Karacs Ferenc (1770–1838) a 19. század első felének kiváló térképmetszője volt, aki több mint 100 térkép készítésében, elsősorban, mint metsző, de jó pár mű esetében, mint szerkesztő és kiadó vett részt. Kartográfiai szempontból életművének legjelentősebb alkotása az Európa-atlasz, amelynek azonban készítés- és kiadástörténete napjainkig csak vázlatosan volt ismert. Karacs születésének 250 éves évfordulója alkalmat adott arra, hogy az atlaszra vonatkozó ismereteinket bővítsük és pontosítsuk. Ez az írás a kutatás eredményeinek rövid ismertetője kíván lenni, amelyet elsősorban a térképtörténet, azon belül is Karacs életműve iránt érdeklődőknek ajánlunk.
A Karacs-atlasz címlapja (OSZK Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár, TA 4.458:2)
Karacs Ferenc 1830 első hónapjaiban tette közzé atlaszkiadási tervét és előfizetési felhívását. (A hirdetés szövege és rövid ismertetője itt olvasható: https://blog.oszk.hu/foldabrosz/karacs-ferenc-legkorabbi-atlaszhirdetese) Ezt követően az atlasz lapjai hat füzetben jelentek meg az 1830 novembere és az 1838 márciusa közötti időszakban. 1830 és 1833 között minden évben három, illetve négy lap jelent meg augusztus és november között.
Franciaország-térkép (OSZK Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár, TR 1.534 arch)
A fokozódó anyagi gondok miatt azonban a kiadás ezt követően lelassult és az atlasz utolsó két (5-6.) füzete három, illetve négy térképpel csak 1835-ben, illetve 1837-ben jelent meg.
Az eredeti terv szerint a mű egy magyar nyelvű, nagy méretű földrajzi világatlasz lett volna 20 vagy 24 térképlappal, de végül az Európán kívüli további négy földrész, Ázsia, Afrika, Amerika, Ausztrália térképeinek elkészítéséről Karacs lemondott, így 1837 végére, 1838 elejére a világatlasznak tervezett műből Európa-atlasz lett.
Karacs valamikor az 1820-as évek végén, 1828-ban vagy talán csak 1829-ben határozta el, hogy egy nagy formátumú, részletes földrajzi világatlaszt készít. Elhatározását és indokait az 1830-as év elején megjelent, fentebb már említett hirdetésben ismertette. Indokai közül talán legfontosabbként egy magyar nyelvű, részletes és gazdag tartalmú földrajzi atlasz hiányát említi, amelynek elkészítésével, úgy vélte, más európai országokhoz képesti lemaradásunkat csökkenteni lehetne. Tisztában volt azzal is, hogy rajta kívül nincs más olyan, a térképkészítésben járatos személy az országban, aki kellő szakmai tapasztalattal rendelkezne, és egy ilyen nagy anyagi terhet jelentő atlasz elkészítését felvállalná. Karacs annak is tudatában volt, hogy atlaszkiadási terve több mint szakmai, térképkészítői és metszői feladat, több mint egy kartográfiai mű elkészítése és kiadása. Tudta, hogy a térképkészítés szoros kapcsolatban áll a földrajz tudományával, ezért egy magyar nyelvű atlasz elkészítése e tudományág fejlődéséhez is hozzájárulhat, egyúttal a magyar művelődés számára is értékes lehet, hiszen a térismeretek magyar nyelvű megismerését és mindennapi használatát segítheti elő.
Karacs atlaszkészítési terve, kellő számú előfizető esetén, pár év alatt megvalósíthatónak tűnhetett, hiszen az előfizetőket toborzó hirdetés idején, 1830 első felében a 20-24 laposra tervezett atlasznak lényegében már négy térképe készen is volt, ugyanis a Török Birodalom-, az Ausztriai Birodalom- és a Skandinávia-térkép már az 1828-1829-as években megjelent Lassu István (1797–1852) földrajzi-statisztikai műveinek mellékleteként. Egy negyedik, Európát ábrázoló térkép réz nyomólemezének elkészítésével pedig Karacs éppen a hirdetés közzétételének idején foglalkozott. Ez utóbbi térkép először Dóczy József (1779–1856) 12 kötetes, Európa tekintete jelenvaló természeti, míveleti és kormányzati állapotjában című földrajzi művének mellékleteként még az évben, 1830-ban meg is jelent.
