Egy ritka térkép töredéke!

A térképtárosi munka különleges pillanatai közé tartozik, amikor egy-egy régi, akár több száz éves térképre vagy annak töredékére bukkanunk. A 2017. évben nekem is megadatott egy ilyen nem várt, különleges pillanat, amikor Cladios Ptolemaios: Geographia című műve 1490. évi kiadásának pompás kötetét a kezembe vettem. Az elmúlt évek fontos tári feladataként igyekeztem könyvtáralapítónk, gróf Széchényi Ferenc egykori térképgyűjteményének még fellelhető darabjait megtalálni és a készülő katalógus számára leírni. Ilyen műként került a kezembe Ptolemaios (90 körül – 168 körül) atlasza is, amely a Ferenc gróf által összegyűjtött atlaszok egyik legrégebbi kötete.

Az ősnyomtatvány, amely a nagy jelentőségű mű második római kiadása, nem várt meglepetést tartogatott a számomra. Miként a katalógus számára történő címleírások esetében, ez alkalommal is előzetes ismerkedés céljából, a mű kötetbeni rendjének, szerkezetének megismerése, az esetleges hiányok azonosítása érdekében lapozni kezdtem a kötetet, hogy tartalmáról és szerkezetéről jegyzeteket készítsek. E rutinmunka közben azonban nem várt ritka térképekre bukkantam. A Geographia térképei mellett ugyanis, a VII. Európa-térkép (Septima Europe tabula) és a IV. Afrika-térkép (Quarta Africae tabula) hátoldalára ragasztva a ptolemaioszi műhöz nem tartozó 16. századi térképeket, pontosabban egy teljes művet és egy térképtöredéket találtam. Az Italia-térkép hátoldalára ragasztott teljes mű a neves római kiadó, Antonio Lafreri (1512–1577) 1560 táján közreadott Elba-térképének eddig nem ismert példánya volt, míg a másik egy szép metszésű, de minden címfelirat, magyarázó nélküli térképlap, amely láthatóan bibliai tematikával kibővítve a Nílus-delta vidékét ábrázolta.

A Ptolemaios-atlaszba illesztett térkép a Nílus-delta vidékkel (OSZK Régi Nyomtatványok Tára, Inc. 79, fol. 128 verso)

Az, hogy ez utóbbi térképlap egy 16. századi és bizonnyal bibliai vonatkozású mű része lehet, az eléggé egyértelmű volt. Mivel azonban elsődleges feladatom a Ptolemaios-atlasz és tartalmának részletes leírása volt, ezért a térképlap azonosításának a problémáját, a probléma megoldását a későbbiekre halasztottam.  De aztán hirtelen ötlettől vezérelve a térképlapot lefotóztam és a fotót elküldtem Oxfordban élő régi barátomnak, Gróf Lászlónak, aki maga is évtizedek óta régi térképekkel foglalkozik, hátha az ő számára ismerős a térképlap.

Egy-két nap múlva meg is érkezett László válasza, amelyből kiderült, ő is tovább küldte a lap fotóját Tom Harpernak, a British Library munkatársának, aki felismerte, hogy a térkép egy híres Szentföld-térképnek, Wolfgang Wissenburg 1537-ben kiadott Descriptio Palestinae nova című falitérképének a részlete. A műből mindezidáig egyetlen példány volt ismert, a neves 18. századi francia kartográfus, Jean Baptist Bourgignon d’Anville (1697–1782) térképgyűjteménye részeként került a francia nemzeti könyvtár tulajdonába, ma is ott őrzik. Azonnal be is ütöttem az internetkeresőbe a könyvtár nevét, remélve a Wissenburg-művet már digitalizálták. Így is volt. A nagy felbontásban megtekinthető teljes művel történt összehasonlítás pedig megerősítette Tom Harper véleményét, a ptolemaioszi atlaszba valóban a rendkívül ritka Wissenburg-térkép részletét, mintegy nyolcadnyi részét ragasztották.

