margit-szigeten
A hadikórház térképünkön is szerepel, közvetlenül a „körök” alatt a Margit-szigeten, amit itt Magdolna-szigetként (Illes de la Magdelaine) jelölt a szerző – akkoriban ez volt a neve. A hadikórházban (hospital pour le blesse) összességében mintegy 6000 katona életét sikerült megmenteni. Ideiglenes létesítmény volt ez, de a város bevétele után Buda nem maradt kórház nélkül: Kollonics Lipót esztergomi érsek visszafoglalt székhelyén, Esztergomban 1685-ben katonai kórházat alapított, amit 1688-ban átköltöztetett Budára, majd Pestre.
Irodalom
Erzhercog Carl von Österreich.: Grundsätze der höhern Kriegs-Kunst für die Generäle der österreichischen Armee. Wien, 1806.
GLASER Lajos: A karlsruhei gyűjtemények magyarvonatkozású térképanyaga. Budapest, 1933.
KRÁSZ, Lilla: From Home Treatment to Hospitalisation: General Trends in the Development of Hungary’s Hospital Network. In: Sommerlechner S. M. et al.: Europäisches Spitalwesen: institutionelle Fürsorge in Mittelalter und Früher Neuzeit = Hospital and institutional care in medieval and early modern Europe. Wien, 2008.