Az előfizetők száma azonban jelentősen elmaradt Karacs előzetes várakozásától. Karacs feleségének, Takáts Évának (1779–1845) 1833 áprilisában, a Honművész című lapban megjelent, az atlasz támogatására felhívó írásából tudjuk, hogy még az évben sem volt kétszázötvennél több előfizetője a műnek. Karacs azonban, minden józan megfontolást félretéve, a kevés előfizető ellenére is, saját anyagi tartalékaira támaszkodva, és talán az előfizetők számának későbbi gyarapodásában bízva, mégis elindította tervének megvalósítását. 1833 év elejére azonban a térképek készítése és kiadása megfenekleni látszott, mivel három-négy év alatt a hatalmas, mintegy 10000 forintra rúgó kiadások felemésztették Karacs és családja pénzügyi tartalékait, ráadásul az előfizetők száma nemhogy gyarapodott volna, de jelentős részük meg sem fizette, el sem küldte Karacsnak a térképlapokért járó előfizetési díjat.
A megrekedni látszó készítést-kiadást, úgy tűnik, Karacsné már említett, nagyhatású, a Honművész c. lapban közzétett írása segített kirántani a kátyúból. A tollforgatásban járatos Takáts Éva „Az áldozat” című felhívásával a hazai művelődés sorsát szívükön viselőkhöz fordult, bemutatta a Karacs-atlaszt, hangsúlyozva annak jelentőségét és hasznát a hazai művelődés számára. Az írásnak valóban jelentős visszhangja lehetett. Ezt részben újságokból tudjuk, másrészt az atlasz térképlapjainak aljára 1834-től felkerült ajánlási sorok is igazolják ezt. Arisztokraták, főrangú egyházi személyek, tudósok, továbbá több vármegye is a fontosnak és értékesnek tekintett kartográfiai mű ügye mögé állt. Emellett Karacs annak érdekében, hogy az atlasz folytatásához szükséges pénzügyi hátteret biztosítsa, számos egyéb metszői munkát is vállalt. Mindennek hála, egy majdnem kétéves szünet után az atlasz lapjainak közzététele folytatódhatott, és az ötödik füzet, három újabb térképpel 1835 augusztusában megjelent.
Az atlasz megvalósítását azonban egy további, talán még nagyobb gond, a családot ért váratlan tragédia nehezítette, hátráltatta. 1834 év elején Karacs idősebb fia, ifjabb Karacs Ferenc (1810–1838), aki épp csak elkezdte ígéretesen induló mérnöki pályáját, a téli hónapokban a Duna-felmérésen dolgozva súlyosan megbetegedett. A betegség nyomán elméjében megzavarodott ifjút ettől kezdve, éveken át, a család, mindenekelőtt anyja és leánytestvérei ápolták, egészen az 1838 nyarán bekövetkezett haláláig. A már egyébként is idős, életének hatvanas éveiben járó Karacsot fiának betegsége lelkileg megtörte. Teréz lánya emlékírása szerint apja pár év alatt testileg-lelkileg összetört. Mindehhez járult még, hogy élete utolsó két-három évében májbetegséggel, majd vízkórral is meg kellett küzdenie.
A számos gond és nehézség magyarázhatja, hogy valamikor 1836 táján Karacs az atlasz lapjainak számát is lecsökkentette. Bizonyára ekkor már érezte, hogy az eredetileg tervezett 24 lapos világatlasz minden lapjának elkészítéséhez nem lesz elég ereje, ezért annak érdekében, hogy vállalt tervét, egy földrajzi atlaszt mégis közreadhasson, lemondva négy kontinenstérkép elkészítéséről, a világatlaszt Európa-atlasszá módosította. Ezt a redukált méretű atlasztervét is csupán úgy tudta megvalósítani, hogy a Dóczy-féle műhöz 1830-ban készített Európa-térképet az atlasz méretéhez igazította, mintegy 2,5 centiméterrel megkurtítva azt, továbbá az utolsó atlaszfüzet egyik lapján, a Belgiumot és Hollandiát ábrázoló térképen szinte haláláig, 1838 év elejéig dolgozott, miként azt Teréz lánya emlékírásából tudjuk.
