A Térképtörténeti Közlemények évkönyv indító kötetének margójára…

A legelső nyomtatott forrás, amely a régebbi magyar térképekről szót ejt, és azok értékéről nyilatkozik Mikoviny Sámuel 1732-es levele, az Epistola de methodo concinnandarum mapparum Hungariae topographicarum.

A 18. század második felében annyira felszaporodtak a hazánkat ábrázoló térképek, hogy a pozsonyi származású térképgyűjtő, Moll Bernát 1750-ben egy Atlas Hungaricusban tervezte összegyűjteni. (Magát a térképgyűjteményt Borbély Andor 1933-ban a brnói egyetem könyvtárában megtalálta, de a kéziratok nagy részét hamisítványnak ítélte.) Moll Bernátról a Hazai Tudósítások című újság 1808-ban megírta, hogy atlasza lajstromát a pozsonyi evangélikus egyháznak adományozta: Atlantem hunc Hungaricum Bibliothecae Evangelicae Ecclesiae, quae Posonii est, D. Bernardus de Moll Brunnswiciensi Guelferbitano serenissimo Duci a consiliis secretioribus in Aula Vindobonensi consecravit. Anno MDCCLXIII. Die 15. Augusti.

A katalógus kb. 950 tételben sorolja fel anyagát. Ezt a katalógust 1765-ben Deccard Kristóf soproni tanár lemásolta, és a másolatot Széchényi Ferenc a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta.  Ha összevetjük ezt azzal, hogy az 1928-ban megjelent Eperjessy Kálmán-féle bécsi térképkatalógusnak 2676, a Glaser Lajos-féle, 1933-ban napvilágot látott karlsruheinek pedig 670 tétele van, akkor megítélhető ennek a 18. századból származó első magyar térképkatalógusnak az értéke.

Pár évtizeddel később, 1786-ban jelent meg Korabinszky János nagy műve, a Geographisch-historisches und Produkten Lexikon. Ennek bevezetésében már név szerint is foglalkozik némely előző térképíró munkáival.

Ezután csaknem egy évszázad telt el, amíg Hunfalvy János az 1863 és 1865 között megjelent A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása című művének bevezető fejezetében Hazánk ismerete fejlődésének vázlata címmel már részletesebben sorolja fel régebbi, magyar és külföldi szerzőktől származott térképeinket. Az írásban már óvatos értékítéletek is meghúzódnak.

A Földrajzi Közlemények 1875, 1878 és 1880-as évfolyamaiban Tomsits István „kataszteri felmérési felügyelő”, az 1882-es és 1884-es évfolyamokban pedig Hanusz István kecskeméti tanár közölt néhány tanulmányt a magyar térképészet múltjáról.

Az első átfogóbb kartográfia történeti értekezésünk Márki Sándornak a Földrajzi Közleményekben 1896-ban megjelent tanulmánya A magyar térképírás múltja és jelene címmel. (Ez meglehetősen vázlatos munka, mert Márki csak a történeti tanulmányai közben megtalált anyagot ismertette.)

Teleki Pál fiatal korában sokat foglalkozott térképtörténettel. Az 1909-ben magyarul megjelent Atlasz a japáni szigetek cartographiájának történetéhez című hatalmas műve a nemzetközi tudományban is sikert aratott. Művével 1911-ben elnyerte a francia Jomard-díjat. Teleki 1911-ben felhívást bocsátott ki a Földrajzi Közleményekben a régi magyar térképek összegyűjtése érdekében. Felhívása nem hozott nagy eredményt.

Részlet Teleki Pál Atlasz a japáni szigetek cartographiájának történetéhez című munkájából (OSZK Térképtár, TA 7 108)

A térképírás történetét az első világháború után néhány fiatal szakember bécsi hadilevéltárakban folytatott kutatása hozta lendületbe. E kutatások eredménye Eperjessy Kálmán bécsi térképkatalógusa, Borbély Andor, Nagy Júlia, Irmédi-Molnár László tanulmányai, majd a karlsruhei gyűjteményekben folytatott búvárkodás nyomán Glaser Lajos katalógusa.

A térképtörténet-írás bemutatásában döntő fordulatot hozott, amikor Németh József, majd később Irmédi-Molnár László szerkesztésében az Állami Térképészet 1930-ban megindította a Térképészeti Közlöny kiadását. „Ez a nagyszerűen szerkesztett és kiváló tudományos folyóirat egyrészt bebizonyította, hogy a magyar térképírásnak immár van bőséges tudományos mondanivalója a jelenben, és van mit feltárni belőle a múltból” – írta 1952-ben Fodor Ferenc kiváló tudománytörténész.

Ami ezután térképészetünk múltjából feltárult, az csaknem kizárólag e folyóiratnak köszönhető. A folyóirat 1932-ben külön füzetben kiadta Borbély Andor és Nagy Júlia közös tanulmányát Magyarország I. katonai felvétele II. József korában címen. Ez az első magyar nyelvű tanulmány erről a jelentős műről. A következő évben közölte Fodor Ferenc első tanulmányát Bedekovich Lőrinc nagyszerű jászsági földmérő munkásságáról, akinek addig a nevét sem hallották szakmai körökben. A Térképészeti Közlöny hasábjain tisztázódtak Mikoviny Sámuel életrajzának és munkásságának tényei. A folyóiratban Irmédi-Molnár László, Faller Jenő, Borbély Andor, Tárczy-Hornoch Antal és Valkó Arisztid hét értekezése (!) tárgyalta 1930 és 1950 között az egyik legnagyobb magyar térképész tevékenységét.

