Ciprus-ábrázolás Piri reisz tengerészeti könyvében

A negyedik velencei-török háború során (1570–1573) az Oszmán Birodalom elfoglalta Ciprust. Noha a témával foglalkozó szakirodalomban gyakran olvashatjuk, hogy a háborút a nagyhatalmú nagyvezír, Szokollu Mehmed (1565–1579) ambiciózus riválisai ötlötték ki és győzték meg a gyengekezű és befolyásolható II. Szelimet (1566–1574), a sziget elleni támadás gondolata valójában már I. Szülejmánban (1520–1566) is felmerült. A források alapján ez irányú elképzelések legkésőbb 1563-ban biztosan voltak a Portán, bár az oszmán vezetőség akkor úgy ítélte meg, hogy Málta elfoglalása nagyobb hasznot hozhat. A Mediterráneum térségét ekkor már keresztül-kasul behajózták a kor nevezetes kalózai, akik közül a legrátermettebbek aztán tudásukat a technikailag egyre fejlődő szultáni flottában kamatoztatták. II. Bajezid szultán korától (1481–1512) a török hajóhad aktivitása megnőtt, ami a térképkészítésre is ösztönző hatással volt. De milyen információkkal rendelkeztek a 16. századi oszmán térképészek Ciprus szigetéről?

Piri reisz Ciprus térképének a Topkapı Sarayı Müzesi Kütüphanesi, Hazine No. 642. kézirat nyomán készült Kitáb-i bahrijéjének 2002. évi kiadásban megjelent változata

A 16. századi oszmán kartográfia legismertebb Ciprus-ábrázolása Piri reisz nevéhez fűződik. A neves oszmán kalóz, később tengernagy és kartográfus, Hadzsi Muhiddin Piri Ibn Hadzsi Mehmed (kb. 1465–1554) főműve, a Kitáb-i bahrije (Tengerek könyve) második, bővített változata 1525-re készült el azzal a céllal, hogy felkeltse a szultán érdeklődését a „tenger tudománya” és a „hajózás művészete iránt”. Az indoklás, miszerint a korábbi térképek rosszak (legalábbis az időközben felmerült igényeket már nem elégítik ki), vagy egyáltalán nem léteznek, gyakorlatilag minden új térkép készítésekor elhangzott.

A könyv szerzője emellett azt is leszögezte, hogy a műben szereplő helyszíneket személyesen is bejárta, vagy pedig olvasott, esetleg hallott róluk. A „saját szemmel” történő megismerésre utalás ugyancsak általános toposz volt a korszak kartográfusai között, hiszen a személyes tapasztalás a térképen ábrázoltak hitelességének legfőbb bizonyítékát jelentette. A másik legfontosabb forrás az elődök tudása volt, ahogyan erre Piri reisz maga is hivatkozik. A Mediterráneumra fókuszáló kötet minden fejezete egy-egy szigetet vagy kisebb szárazföldi egységet ír le nagy részletességgel. A szöveghez portolántérképek is kapcsolódnak, amelyekhez itáliai, katalán, görög és muszlim szerzők munkáit egyaránt felhasználta. A Ciprust bemutató térképén elsősorban Benedetto Bordone (1460–1531) padovai miniatúrakészítő és kartográfus és Bartolomeo Dalli Sonetti (aktív 1477–1485) hatása érződik.

Benedetto Bordone Ciprus térképének 1547. évi kiadása (OSZK Régi Nyomtatványok Tára, Ant. 1485)

A két itáliai térkép közül a török kartográfus műve Bordone ábrázolásához közelebb áll; mindketten ugyanúgy keretbe foglalják Ciprus térképét, a térkép köré nem rajzoltak kört, csupán irányvonalakat, amelyek egyformán enyhén jobbra vannak fordulva. Hasonló a partvonal és a domborzat ábrázolása is. Ezzel szemben Dalli Sonetti munkájában megfigyelhető a térkép köré rajzolt kör, míg keretet nem készített hozzá, a domborzat ábrázolása ugyanakkor részletes, és a Piri reisz-féle térképen látottakhoz meglehetősen hasonló. Mindhárom térkép ugyanúgy, fekete nyíllal jelöli az északi irányt: a Kitáb-i bahrijében többször szerepel, hogy minden földrajzi helyet a Sarkcsillaghoz viszonyítva kell megadni.