Életének még ezekben az utolsó hónapjaiban sem volt kegyes a sors az idősödő, betegségekkel küzdő, fizikai és lelki erejének határán dolgozó idős rézmetsző mesterrel, hiszen 1838. március közepén újabb, nem várt csapásként Pest városát hatalmas károkat okozó jeges ár öntötte el. Az árvíz különösen Józsefvárost pusztította, ahol az 1809-ben épített Karacs-ház is állt az Ősz utcában (ma Szentkirályi utca). Aki tehette elmenekült a kerületből, Karacs és felesége azonban maradtak. Nem csupán beteg Ferenc fiúk miatt maradtak, de Karacs nem akarta az élete művét képező sok-sok réz nyomólemezt és a különféle művei nyomatainak százait veszni hagyni. Inkább vállalta volna az esetleges halált, de fiát és életművét meg akarta menteni. Nehéz, majd kétszáz év távolából is, megrendülés nélkül gondolni az életereje végén járó idős mesterre, akinek a megmentésére csónakon érkező Wesselényi báróhoz intézett szavait Teréz lánya emlékírásában olvashatjuk:
„Szülőim is felhivattak a menekülésre, ők betegük mellett maradtak. Majd a nagylelkű báró Wesselényi Miklós, ezen valódi mentőangyal személyesen jött őket sürgetni. Atyám meghatva szólt: ’„Beteg fiunkat nem hagyhatjuk, én réztábláimmal akarok elveszni, vagy élni, nem hagyhatom el műveimet.’ És nem is távoztak szülőim házokból, mely komoly sérelmet nem szenvedett, sőt még bátor ifjú tisztelők saját kezűleg tákolt dereglyéken meg is látogatták őket, hírt vive megmentett gyermekeikről, kik a megyeházánál Klementiszéknél találtak száraz menhelyet”. Karacs háza valóban nem omlott össze, hála az előrelátó tulajdonosnak, aki házát kőből építtette. Az ár levonulását követő hónapban azonban Karacs, befejezve élete fő művét, az Európa-atlaszt, 1838. április 14-én meghalt.
Halála előtt az atlaszt feleségére bízta, kikötve, hogy folytassa annak forgalmazását. Így is történt. Karacsné hűen teljesítve férje kívánságát, haláláig, 1845-ig folytatta az atlasz lapjainak árusítását, és miként Karacs Teréztől tudjuk, a család számára némi nyereséget is hozott az atlasz és lapjainak eladása. Karacsné halálát követően azonban a család nőtagjai, Teréz, Zsófia és Róza, már nem vállalták a kiadás-forgalmazás gondjait és az atlasz nyomólemezeit, Karacs másik nagy művének, a négylapos Magyarország-térképnek és egyéb kisebb műveknek a nyomólemezeivel együtt eladták a Müller könyvkiadó és -kereskedő cégnek. Így tehát 1845-től körülbelül 1863-ig a Müller kiadó forgalmazta az atlaszt és annak lapjait.
Új lendületet Heckenast Gusztáv (1811–1878) a kiváló nyomdász és könyvkereskedő hozott az atlasz kiadásának történetében. Megvéve a nyomólemezeket, a kor neves földrajztudósának, Hunfalvy Jánosnak (1820–1888) az irányítása alatt, Magyar kézi atlasz, huszonhat nagy földképen...címen 1865-ben újra kiadta. Az új kiadáshoz a mű számos térképének tartalmát felújították, bővítették, valamint öt földrésztérképpel kiegészítve azt lényegében Karacs eredeti szándékához illően, világatlasszá fejlesztették. Az átalakítás és bővítés piaci sikert is hozott, így az egykori Karacs-atlasz, most már Hunfalvy neve alatt, két kiadást is megért. (Heckenast jó üzleti érzékkel, Legujabb magyar atlasz polgári, gymnasium és reáliskolák számára címmel egy csupán nyolclapos változatot is piacra dobott, amely a világtérkép és a Habsburg Birodalom térképe mellett csupán a kontinensek térképeit tartalmazta). 1873-ban a Heckenast könyvkiadó vállalatból létrejött Franklin Társulat 1874-ben, ismét felújítva és tartalmilag bővítve, az atlaszt újra kiadta, mely változatában még az 1880-as évek végén is forgalmazták.
Érdemes a fenti kiadástörténeti vázlatot követően az atlasz készítésének részleteiről, ha röviden is, szót ejtenünk, így az atlasz térképeinek forrásairól, a formai és tartalmi kérdésekről, mindenekelőtt a névírásról, valamint a nyomtatásáról és a befejező műveletről, a példányok kézi színezéséről.
Már Fodor Ferenc (1887–1962) A magyar térképírás című művében felismerte, hogy a Karacs-atlasz lapjai nem eredeti, saját tervezésű térképek, hanem kortárs térképi forrásokra támaszkodva készülhettek. A közelmúltban sikerült azonosítani a Karacs által fő forrásként használt atlaszművet, Franz Fried (ca 1790-1868 u.) osztrák kartográfus Atlas der neuesten Geographie für jedermann und jede Schulanstalt nach den neuesten und vorzüglichsten Geographen című Bécsben, az Artaria cég által 1822 és 1825 között kiadott, majd évtizedeken át forgalmazott földrajzi világatlaszát.