Bedekovich Lőrincnek a Jászságot és a kunságokat bemutató térképe 1782-ből. Nyomtatásban Horváth Péter Commentatio de initiis, ac majoribus Jazygum, et Cumanorum eorumque constitutionibus... című művének mellékleteként jelent meg 1802-ben (OSZK Térképtár, TR 364)

Érdekes, hogy a 2. világháború sem tudta tartósan megszakítani térképírásunk történetét. A háború után feltáruló családi gyűjteményekből közlésre kívánkozó gazdag anyag bukkant napfényre. 1946-ban már jelentkezett ez az új anyag a Levéltári Közleményekben Iványi Béla tanulmányában A Festetics család keszthelyi levéltára címen, amely beszámolt a gyűjtemény térképanyagáról is. Ugyancsak ez idő tájt kezdődött a nagyszabású katalogizáló munka a magyar térképgyűjteményekben, a Széchényi Könyvárban és részben az Országos Levéltárban is. Nagy Júlia és munkatársai, Nemes Klára és Fallenbüchl Zoltán, ha nem is nyomtatásban, de a kutatók előtt már hozzáférhető módon tették szabaddá nagy értékű térképeink vizsgálatát. Borbély Andor és Bendefy László is ekkor kezdte meg a vidéki levéltárak térképanyagának összeírását.

Segítséget nyújtott az újra meginduló Térképészeti Közlöny is. 1952-ben a folyóirat 15. számú külön füzete három kötetben adta ki A magyar térképírás címmel Fodor Ferenc összefoglaló történeti munkáját.

A kutatók elkötelezett munkája bizonyítja, hogy térképészetünk múltját nem tekintették lezártnak az ideológiailag terhelt időszakban sem.  Az utóbbi évtizedek publikációi már a történetírásunk jelenébe vezetnek át. Megszűnt a Térképészeti Közlöny, a történeti munkák zöme az 1960-as évektől az újonnan induló Geodézia és Kartográfia folyóiratban jelent meg. Csendes László, Hrenkó Pál, Jankó Annamária, Papp-Váry Árpád, Plihál Katalin, a gyakori szerzők, majd az új generáció, Bartos-Elekes Zsombor, Danku György, Irás Krisztina, Pászti László, Reisz T. Csaba, Török Enikő jelentkezik tanulmányokkal.

Sok feldolgozatlan térképi anyag rejtezik még levéltárainkban, könyvtárainkban, valamint a német, olasz, török, lengyel, szlovák és szerb gyűjteményekben. Ezeknek feltárása még hosszú időt vesz igénybe. Reméljük, hogy a feltörekvő ifjabb szakemberek az idősebb generációval összefogva felderítenek minden még lappangó térképet, és sok elfelejtett térképészt fognak kiemelni a feledés homályából az induló Térképtörténeti Közlemények lapjain.

 

Irodalom

BORBÉLY Andor – NAGY Júlia: Magyarország I. katonai felvétele II. József korában. Budapest, 1932.
BORBÉLY Andor: Újabb adatok Mikoviny Sámuel életrajzához és műveihez. In: Térképészeti Közlöny 1934. 154–160.
EPERJESSY Kálmán: Kézirati térképek Magyarországról a bécsi levéltárakban. Szeged, 1928.
FALLER Jenő: Adatok Mikoviny Sámuel udvari kamarai mérnök és építész életéhez. In: Térképészeti Közlöny 1932. 255–265.
FODOR Ferenc: Bedekovich Lőrinc, egy XVIII. századi magyar térképész. In: Térképészeti Közlöny 1933. 207–211.
FODOR Ferenc: A magyar térképírás. Budapest, 1952–1954.
GLASER Lajos: A karlsruhei gyűjtemények magyarvonatkozású térképanyaga. Budapest, 1933.
HANUSZ István: Egy régi térkép. In: Földrajzi Közlemények 1882. 321–323.
HANUSZ István: A hazai földrajz múltjából. In: Földrajzi Közlemények 1884. 354–366.
HUNFALVY János: A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása. Pest, 1863–1865.
IRMÉDI-MOLNÁR László: Mikoviny Sámuel térképfelvételi módszere. In: Térképészeti Közlöny 1930. 74–87.
IVÁNYI Béla: A Festetics család keszthelyi levéltára. In: Levéltári Közlemények 1946. 170–208.
KORABINSZKY János Mátyás: Geographisch-historisches und Produkten Lexikon von Ungarn. Pozsony, 1786.
MÁRKI Sándor: A magyar térképírás múltja és jelene. In: Földrajzi Közlemények 1896. 291–303.
MIKOVINY Sámuel: Epistola de methodo concinnandarum mapparum Hungariae topographicarum, ad ... Matthiam Belium. Pozsony, 1732.
MOLL, Bernard: Atlas Hungaricus. (Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár, Fol. Germ. 765.)
TÁRCZ-HORNOCH Antal: Mikoviny Sámuel. In: Térképészeti Közlöny 1936. 64–82.
TÁRCZ-HORNOCH Antal: Néhány Mikoviny Sámuelre vonatkozó érdekesebb okmány. In: Térképészeti Közlöny 1942. 229–252.
TELEKI Pál: Atlasz a japáni szigetek cartographiájának történetéhez. Budapest, 1909.
TELEKI Pál: Felhívás Magyarország kartográfiájának ügyében. In: Földrajzi Közlemények 1911. 57–60.
TOMSITS István: A kataszteri felmérésről. In: Földrajzi Közlemények 1875. 186–204. és 313–325.
TOMSITS István: A monarchia új katonai felvételéről és speciális térképéről. In: Földrajzi Közlemények 1878. 185–202. és 225–238.
TOMSITS István: Visszapillantás némely kartografiai mozzanatra. In: Földrajzi Közlemények 1880. 101–112.
VALKÓ Arisztid: Mikoviny Sámuel egy kéziratos térképe. In: Térképészeti Közlöny 1950. 363–373.