A híres felfedező, Amerigo Vespucci egyetlen ma ismert, 1500-ban készült térképe

Amerigo Vespucci (1454–1512) 1502-ben tért vissza harmadik útjáról az Atlanti-óceán túlsó partjairól Sevillába. Erről egy terjedelmes levélben számolt be egy firenzei bankárnak, Lorenzo di Pierfrancesco de’ Medici-nek. Ennek a bankárnak a megbízásából tartózkodott Vespucci Sevillában. Vespucci beszámolóját több európai városban kinyomtatták, így többek között Rostockban is 1505-ben. 2019-ig ennek a nyomtatványnak csak két példánya volt ismeretes. Egy példány a British Library, a másik a frankfurti egyetemi könyvtár tulajdona.

A rostocki egyetemi könyvtár 2019-ben vásárolt meg egy harmadik példányt egy ismeretlen személytől egy antikvárium közvetítésével. A könyv címe: Epistola Albericij. De novo mundo. A rostocki kiadvány különlegessége abban rejlik, hogy csak ez tartalmaz térképet. Paradox módon a térkép nem a szövegben leírt „új világot” mutatja be, hanem a keleti féltekét, amelyhez egy ptolemaioszi világtérkép szolgált alapul. Ezen ellentmondás miatt kizártnak tűnt az, hogy a térkép eredetét kapcsolatba lehetne hozni Vespuccival.

Térképmelléklet Vespucci utazási beszámolójához: Epistola Albericij. De novo mundo. Rostock, 1505. Fametszet korabeli színezéssel. (Rostock, Egyetemi Könyvtár, SON B2)

 

A térkép 2020 márciusáig nem keltett fel semmilyen szakmai érdeklődést. Ekkor kezdődött meg a térkép eredetére vonatkozó kutatás. Valószínűnek tűnt, hogy egy nürnbergi térképész mukájáról lehet szó, mivel Nürnbergben 1506-ban egy térkép jelent meg nyomtatásban, amelynek a struktúrája megegyezik a rostocki térképével. A térképi rajz itt igen sematikus, de a vetület ugyanaz. Annyi a tartalmi eltérés, hogy ezen a térképen kör alakú jel mutatja Lisszabon, Nürnberg és az indiai Kallakuth/Calicut (Kozhikode) helyét. Hibás viszont északnak kelettel (Osten) való megnevezése. A szöveg és a térkép között nincs ellentmondás, mivel a szöveg „mérföldröl mérföldre” mutatja meg, hogyan lehet Lisszabonból Indiába eljutni.

Georg Stuchs: Den rechte[n] weg ausz zu faren von Lißbona gen Kallakuth. Vo[n] meyl zu meyl… Nürnberg, 1506. Fametszet. (Frankfurt am Main, Egyetemi Könyvtár, VD16 ZV)

 

Nyilvánvalóvá vált, hogy mind a két térkép ugyanazon alaptérkép másolata. Mivel ez az alaptérkép nem maradt fenn, a további kutatás arra irányult, hogy honnan került Rostockba és Nürnbergbe ez a térkép. Ennek megoldására kiindulópontként elsősorban az alkalmazott vetület szolgált. A vetület szélességi körei egymással párhuzamosak és az egymástól való távolságuk egyenlő. A meridiánok egymástól való távolsága szintén egyenlő, de ezek nem egyenesek, hanem köralakúak. Az egyenlítő és a középső meridián (a 90. foknál) hossztartó. Ez azt jelenti, hogy ez a vetület a képzetes vetületekhez tartozik. A szakirodalomban Peter Apiant (1495–1552) tartják a vetület a megalkotójának és ezért ezt a vetületet Apianus első vetületének nevezik. Ezt revideálni kell, hiszen Apian még csak tíz éves volt, amikor Rostockban ez a vetület megjelent nyomtatásban. Ennek a vetületnek a kiterjesztését mind a két féltekére, amelyben a meridiánok ellipszisformában jelennek meg, Apianus második vetületeként tartják számon. Ez is téves felfogás, mivel a firenzei kartográfus és nyomdász, Franzesco Rosselli (1445–1513 körül) már 1508-ban megjelentett egy világtérképet ebben a vetületben. Hogy a korszak olasz térképkészítői mind a két vetületet ismerték, arról Benedetto Bordone (1460–1531) ovális világtérképe és a köralakú vetület szerkezetének a bemutatása egyaránt tanúskodik.

Benedetto Bordone világtérképe. 1529. (Rostock, Egyetemi Könyvtár, Qb-32)

 

A köralakú vetület szerkezete Benedetto Bordone művéből. 1529. (Rostock, Egyetemi Könyvtár, Qb-32)

 

Az ovális alakú vetületet a köralakú vetületből vezethető le, az egyenlítő 90 fokról 180 fokra való meghosszabbításával. Mivel Francesco Rosselli is ilyen módon szerkesztette meg ovális alakú vetületét, bizonyosra vehető, hogy a köralakú vetületet Firenzében már 1508 előtt ismerték. Ebből adódik, hogy azt a térképet, amely a rostocki és a nürnbergi térképek alapjául szolgált, nagy valószínűséggel Firenzében nyomtatták.