Franz Fried atlaszának címlapja, 1825. évi kiadás (OSZK Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár, TA 7.103)
A Karacs-atlasz egyes lapjainak a Fried-atlasz azonos térképeivel való összevetése azt mutatta, hogy a névanyag magyarra történő átalakítását leszámítva Karacs majdnem minden térkép esetében hűen követte a Fried-atlasz térképeinek geográfiai-topográfiai tartalmát, bár kisebb tartalmi módosításokat, némi tartalmi szűrést, illetve bővítést egyes térképeknél felfedezhetünk. Az Európa-térkép azonban kivételnek tekinthető. Kivételnek, mivel a térképi forrása nem a Fried-atlasz Európa-térképe volt. Ez a térkép eredetileg Dóczy József már említett földrajzi művéhez készült, tervezője, talán rajzolója is, maga Dóczy lehetett. Térképi forrását, forrásait nem sikerült még azonosítani. Végül meg kell említeni, hogy a Svájc-térképet, miként azt a rajta szereplő felirat tanúsítja, ifjabb Karacs Ferenc rajzolta. Feltételezhető azonban, hogy ifjabb Karacs apja utasításait, másolási szempontjait követve készítette el a térkép tisztázati rajzát a Fried-atlasz Svájc-térképét használva forrásként.
Karacs a Fried-térképeknek nem csupán a topográfiai-geográfia tartalmát vette át, de kisebb-nagyobb tartalmi szűréseket-ritkításokat, illetve bővítéseket leszámítva, a formai jegyeken sem igen változtatott. Így a kiegészítő elemek – jelmagyarázatok, közigazgatási táblázatok, méretarány-feliratok – tartalmában és elhelyezésében is követte a forrástérképek megoldásait. A legfeltűnőbb változtatás egyúttal a leglátványosabb is volt. Karacs ugyanis elhagyta a Fried-térképek széles, bordázott díszkereteit, ami jelentősen megváltoztatta a térképek vizuális összhatását.
A Fried-atlasz Csehország-térképe (OSZK Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár, TA 4.684/11)
A Karacs-atlasz Csehország-térképe (OSZK Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár, TA 4.458:2/17)
Ugyanígy egyszerűsítette a térképek címfeliratainak betűmetszéseit, esetenként az azokat keretező kalligrafikus vonaldíszítéseket is, ezzel az egyszerűsítéssel is növelve a térképek korszerűbb, a térképi tartalmat előtérbe helyező hatását. Ezek a formai megoldások hasznosak is voltak, mivel lerövidítették a metszői munkát, ami bizonyára fontos szempont volt a teljes atlasz időben történő elkészítése miatt.
A legérdekesebb, egyúttal az egész atlasz-vállalkozás szempontjából is a legfontosabb kérdésnek a névanyag magyarítása tekinthető. Mivel Karacs erről a problémáról első atlasz-hirdetésében maga is írt, ezért saját, előzetesen megfogalmazott szempontjaival is összevethettük az elkészült térképeken ténylegesen alkalmazott megoldásokat. Lássuk a hirdetésben olvasható, a névírási szempontokat tartalmazó sorokat: „A’ mi az orthographiát illeti, sok ahoz értő Tudósok tanátsa ‘s hellybehagyása szerént, a’ Tartományok, Tengerek ‘s a’ t. sőt némelly külső országi várasok neveit is, mellyek már magyarúl is esméretesek magyarúl fogom metszeni: mint p. o. Német ország, Olasz ország, Tsendes Tenger, Fekete Tenger, Lipsia, Geneva ‘s a’ t. ellenben a’ még magyarúl nem esméreteseket minden nemzetnek írás módja szerént fogom metszeni p. o. Bourdeaux Frantzia országban, Neustadt Austriaban ‘s a t.” Karacs tehát lényegében két, a földrajzi tulajdonnevekre vonatkozó szempontot említ a nevek térképi írásával kapcsolatban. Azon földrajzi tulajdonnevek – országok, tartományok, tengerek és városok nevei – esetében, amelyeknek már volt bevett magyar névalakja, ezeket a már hagyományosnak nevezhető névváltozatokat kívánta atlasztérképeinél alkalmazni, míg ilyen magyar nevekkel nem rendelkezők esetében az adott ország, illetve nemzet által használt névformákat. Az atlasz térképeinek készítésekor azonban Karacs ezt az elvet, vizsgálataink szerint, csak részben, részlegesen követte, illetve nem teljes következetességgel valósította meg. Számos esetben pedig a latin nyelv évszázados hatását jelző latinos névalakokkal találkozhattunk.
