Luigi Ferdinando Marsigli - Fordulat Magyarország térképi ábrázolástörténetében

A 17. század végi törökellenes felszabadító háború éveiben először nyílt lehetőség az ország térképi ábrázolásának megújítására. A korábbi évszázadok térképeinek hibáit, pontatlanságát már a kortársak is világosan látták. Az ország térképi képének megreformálását lényegében két kiválóságnak,  Luigi Ferdinando Marsiglinek (1658–1730) és Johann Christoph Müllernek köszönhetjük. Munkájuk eredményeképpen az országról megalkotott új térképek, mindenekelőtt az először 1726-ban nyomtatásban is megjelent Duna-térkép új korszakot nyitott a hazai térképészet történetében.

A török hódoltság hosszú időszakában Magyarország térképi ábrázolásának jobbítására kevés lehetőség adódott, e téren lényeges változások nem történtek, nem történhettek. Az ország korabeli térképeinek hiányosságai, pontatlanságai a kortársak körében is jól ismert és bírált volt, miként azt egy angol utazó, Edward Brown (1644–1708) 1687-ben megjelent művében közreadott véleménye jól szemlélteti: „Magyarország térképei nem pontosak; Szerbia, Bulgária, Macedónia és Thesszália térképei pedig nagyon hiányosak. Felső-Magyarországon sok város kimaradt, sokat rossz helyre tettek, miként Alsó-Magyarországon is nem keveset. Úgy tűnik, a Duna túlságosan délnyugatra tolódott, még az előtt, hogy a Tisza a Dunába ömlik...”

Jacob Sandrart: Danubius fluviorum Europae princeps, 1664 (OSZK Térképtár, TR 3 056) Bibliográfiai leírás
William Berry: The kingdom of Hungary, 1683 (OSZK Térképtár, TR 3 015) Bibliográfiai leírás
Nicolaes Visscher: Totius regni Hungariae, 1685 (OSZK Térképtár, TR 7 981) Bibliográfiai leírás és
Philip Lea: A new mapp of the kingdom of Hungary, [1693-98] (OSZK Térképtár, TR 3 100) Bibliográfiai leírás

 

A 17. század végén a törökellenes felszabadító háború hozta el annak a lehetőségét, hogy az ország térképi ábrázolásában valódi javulás, jelentős fordulat következhessen be. E fordulat megvalósulásához azonban egy kivételes személyiség, gróf Luigi Ferdinando Marsigli (1658–1730) tevőleges közreműködésére volt szükség.

A bolognai születésű, arisztokrata származású Marsigli 1682 és 1702 között húsz éven át a háborúban hadmérnökként harcolt és jelentős érdemeket szerzett. Katonai feladatai mellett, elsősorban a hadjáratok szünetében, Marsigli gróf az országot megismerni, megismertetni szándékozván, sokoldalú tudományos gyűjtő- és feltáró munkát végzett. E munka eredményeit egy 6 kötetes műben, a Danubius Pannonico-Mysicus-ban adta közre 1726-ban. Az ország természettudományos megismerésének ezen alapműve a Kárpát-medence sokoldalú leírását, a gróf 20 éven át végzett gyűjtőmunkájának eredményeit tartalmazza. Ez a könyv a terület vízrajzi viszonyainak, az állat- és növényvilágának, a régészetének, mindenekelőtt a római kori emlékek első összegző és nagy hatású bemutatása. Bibliográfiai leírás

E nagyszerű mű részeként születtek meg Marsigli gróf és az 1696-tól a gróf szolgálatába lépett, nürnbergi származású Johann Christoph Müller (1673–1721) közös munkájaként az ország térképi ábrázolásában fordulatot hozó térképek is. Mindenekelőtt a 18 szelvényes, nagy méretarányú Duna-térkép, amelyen Marsiglinek és Müllernek sikerült a Duna folyásának korábbi fő térképi hibáját – a téves északnyugat-délkeleti folyásirányt –, csillagászati mérésekre alapozva, megszüntetniük. Emellett – és ezt a térképtörténet legalább ilyen jelentős teljesítménynek tekinti – számos ún. tematikus térképet is készítettek a Kárpát-medencéről, például az ország vízrajzi viszonyairól, bányászatáról, régészeti lelőhelyeiről, sőt az ország és a tágabb régió első kereskedelmi szempontú úttérképét is megalkották, ám ez utóbbi csak kéziratos formában maradt fenn. Mindegyik mű az európai tematikus kartográfia jeles, úttörő alkotása.

 

Térképeikkel Marsigli és Müller nem csupán újrarajzolták az ország térképi képét, de mintát és példát is adtak az utánuk jövőknek, amelyen haladva a magyarországi térképkészítés, a 18. század évtizedeiben, végre elindulhatott a szakmává válás útján, mely szakma idővel a mindennapok sokféle és növekvő térképigényét már hazai forrásból is biztosítani tudta.

Tovább a teljes tanulmányra