Egy szerb nemzetiségi térkép margójára

A első világháború harmadik évének végén a Földrajzi Közlemények hasábjain egy rövid ismertető jelent meg egy szerb térképről. Az Irodalom szekcióban található cikk igen tömör és lényegre törő, így jelentősebb kihagyásokkal bemutatható:

„Ez a valószínűleg Belgrádban nyomatott térkép véletlen útján került egyik hazai gyűjteményünkbe, azzal a hivatalos megjegyzéssel, hogy azt Cvijic tanár propagandisztikus célokra készítette. Az irányzatosság persze erősen kiüt rajta. Bosznia pld. csaknem egészen szerb, mert a mohamedánság teljesen elsikkadt s a katholikusság csak ott van feltűntetve, ahol az 50%-ot (!) meghaladja. A Drávántúl csak szerb-horvátok vannak (két kis német folt kivételével) s ezek a Muraközön is átnyúlnak Zalába. Tolna és Baranya lakossága vegyesen szerb, német és magyar. Ugyanígy Bácsnak az a feleformája is, amelyik tiszta rácnak nincs lefoglalva. A Marostól délre szintén nincsenek magyarok, hanem vagy tisztán szerbek, vagy vegyesen németekkel és oláhokkal. A silány kiállítású térképecske különben Cvijicnek szintén ilyen felfogású térképe után készült, mely a Petermann’s Mitteil[ungen] 1913. évfolyamában jelent meg.” (Forrás: Földrajzi Közlemények 1913/8. 475.)

Jovan Cvijić: A szerb nemzet etnográfiai térképe (OSZK Térképtár, T 8 545)

A térkép jelkulcsa

A térkép szakmai kritikájához nincs mit hozzáfűznünk, annál érdekesebb viszont háttértörténete és kiadása. Jelzett mű a Térképtárban található és a könyvtár egykori első világháborús gyűjteményének része volt. Egy hátoldalán olvasható feljegyzésből kiderül az is, ki és mikor adományozta az intézménynek:

A térképet Thallóczy Lajos (1857–1916) történész, 1912-től valóságos belső titkos tanácsos, a megszállt Szerbia polgári kormányzója küldte be 1916 júliusában, a fenti megjegyzéssel együtt. Mindezt maga Fejérpataky László (1857–1923) jegyezte le, aki a Széchényi Könyvtár osztályigazgatója, 1916 márciusától pedig a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója is volt egyben. A dokumentum készítésére vonatkozó álláspontot mindenki kritika nélkül elfogadta, ami a fennálló történelmi helyzetben nem annyira meglepő. Számos nemzetiségi térkép került ki a korszakban szerb, román, olasz kartográfusok keze alól, nem titkolt célzatossággal és politikai felhanggal.

Felirat a térkép hátoldalán: „A térkép szerzője J. Cvijič szerb tanár, a ki azt propagandisztikus czélra készitette.”

Ami megkülönbözteti a tárgyalt művet társaitól az a tény, hogy Jovan Cvijić Carte ethnographique de la nation Serbe című térképe évekkel korábban, a szerző L'annexion de la Bosnie et la question Serbe című tanulmányának mellékleteként jelent meg 1909-ben. A „tanár” Jovan Cvijić (1865–1927) szerb földrajztudós és néprajzkutató volt, aki pályáját geológusként és földrajzkutatóként kezdte, majd később az emberföldrajzi területre tért át. A szerb földrajztudomány egyik megalapozójaként a Szerb Királyi Tudományos Akadémia elnöke és rövid ideig a Belgrádi Egyetem rektora is volt.

Maga a tanulmány Bosznia 1908-as osztrák–magyar annexiójára reagált, hangot adva a szerb ellenérzéseknek. A statisztikai adatok ferdítésének ténye (amely bevett módszer volt) természetesen fennáll, nem mindegy azonban, milyen célból és milyen történelmi helyzetben követik el azt.

Jelenleg a térkép megtekinthető a Térképtár tematikus kamarakiállításán, mely a Határviták alcímet viseli, és a különböző vitás területekről (Balkán, Lengyelország, olasz-osztrák határvidék, Elzász-Lotaringia) készített kartográfiai munkákat mutatja be.