Piri reisz a földrajzi neveket oszmánli nyelven közölte, a feliratok elhelyezésekor a szerző legfőbb szempontja az volt, hogy azok olvasói számára jól láthatók legyenek. Ciprus szigetének két legfontosabb településéhez sok házat rajzolt, jelezve azok népes voltát és jelentőségét. A sziget belsejében lévő hegyeket különféle színekkel (piros, zöld, sárga, barna, kék) emelte ki, amelyek nem hordoznak különösebb információt, hanem esztétikai célokat szolgáltak. A hajózásra veszélyes helyeket ő is fekete keresztekkel vagy piros pontokkal ábrázolta.

Bartolomeo Dalli Sonetti Ciprus térképe (OSZK Térképtár, TA 1 953)

Ciprus térképén feltűnik a négy fő irányvonal, amelyek az európai gyakorlattal megegyezően feketék. A térképhez kapcsolódó szövegben Piri reisz már ekkor lehetséges oszmán célpontként írt a szigetről, aminek bemutatását így kezdte: „Az említett Ciprus szigete valójában nem olyan, mint a többiek, mivel ennek a szigetnek az egész szomszédságában lévő anatóliai, damaszkuszi és alexandriai partok mind muszlim [területek]. A nevezett sziget ezek között tétován áll.” Emellett számos, részint meseszerű, részint valós információval szolgál Ciprusról: „Kifejezetten virágzóan zöld sziget, a kerülete 600 [négyzet]mérföld. Hegyei, folyóvizei dicsérendők, sőt azt beszélik, hogy 7000 falu található rajta. Ám amikor padisahunk hadihajóival egyszer a szigetnél jártunk, és kiszálltunk, megkérdeztem a vezető emberektől: »Igaz-e, hogy ezen a szigeten 7000 falu van?« [azt] válaszolták: »Régen így volt, de most 4000 falu van.« Minden faluban bőven van különféle gyümölcsös, narancs, citrom, és cukorelőállítók. Ezenkívül a szigeten Mekka irányában sóbánya található. Onnan minden évben hajók érkeznek és sóval megrakodnak.”

A szerző által csábítóan gazdagnak és magányosnak lefestett Ciprushoz részletes hajózási útmutatással is szolgált, pontosan leírva, hol lehet a szigeten és annak környékén kikötni, melyik kikötőben mennyire mély a víz, milyen hajók horgonyozhatnak le benne biztonsággal, merre található ivóvíz. Ez utóbbi különösen fontos információ volt egy olyan meleg és száraz éghajlatú sziget esetében, amelyen nincs édesvizű tó, és a katonák vízellátása a hadjárat egésze során komoly kihívást jelent. Piri reisz alapos ismertetést nyújtott a part menti városokról, a sziget környéki zátonyokról és azok elkerülésének lehetséges útvonalairól, és a térségben uralkodó szélirányokról. A leírás részletességénél fogva nem csupán a kor hajósait segítette, de az oszmán vezetés is haszonnal forgathatta a háború tervezésekor.

Az oszmán kartográfia történetében a Kitáb-i bahrije az első nagy volumenű munka. I. Szülejmán utódai ezt a forrást már magától értetődően használták, ami az elkövetkezendő évtizedekben az oszmán térképészet fellendüléséhez vezetett.

 

Irodalom:

BORDONE, Benedetto: Isolario di Benedetto Bordone nel qual si ragiona di tutte l'isole del mondo, con li lor nomi antichi & moderni, historie, fauole, & modi del loro viuere, & in qual parte del mare stanno, & in qual parallelo & clima giaciono. Ricoreto, & di nuouo ristampato. Con la gionta del monte del Oro nouamente ritrouato. Con il Breve del Papa et gratia & privilegio della Illustrissima Signoria di Venetia come in queli appare. Venice, 1547.
HILL, George: The History of Cyprus. Volume III. The Frankish Period. 1432–1571. Cambridge. 1972.
PİRȊ REİS: Kitab-ı Bahriye. Ankara, 2002.
SONETTI, Bartolomeo Dalli: Isolario. Venice 1485. With an introduction by Frederick R. Goff. Theatrum Orbis Terrarum. Series of Atlases in Facsimile. Second series-Vol. I. Amsterdam, 1972.
SOUCEK, Svat[opluk]: Islamic Charting in the Mediterranean. In: The History of Cartography. Volume Two, Book One. Cartography in the Traditional Islamic and South Asian Societes. Edited by David Woodward. Chicago-London, 1992.
Uluşlararası Piri Reis Sempozyumu 12 Nisan 2013/Ankara. Yayına Hazırlayanlar: Yilmaz KURT, Ertan ÜNLÜ. Ankara, 2014.