Látnunk kell azonban, hogy a korban, a 19. század első felében, megszilárdult, általánosan elfogadott és követett kartográfiai névírási gyakorlat még nem alakult ki. Nem is történhetett ez meg, hiszen a szakma még önálló szakterületté válásának korai időszakában járt. Az egységes, nemzetközileg, országokon átnyúlóan elfogadott és követett elvek megfogalmazására pedig még évtizedeket kellett várni. Ezért Karacstól nem is volt elvárható, hogy valamiféle akár hazai, akár nemzetközi névírási szabványhoz tartsa magát.
Ugyanakkor Karacs, mint fentebb olvashattuk, törekedett bizonyos elveket követni, egységes megoldásokat alkalmazni. Ezek az elvek azonban nem voltak olyan szilárdak és tudatosak még, hogy azoktól számos esetben el ne térjen. Karacs névmagyarítási megoldásai értékének ezért elsősorban azt tekinthetjük, hogy példát és így irányt mutatott arra vonatkozóan, milyen általános elveket lenne érdemes követni a földrajzi nevek térképi írásakor. Emellett az általa alkalmazott névváltozatokat tekinthetjük úgy is, mint amelyekkel rámutatott egy-egy részterület problémáira, azaz hogy meg kell, meg kellene találni ezeknek a többféleképpen is írható neveknek az egységes névírási gyakorlatát.
Összegzésképpen azt mondhatjuk, hogy az atlasz térképeinek tervezésekor, ennek részeként a névírási munkák során alaposabb, vagy akár előzetes megfontolásról, az egyes részfeladatok esetén felmerülő problémák átgondolásáról aligha beszélhetünk. Amikor Karacs egy nagy méretű, magyar nyelvű földrajzi világatlasz készítését elhatározta, már több évtizedes térképrajzolói és -metszői tapasztalattal, gyakorlattal rendelkezett. Erre a tapasztalatra támaszkodva Karacs talán nem is tekintette fontosnak az esetlegesen felmerülő névírási problémák és nehézségek előzetes és alaposabb vizsgálatát. Talán úgy gondolta, hogy egy jó és friss, azaz a lehető legújabb adatokat és ismereteket tartalmazó korabeli atlaszra támaszkodva az atlaszkészítés lényegi problémái megoldottnak tekinthetők. Ha pedig a készítés közben felismerte, felismerte volna, különösen a névírás kapcsán, hogy az atlasz nem egyszerűen csak kötetbe kötött térképlapok együttese, hanem önálló kartográfiai alkotás, amely esetében számos részkérdést, az egységesség és munka közbeni szisztematikus megoldások érdekében érdemes előzetesen tisztázni, azt Karacs már csak a szoros kiadási határidők miatt sem tudta megtenni.
Az elkészült térképek tisztázati rajzairól természetesen Karacs maga készítette el a réz nyomólemezeket. A következő munkafázis a nyomtatás volt. Erre vonatkozóan csak részleges forrásaink vannak. Az bizonyos, hogy az 1833-34-es időszakban a nyomdászattörténet által közelebbről nem ismert pesti Baumann-nyomda végezte a térképek sokszorosítását. Erről a térképek nyomólemezeire metszett nyomdai feliratok tanúskodnak. Azonban a térképlapok többségén nincs ilyen felirat. Ezek nyomtatására vonatkozóan csak feltevésünket oszthatjuk meg. Úgy véljük, hogy az egyébként is pénz szűkében lévő Karacs, akinek saját kézi nyomdái is voltak, más években maga nyomtatta a nem túl sok előfizetési rendelés teljesítéséhez szükséges példányokat. 1830 és 1832 között feltehetően Ferenc fia és talán Teréz lánya is segíthette. Teréz maga írt arról, hogy időnként a nyomtatásban is segítette apját. Az 1835-1838-as években ismét csak a család, Karacs idősebb lányai és az ekkor már kamasszá serdült kisebbik, Árpád fia (1821–1838) segítségével készülhettek az újabb térképek nyomatai.