Wolfgang Wissenburg: Descriptio Palestinae nova című térképe (BnF, GE DD-29787 (10402 B RES))

Wolfgang Wissenburg (1496–1575) élete nagy részében Baselban élt és alkotott. Mint kora tudósainak többsége, ő is egyszerre volt mélyen hívő, a reformáció hatása alá került keresztény, a Biblia tanult kutatója, de egyúttal a matematika és a földrajz avatott szakértője is. A földrajz iránti érdeklődését a kiváló, sokoldalú tudós, Henricus Glareanus (1488–1563) keltette fel, miként kortársának, Svájc első nyomtatott térképe megalkotójának, Aegidius Tschudinak (1505–1572) is. Bár Glareanus elsősorban zeneelméleti munkáságáról ismert, de maga is foglalkozott földrajzzal, nagy hatású Geographia című műve évtizedekig volt használatban.

Wissenburg a kor Baselban élő, vagy rövidebb-hosszabb ideig a városban tevékenykedő olyan tudós kiválóságait is jól ismerte, mint Sebastian Münster (1488–1552) és Rotterdami Erasmus (1466–1536). Münster nemcsak kiváló hebraista volt, de a 16. század egyik vezető geográfusaként és kartográfusaként is számon tartjuk, az ő szerkesztésében is megjelent, 1540-ben a ptolemaioszi Geographia. Münster saját, Cosmographia című műve pedig a század egyik legnagyobb hatású, évtizedeken át kiadott és széles körben használt alkotásaként ismert. Erasmus, a kiváló humanista tudós munkásságának kevésbé ismert, de jelentős eredménye volt, hogy görög kéziratok alapján újrafordította a ptolemaioszi Geographiát, amely 1533-ban jelent meg Baselban.

Wissenburg első földrajzi tárgyú műve is Palesztinához kapcsolódik. Elkészítette a Szentföld földrajzi névjegyzékét, amely 1536-ban Jacob Ziegler (1470/71 körül – 1549) Terrae Sanctae, quam Palaestinam nominan, Syriae, Arabiae, Aegypti & Schondiae… című művének mellékleteként jelent meg. Wissenburg egy évvel később, 1537-ben adta közre legjelentősebb kartográfiai művét, a pompás Palesztina-falitérképet, amelyhez szöveges magyarázatot is kiadott 1538-ban. A térkép ábrázolta terület a Nílus-delta vidékétől Damaszkuszig és a Libanoni-hegységig ábrázolja a tágabb régiót. Palesztina, a Sinai-félsziget és a Nílus-völgy topográfiája azonban csupán hatalmas színpadként szolgált a szerző számára a bibliai események bemutatásához, amelyben a fő hangsúlyt a zsidó nép 40 éves sivatagi vándorlása kapta.

A térkép most megtalált töredékén, a térkép bal alsó részén az ószövetségi Kivonulás történetének kezdeti eseményeit láthatjuk.

Wolfgang Wissenburg Palestina-térképének részlete az OSZK példányán

Wissenburg és az ismeretlen, C. H. monogramú fametsző egyetlen mozgalmas képbe tömörítette a Mózes 2. könyvében leírt eseményeket. Az indulásra gyülekező zsidó népet látjuk Pi-Ramesses közelében (Raemses, Sive Gosen Terra), majd a kivonulás, a vándorlás első állomásait és táborát Succoth, Etham, majd Pi-hahiroth ókori települések mellett (Svccoth. Mansio 2; Etham. Mansio 3; Pihachiroth. M. 4). Végül, a térképlap jobb alsó részén, a tragikus események megrendítő csúcspontjaként az izraelita népet üldöző egyiptomi sereg tengerbe fulladását: „És szóla az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tengerre, hogy a vizek térjenek vissza az Égyiptombeliekre, az ő szekereikre és lovasaikra. És kinyújtá Mózes az ő kezét a tengerre, és reggel felé visszatére a tenger az ő elébbi állapotjára; az Égyiptombéliek pedig eleibe futnak vala, és az Úr beleveszté az égyiptomiakat a tenger közepébe. Visszatérének tehát a vizek és elborítják a szekereket és a lovasokat, a Fáraónak minden seregét, melyek utánok bementek vala a tengerbe; egy sem marada meg közülök.” (Mózes II. könyv, 26-28.)

A térkép első kiadásának tehát mindezidáig egyetlen teljes párizsi példányáról tudtunk. 2017-ben azonban előkerült a térkép kis részlete, a nyolc nyomódúc egyikéről nyomtatott bal alsó szelvénynek a második példánya, amelyet talán még a 16. vagy 17. század folyamán ragasztott egykori tulajdonosa a könyvtárunkban őrzött ptolemaioszi Geographia IV., Afrika-térképének hátoldalára.