Vespucci levelében, amelyben a harmadik utazásáról számolt be, semmilyen utalás sincs egy ilyen jellegű térképre. Rendkívül érdekesnek bizonyult viszont az a levél, amit 1500. július 18-án írt Lorenzo di Pierfrancesco de’ Medici-nek Sevillából. Ebben a levélben azt közli Vespucci firenzei megbízójának, hogy két saját kezűleg készített térképet is mellékel a levélhez. Az egyik térképet „figura piana”-nak nevezte. Ez egy négyszögletes, „lapos” térkép lehetett, amelyben a szélességi körök és a hosszúsági körök egyenesek. Ez a vetület már az ókorban ismeretes volt. A felfedezések korában gyakran alkalmazták ezt a vetületet, mivel a navigáció számára előnyös volt. Ilyen térkép volt például Juan de la Cosa (1450 körül–1510) 1500-ban készült térképe, amely Vespucci és Pedro Álvares Cabral (1468 körül–1520) térképészeti anyagára is támaszkodott. Vespucci ezt a térképet csak röviden említi.

Sokkal bővebben és igen büszkén kommentálja ezzel szemben a másik térképet, az „Apamundo in corpo sperico”-t. A szakirodalomban mindeddig félreértelmezték ennek a térképnek a nevét és ezt földgömbnek hitték, bár a levélszöveg kontextusából is kiderül, hogy itt nem egy glóbuszról van szó, hanem egy „mappa mondo in corpo spherico”-ról, azaz egy köralakú hemiszféra világtérképről, pontosabban az óvilág köralakú térképéről.

Vespucci tisztában volt vetületének innovációs jellegével. Számított arra, hogy ezért ennek Firenzében kritikus fogadtatása lesz, és a hozzáértők megpróbálják majd javítgatni is. Ezeknek azt üzente, hogy ilyen próbálkozásoknak elejét fogja venni és megvédi majd a vetületét. Vespucci jóslata csak részben vált be. Kritikával nem illették vetületét és csak azért módosították, hogy benne az „új világ” is ábrázolható legyen.

Vespucci vetületével kezdődött el a világtérképek vetületeinek modernizálása, az antik hagyománytól való eltávolodás. Ehhez a Rostockban kinyomtatott térkép egy igen fontos forrás, mivel ez a térkép az elveszett Vespucci-térkép legkorábbi ismert és legteljesebb másolata. Ezt a térképet Rostock város titkára, Hermann Barckhusen (1460 körül–1528/29) tévedésből mellékelte Vespucci harmadik utazásáról szóló beszámolóhoz, amelyet 1505-ben nyomtatott ki. Tévedése azzal magyarázható, hogy azokhoz a kiadványokhoz, amelyek Vespucci különböző utazásaira vonatkoztak Barckhusen egyidejűleg jutott hozzá. Ehhez járult továbbá az is, hogy az akkori időkben a földrajzi és a térképi ismeretek hiányosak voltak, különösen a negyedik földrészre, Amerikára vonatkozó tudás volt kezdetleges. Ezen tévedés folytán maradt az utókorra Vespucci egyetlen olyan térképe, amelynek bizonyosan ő volt a szerzője.

 

Irodalom és források

BANDINI, Angelo Maria: Vita et lettere di Amerigo Vespucci gentiluomo fiorentino, raccolte e illustrate dall’abate Maria Bandini. Firenze, 1745.
BORDONE, Benedetto: Libro di Benedetto Bordone nel qual si ragiona de tutte lʹIsole del mondo con li lor nomi antichi et moderni, historie, fanole, et modi del loro vivere, et in qual parte del mare stanno, et in qual parallelo et clima giacciono. Venedig, 1529.
CATTANEO, Angelo (szerk.): Shores of Vespucci. A historical research of Amerigo Vespucci`s life and contexts. Berlin, 2018.
Epistola Albericij. De novo mundo. Rostock, 1505.
HORST, Thomas: „Am Anfang war das Gewürz”. Vor 500 Jahren kehrte der Allgäuer Balthasar Sprenger von einer Indienfahrt zurück. Er hinterließ einen eindrucksvollen Reisebericht. In: Literatur in Bayern 85. München, 2006. 13–21.
LEVILLIER, Roberto: El Nuevo Mundo. Cartas relativas a sus viajes y descubrimientos. Textos en italiano, español e inglés. Buenos Aires, 1951.
SARNOW, Emil – TRÜBENBACH, Kurt: Mundus Novus Ein Bericht Amerigo Vespucci’s an Lorenzo de Medici über seine Reise nach Brasilien in den Jahren 1501/02 nach einem Exemplare der zu Rostock von Hermann Barckhusen gedruckten Folioausgabe, im Besitze der Stadtbibliothek zu Frankfurt a. M., in Faksimile und mit Einleitungen. Straßburg, 1903.
STUCHS, Georg: Den rechte[n] weg ausz zu faren von Lißbona gen Kallakuth. vo[n] meyl zu meyl. Auch wie der kunig von Portigal yetz newlich vil galeen vn[d] naben wider zu ersuchen vnd bezwingen newe land vnnd insellen durch kallakuth in Jndien zu faren. Durch sein haubtman also bestelt als hernach getruckt stet gar von seltzsamen dingen. Nürnberg, [1506].