A fellendülés időszaka
Johannes Hevelius (1611–1687) a híres danzingi csillagász volt az, aki az 1680-as években említésre méltó számban alkotott új csillagképeket az északi égboltra úgy, hogy azok egy része a mai hivatalos rendszerben is helyet kapott. Tizenegy új, általa megalkotott csillagkép közül némelyik esetében Hevelius szerzősége megkérdőjelezhető. A kutatók körében nem tisztázott, hogy mit tekintünk egy csillagkép megalkotásának, illetve első ábrázolásának. Számos csillagkép és csillagkép-részlet esetében találkozhatunk azzal, amikor elsőként megjelenik a képi ábrázolás, akkor még a konkrét név és a csillagok megjelölése nélküli. Ezt követően az ábrázolás mellett megjelenik a név, és végül mindezekhez konkrét csillagokat kapcsol az alkotó. Mindezeket figyelembe véve nehéz eldönteni, hogy ténylegesen ki volt az alkotója a csillagképnek? A Canes Venatici [Vadászebek] csillagkép képi megjelenése – mint azt korábban említettem – 1533-ban már Apianusnál megfigyelhető. Mons Menalis [Menalis-hegy] ábrázolása egy ismeretlen szerző által készített, megjelenését tekintve 1603 és 1621 közé tehető csillagtérképen már szerepel, név nélkül, és Hevelius Musca-ja [Légy] tulajdonképp Plancius Apes [Méhek] csillagképének átnevezése.
| 1 | Canes Venatici | 4 | Leo Minor | 7 | Musca (Apes átnevezése) | 10 | Triangulum Minus |
| 2 | Cerberus (Hercules részeként) | 5 | Lynx | 8 | Scutum Sobiescianum (Scutum) | 11 | Vulpecula et Anser (Vulpecula) |
| 3 | Lacerta | 6 | Mons Menalis | 9 | Sextans Uraniae (Sextans) |
Hevelius csillagképei.
Hevelius Lynx és Leo Minor csillagképei Flamsteed atlaszában, 1753 (Magyar Tudományos Akadémia Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézete, 1633)
| csillagkép | alkotó | megj. éve |
| Quadratum (Rhombus átnevezése) | Carel Allard | 1706 |
| Corona Firmiana (Corona Borealis átnevezése) | Corbinianus Thomas | 1730 |
| Reene (latinul Rangifer Tarandus) | Pierre Charles Le Monnier | 1743 |
Új csillagképek Hevelius után
Hevelius után, amíg a kontinentális európai csillagászok csekély számban próbáltak hatással lenni ezen időszak alatt a csillagképek formálására, addig a brit szigeteki Sir John Hill (1714–1775), a kor neves botanikusa szót emelt az állatok egyenrangúsága mellett, és 1754-ben Urania: Or, a Compleat View of the Heavens című művében 16 új, addig háttérbe szorított állatfajt emelt csillagképként égi társai közé.
| 1 | Anguilla | Angolna | 7 | Hirudo | Pióca | 13 | Pinna Marina | Sonkakagyló |
| 2 | Aranea | Kaszáspók | 8 | Limax | Házatlancsiga | 14 | Scarabeus | Skarabeusz |
| 3 | Bufo | Varangy | 9 | Lumbricus | Földigiliszta | 15 | Testudo | Teknős |
| 4 | Dentalium | Agyarcsiga | 10 | Manis | Tobzoska | 16 | Uranoscopus | Csillagvizsgáló-hal |
| 5 | Gryphites | Gryphaea kagyló | 11 | Patella | Csészecsiga | |||
| 6 | Hippocampus | Csikóhal | 12 | Phalaena | Moly |
Mint látható, ezen állatok azon taxonómiai rendek és fajok példányai, melyek az addig ismert csillagos égboltról hiányoztak, némelyike talán még tudós körökben is kevéssé volt ismert. Hill ezt a számára látványos aránytalanságot próbálta volna kiegyenlíteni új konstellációival. Törekvése nem talált elismerő szakmai közönségre, saját művén kívül nem tudunk más csillagtérképről, amely ábrázolna – akár csak egyet is – Hill állataiból.
A francia születésű Nicolas Louis de Lacaille (1713–1762) először a párizsi obszervatóriumban Jacques Cassini (1677–1756) növendékeként került kapcsolatba a csillagászattal, majd 1740-ben a csillagászat professzorává nevezték ki a Collége de France-ban. A Francia Tudományos Akadémia és a Francia Kelet-indiai Társaság által támogatva Lacaille elutazott Dél-Afrikába 1750 novemberének végén, annak érdekében, hogy részt vegyen a Nap és a Hold parallaxisának meghatározásában, és csillagászati távcsővel meghatározzák a déli égbolt csillagainak pontos helyzetét. 1751-ben érkezett Fokvárosba, ahol majd egy év alatt közel 9800 csillagot figyelt meg, és számos csillagképet alkotott és publikált 1763-ban, melyek a ma használt hivatalos rendszerbe is bekerültek. (Kanas 2007). 14 új csillagképe mellett az addig meglévő Argo Navis [Argo Hajó] ptolemaioszi csillagképet három részre osztotta (Carina [Hajógerinc], Puppis [Hajótat] és Vela [Vitorla]).
| 1 | Antlia Pneumatica (Antlia) | 6 | Horologium | 11 | Equuleus Pictorius (Pictor) | 16 | Telescopium |
| 2 | Caelum Scalptorium (Caelum) | 7 | Mons Mensae (Mensa) | 12 | Puppis | 17 | Vela |
| 3 | Carina | 8 | Microscopium | 13 | Pyxis Nautica (Pyxis) | ||
| 4 | Circinus | 9 | Norma | 14 | Reticulum (Rhombus átnevezése) | ||
| 5 | Fornax Chimioe (Fornax) | 10 | Octans | 15 | Apparatus Sculptoris (Sculptor) |
Lacaille csillagképei.
Lacaille csillagképei (OSZK Térképtár TA 76 A-29)
Folytatása következik...