A nyomtatást követő munkafázis az egyes példányok kézzel történő színezése volt. Ezt, miként ismét csak Karacs Teréz írásaiból tudjuk, döntően Karacsné és lányai végezték. Számukra ez kiegészítő pénzkereseti lehetőséget is jelentett, mivel munkájuk ellenértékét magukra, illetve a családra költhették. Természetesen annak eldöntése, hogy a ma meglévő egyes példányok színezését valóban a család tagjai végezték-e, csak alaposabb összehasonlító vizsgálat dönthetné el, hiszen egyes példányokat a későbbi tulajdonosok is színezhették.
Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy Karacs Ferenc életének fő műve, az Európa-atlasz, minden nehézség és kényszerű tartalmi redukcó ellenére is betöltötte a neki szánt szerepet. A mű valóban hiánypótló volt, hiszen Magyarországon másik, ilyen méretű és tartalmi gazdagságú, magyar nyelvű földrajzi atlasz a 19. század első felében-közepén nem jelent meg. A Hunfalvy János által világatlasszá bővített formájában pedig a század második felében, legalább az 1880-as évek végéig, tovább szolgálta a hazai közoktatást és a térképhasználó szélesebb közönséget.
Az alábbi táblázatban a kartobibliogáfiai részletek iránt érdeklődők az atlasz egyes lapjainak pontos megjelenési idejét is megtalálják:
|
Füzet
|
Megjelenési idő, hirdetések alapján
|
Az egyes térképek |
Atlasz- sorszám |
|
|
1830. november 1.
|
Anglia, Skócia, Írország |
6. |
|
Svécia, Norvégia, Dánia + |
7. |
||
|
Ausztriai Birodalom + |
14. |
||
|
|
|||
|
|
1831. szeptember 14.
|
a Föld hemimszféra térképe |
1. |
|
Portugália & Spanyolország |
3. |
||
|
Franciaország |
4. |
||
|
. |
|||
|
|
1832. augusztus 11.
|
Svájc |
5. |
|
Lombard-Velencei Királyság |
9. |
||
|
Olaszország |
10. |
||
|
Török Birodalom + |
20. |
||
|
|
|||
|
|
1833. október 26.
|
Bajorország, Baden, Württemberg |
12. |
|
Poroszország |
13. |
||
|
Alsó- és Felső-Ausztria |
15. |
||
|
|
|||
|
|
1835. augusztus 3.
|
Németország |
11. |
|
Tirol, Stájerország, Krajna |
16. |
||
|
Cseh- és Morvaország |
17. |
||
|
|
|||
|
|
1837. október 26.
|
Európa + |
2. |
|
Belgium, Hollandia |
8. |
||
|
Magyarország, Erdély, Galícia* |
18. |
||
|
Oroszország |
19/1-2 |
||
|
atlasz-címlap táblája |
|
||
|
|
|
|
|
|
A + jellel jelölt térképek még az 1. füzet megjelenése előtt, az 1828-1830-as időszakban készültek és jelentek meg, a Török Birodalom-térkép 1828-ban, az Ausztriai Birodalom- és a Skandinávia-térkép 1829-ben, az Európa-térkép 1830-ban * A Magyarország-térképet először 1837. január 4-én hirdette Karacs és az évben önállóan is forgalmazta A megjelenések forrásaként használt hirdetések a Hazai ’s Külföldi Tudósítások, a Tudományos Gyűjtemény, a Honművész és a Rajzolatok c. lapokban jelentek meg |
|||
IRODALOM
DÖRFLINGER, Johannes, HÜHNEL, Helga, MUCHA, Ludvík (szerk.): Atlantes Austriaci: Österreichische Atlanten 1561-1918. Band 1. Wien–Köln–Weimar, 1995. 10-14: Art/Frie A (1825) – Art/Frie A (1850).
ESPENHORST, Jürgen: Petermann’s Planet: A Guide to German Handatlases and Their Siblings Throughout the World 1800-1950. Vol. II. The Rare and Small Handatlases. Schwerte: Pangaea Verlag, 2008, 1219-1223: 57. Franz Fried / Artaria and Comp., Vienna (1825-1884)
FODOR Ferenc: A magyar térképírás. II. kötet. Budapest: Honv. Térk. Int. Házi Ny.,1953. 302.
SÁFRÁN Györgyi (vál., sajtó alá rend.): Teleki Blanka és köre: Karacs Teréz, Teleki Blanka Lővei Klára. Budapest, 1963. 37-349: Karacs Teréz-fejezet
TAKÁTS Éva: Az áldozat. in: Honművész 1833. április 18., 5. szám, 34-35.