Polgári és katonai felmérés II. József korában

A hétéves háború (1756–1763) időszakában bebizonyosodott, hogy a hadvezetésnek a rendelkezésre álló térképeknél jobbra, részletesebbre van szükség. A Főszállásmesteri Kar vezetője, Franz Moritz von Lacy (1725–1801) gróf, tábornagy előterjesztésére Mária Terézia (1740–1780) királynő 1764. május 13-án elrendelte az Osztrák Birodalom országfelmérését. A terepi térképező munkákat országonként, tartományonként végezték (21 részfelmérés), békeidőben, irányítói a Főszállásmesteri Kar ill. az ezredektől vezényelt mérnöki tapasztalattal rendelkező tisztek voltak. Miután a felmérés egy része már II. József (1780–1790) uralkodása alatt ment végbe, gyakori a „józsefi” felmérés terminológia is. Napjainkban, figyelemmel a későbbi felmérésekre, legszabatosabb az „első katonai felmérés” megnevezés.

A felmérés méretaránya 1 bécsi hüvelyk:1 bécsi ölhöz, azaz 1:28 800; egy felmérési szelvény nagysága 24x16 hüvelyk, azaz 63x42 cm (tükör méret), vagyis a kor legrészletesebb, legnagyobb területre kiterjedő felmérése volt. A színes, kéziratos térképek egy terepi eredeti és egy korabeli másolati példányban készültek, saját korukban szigorúan titkosak voltak, így a polgári kartográfiára viszonylag kis hatással lehettek. Elkészülésük után az Udvari Haditanács Topográfiai Osztályára kerültek, amely 1801-től Kartenarchiv (térképi levéltár) néven működött, de a térképek használatához a Főszállásmesteri Kar engedélye kellett. Még a 19. század végén is korlátozták a kéziratos térképekhez (az első katonai felmérés anyagához) való hozzáférést, és csak 1918 után lett az anyag szabadon kutatható. Az 1920-as évektől fogva magyar levéltári delegáció dolgozik a bécsi Hadilevéltárban a magyar vonatkozású anyagok feltárása, hazahozatala ügyében. Kéziratos térképeket, így az első katonai felmérés anyagát nem adták át Magyarországnak (a levéltári anyag oszthatatlanságának elve alapján), így az első felmérés anyagáról fekete-fehér síkfim készült (a Magyar Királyság, Erdély és a Temesi Bánság területéről), majd erről mérethelyes fotómásolatok, amelyek a M. kir. Hadilevéltár gyűjteményébe kerültek. Az 1990-es években eredeti méretű színes másolatok, majd DVD kiadványok születtek a felmérési szelvényekről, napjainkban az interneten is hozzáférhetők (mapire.eu/hu).

Lipszky és az I. katonai felmérés

A Magyar Királyság térképezése 1782–1785 között zajlott, 965 szelvényen, irányítója Andreas von Neu (1734–1803) ezredes volt, 59 felmérő tiszttel.

Lipszky János középiskolai tanulmányai után katonai pályára lépett, 1784 februárjától került a Neu ezredes vezette katonai térképészethez, amelyet levéltári anyagok igazolnak, mint önkéntes kadét. Közvetlen főnöke Anton Geispitzheim főhadnagy volt a Főszállásmesteri Kartól, akinek a neve összesen 16 szelvényen szerepel az 1784–1785-ös években, ezek a térképlapok Nyugat-Magyarországon (több a mai Burgenland területére esik) találhatók. Valószínű, hogy ezek közül valamelyiken Lipszky is dolgozott, a terepi térképező munkákban ill. a szelvények elkészítésében segédkezett, és bár a neve nem szerepel, annyi biztos, hogy ebben az időben alapozta meg térképészeti ismereteit.

Az a tény, hogy részt vett a felmérő munkákban, persze nem jelenti azt, hogy Lipszky később használhatta ezeket a szelvényeket készülő Magyarország térképéhez, hiszen titkosan őrizték azokat.

Külön kell vizsgálni a felmérési szelvények alapján készült kisebb méretarányú térképeket, hiszen ezek lehettek volna igazán a polgári térképészet számára felhasználhatók.

A felmérést követően az Osztrák Birodalom területéről nyomtatásban csak az Osztrák-Németalföldről (1777) és Felső-Ausztriáról (1787) jelent meg térkép 1:86 400 méretarányban, az utóbbi mindössze 50 példányban, és csak császári engedéllyel lehetett hozzájutni, vagyis még annak a használatát is korlátozták. Az Osztrák Birodalom első összefüggő térképműve, az 1:864 000 méretarányú, Fallon ezredes által szerkesztett térkép csak jóval a felmérés után, 1822-ben jelent meg!

A többi országról, tartományról készített kisebb méretarányú térképek szintén színes, kéziratos szelvények voltak, többnyire egy példányban készültek a császár számára. Történelmi Magyarország területére ezek a következők:

1. A Magyar Királyság területére a 39 lapos 1:115 200 méretarányú „Kis térkép” 1785-ből.
2. A történelmi Magyarország területére a 43 lapos „Földrajzi térkép” 1:192 000 méretarányban (a különböző részfelmérések felhasználásával), készült 1786-ban, 3 kéziratos példánya ismert, ezt szánták „polgári” használatra.
3. A történelmi Magyarország területére a 20 lapos, 1:230 400 méretarányú térkép, amely keleten befejezetlen maradt (készült 1785 és 1790 között), ennek méretaránya áll legközelebb a Széchényi Könyvtár gyűjteményében megtalálható azon kéziratos szelvényekéhez, amelyek a nyomtatásban megjelent Lipszky-térkép alapjául szolgáltak (OSZK Térképtár, TK 3 018) (Bibliográfiai leírás). Az eddigi vizsgálódások alapján ezek a szelvények és a katonai felmérés alapján készült levezetett térképek között hasonlóságot sem szelvényezésükben, sem tartalmukban (pl. a határok), sem részleteiben nem sikerült kimutatni.