In memoriam Gróf László (1933–2020)

Múlt héten szomorú hírt tartalmazó levelet kaptam. Gróf László, akivel majd húszévnyi személyes ismeretségben voltunk, koronavírus okozta tüdőgyulladás következtében – április 7-én – egy angliai kórházban meghalt. A hír letaglózó volt, mert hiszen László alig pár hónapja járt nálunk a Térképtárban, s korát meghazudtoló fiatalos lendülettel, a rá jellemző szokott vidámsággal és adomákkal fűszerezve beszélt az akkor tervbe vett sokadik erdélyi térkép- és kultúrtörténeti előadókörútjáról. Ezzel a vidámsággal és életerővel a mostani kurta hír kérlelhetetlenségét sehogyan sem tudtam összeegyeztetni.

Lászlót személyesen 2003-ban ismertem meg. Ekkor adta el, – mint később világossá vált számomra, a személyiségére jellemző nagylelkűséggel –, igen jutányos áron nemzeti könyvtárunknak Abraham Ortelius (1527–1698), a neves 16. századi flamand térképkészítő és atlaszkiadó Theatrum orbis terrarum című atlaszában (az 1570 és 1612 közötti 42 kiadásban) megjelent 111 hungarika térképét.

A nagy értékű térképgyűjteményt korábbi osztályvezetőm, Plihál Katalin társaságában személyesen vehettük át Gróf László oxfordi otthonában. A két-három napos ottlét során ismertem meg Lászlót, kedves feleségét, a híres egyetemi várost, a város nem kevésbé neves Bodley Könyvtárát, a könyvtár térképgyűjteményét, annak vezetőjét, Nick Mileát és a délnyugat-angliai vidék több nevezetességét. Már e pár nap során világossá vált számomra, hogy kivételes emberrel hozott össze a sors, aki számára, már akkor gyanítottam, az adás-vétel egész ügylete csupán alkalom volt arra, hogy az emberek iránti kiapadhatatlan érdeklődését és baráti segítőkészségét velünk szemben is, és rajtunk is, oly kedvesen gyakorolhassa. S valóban, a későbbi évek során rendszeresen, döntően közös érdeklődésünk okán, szinte évente találkoztunk, vagy épp e-maileket váltottunk – egy-egy fontos vagy épp ritka hungarika térképmű kérdéseit megtárgyalva. Így volt időm és alkalmam arra, hogy az első találkozás során kialakult benyomásomat megerősítve láthassam.

Írhatnék részletesen László életéről, szemelgetve 2012-ben írt és a világhálón is elérhető nagyszerű önéletírásából. Az ő egykori vibráló személyiségéhez, regényes, mély tanúságokat is felmutató, gazdag, sokoldalú és sok sikert is hozó, idegenben kibontakozott életéhez azonban ezt sehogy sem tartanám illendőnek. Ennek megismeréséhez e rövid emlékezés írója az olvasót inkább László önéletrajzához irányítja: http://grof.co.uk/index.html

Itt most röviden csupán szakmai, térképtörténészi pályájáról és annak fő eredményeiről szólnék. Gróf László, aki saját elmondása szerint is, már fiatalon térképész kívánt lenni, és aki az 1950-es évek elején besorozott katonaként geodéziai és térképészeti ismereteket is szerzett, az 56-os forradalom után elhagyva az országot, Angliában telepedett le. Régi térképek iránti érdeklődését, miután életének anyagi alapjait sikerült megteremtenie, az 1960-as évek közepétől nyílt alkalma kielégíteni és elmélyíteni. Pénzkereső munkák és sok egyéb elfoglaltsága mellett László önszorgalomból és önképzés útján, párhuzamosan saját hungarika térképgyűjteménye létrehozásával vált két-három évtized alatt a régi térképek egyik itthon és Angliában is megbecsült szakértőjévé. Figyelmét elsősorban az atlaszkartográfia kora újkori színes világa kötötte le. Idővel, részben bizonyára a gyűjtési szenvedély anyagi korlátai, de a kutatói szempontok miatt is figyelmét mindinkább a hungarika térképek világára, egy-egy magyar vonatkozású térképmű készítés- és kiadástörténetének finom részleteire, e részproblémák megoldására összpontosította. Így hozta létre, mintegy 40 év kitartó munkájával jelentős hungarika térképgyűjteményét, miközben a részterület szakértőjévé is vált. Idővel érdeklődése e részterületen belül is egyre inkább Erdély térképtörténete felé fordult, amiről tanulmányok, előadások, előadókörutak tanúskodnak. Elsősorban az ő kutatómunkájának köszönhetjük, hogy feltárta és alaposan kikutatta a neves erdélyi tudós, Bod Péter térképkészítői munkásságát. E kutatás eredményeiről tavaly jelent meg egy tanulmánykötetben közzé tett összefoglaló tanulmánya, mely kötetet blogunkban ismertettünk: https://blog.oszk.hu/foldabrosz/danku-gyorgy-gudor-kun-botond-grof-laszlo-bod-peter-kartografus

Egyik, ma már tudjuk, utolsó írása folyóiratunkban a Térképtörténeti Közlemények 3. számában jelent meg, 2019-ben. A tanulmányban John Speed, a 16-17. század fordulóján élt angol térképkiadó Magyarország-térképének készítés- és kiadástörténetét, a rá vonatkozó több évtizedes kutatómunkájának eredményeit foglalta össze. (Egyébként épp ez a Speed-térkép volt az, amelyeknek megvétele 1964-ben László térképgyűjtői pályáját elindította!) A tanulmány rövidített, blogra szánt változata itt olvasható: https://blog.oszk.hu/foldabrosz/john-speed-magyarorszag-terkepei-1627-1676

László a hungarika térképek mellett választott új hazája, Anglia, azon belül is Oxford vidéke térképtörténetének megismeréséhez is értékes kutatásokkal járult hozzá, megírva Richard Davis of Lewknor (1750–1814), a 18. századi jeles angol felmérő térképészeti munkásságának történetét (The Map Collector, June 1995, 31–38).

László azonban mindig többet jelentett „puszta” térképtörténésznél mindazok számára, akik ismertük, ismerhettük őt. Sokoldalúsága, sokféle területen az évtizedek alatt elért sikerei, szervező készsége, barátságra nyitott, kivételes varázsával a társaság központjává váló személyisége idővel megértette velünk, mi is lehet a most végleg eltávozott Gróf László élete sikereinek, gazdagságának és örömeinek forrása és titka.

Mindazok számára, akiket Gróf László életének részletei érdekelnek, azoknak a következő, a világhálón elérhető írásokat ajánljuk: 
https://hu.wikipedia.org/wiki/Gróf_László_(térképtörténész)
https://www.vaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/in-memoriam-grof-laszlo-1933-2020-3910998/