Térképtárunk számos emléket őriz az 1848-1849-es forradalommal és szabadságharccal kapcsolatban. Mindenkinek rögtön eszébe juthatnak a hadtörténelmi térképek, amelyekből kéziratos és nyomtatott példányokat is találhatunk a tárban, de talán kevesebben tudják, hogy több munka is készült az 1848 június-júliusi országgyűlési választásokkal kapcsolatban (így például Árva, Bars, Csanád, Liptó, Sáros, Szabolcs vármegyék térképei), vagy hogy Táncsics Mihály (1799-1884) közigazgatási reformtervezetéhez térképet is készített.
A Táncsics által elképzelt új vármegyehatárok (OSZK Térkép- Plakát- és Kisnyomtatványtár, TR 1.188)
Ezekről önmagukban is lehetne egy-egy hosszabb ismertetőt írni, most azonban egy harmadik típusú kartográfiai dokumentumot szeretnék röviden bemutatni: a karikatúratérképet. Ez utóbbiból – bár, mint az később látni fogjuk, több is készült a korszakban – csak kettő került gyűjteményünkbe. Az európai helyzetet felvázoló Franz Werner-féle kőnyomat figyelemre méltó kordokumentum, de még ennél is érdekesebb – és abszurdabb – a forrongó Osztrák Császárság belső viszonyait ábrázoló karikatúra, amely a cseh származású Carl Horegschi (Karel Hořegší) keze munkáját dicséri.
Politische Karte von Oesterreich (OSZK Térkép- Plakát- és Kisnyomtatványtár, TR 46)
Már első ránézésre számos kérdés felmerül a térképpel kapcsolatban, amelyek egy részét reményeink szerint meg is tudjuk válaszolni. Némelyik azonban – egyelőre – rejtély marad.
Mit tudunk a kiadóról és egyben a nyomat készítőjéről, a litográfusról, Carl Horegschiről?
Egy 1843-ban megjelent hirdetés alapján a bécsi Művészeti Akadémia hallgatója volt és egy bizonyos Gurk tájfestő művész (Kammermaler) karolta fel, ami garancia volt arra – ne feledjük, ez egy reklám – hogy szerzőnk igen tehetséges. Ezek alapján tanítója a rövid életű Eduard Gurk (1802-1841) lehetett, ami egyben azt is jól körülhatárolja, mikor végezhette el az akadémiát. A hirdetés évében már működik saját litográfiai műhelye, amely még közel két évtizedig ugyanazon a helyen található: Bécs egykori Neue Wieden kerületében, a Lumpertsgasse 819. szám alatt. Ezek után nem meglepő, hogy a kérdéses évben, 1848-ban is megtaláljuk nevét a bécsi kereskedők, üzletek és üzemek évkönyvében, ekkor még elég szűkszavú ismertetővel.
1857-ben viszont már széles palettáját nyújtotta a különböző nyomdatermékeknek: üdvözlőlapokat, levélpapírokat, szentképeket, portrékat, tájképeket, dombornyomott címkéket, sőt saját gyártású tintákat és festékeket is lehetett vásárolni nála. Munkájának magas színvonalát mutatja, hogy a híres kiadó, nyomdász, Eduard Hölzel (1817-1885) egy berlini litográfiai intézet mellett őt részesítette előnyben a művészi díszítésű kiadványok készítésénél. Hölzel aztán 1861-ben át is vette a műhelyt Horegschitől, hogy később olyan színvonalra fejlessze, amellyel a német, svájci vagy holland nyomdák sem versenyezhettek.
Annyit mindenképpen érdemes még megemlítenünk, hogy a kiadó ma is létezik és hogy egy kisebb szerepet kapott a magyar kartográfia fellendítésében is: Kogutowicz Manó 1890-ben a cég leányvállalataként, Hölzel és Társa Magyar Földrajzi Intézete néven indította vállalkozását, amely később (a prágai alapító nevét annak halála után elhagyva) Magyarország egyik legsikeresebb és legismertebb térképkiadójává fejlődött. Kogutowicz Manó életéről és intézetéről részletes ismertető olvasható az OSZK blogban.
Mikor készülhetett a Horegschi-mű?
A térképen ábrázolt egyetlen, időben jól behatárolható esemény a prágai felkelés, ami mindössze néhány napig (június 12-16.) tartott és a történelemkönyvek lapjairól is jól ismert Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz herceg (1787–1862) vert le.
Itt azonban még nem egyértelmű az események kimenetele, így a legvalószínűbb, hogy június közepén, esetleg 16-a után néhány nappal készülhetett maga a karikatúra is. De érdemes megnézni a térképen látható többi alakot, illetve a feliratokat is: Magyarország Istennel és Németországgal együtt harcol („Ungarn mit Gott und Teutschland”), Erdéllyel jól láthatóan már létrejött az unió (az áprilisi törvények és a májusi tartományi gyűlés alapján), a birodalom észak-olasz területein pedig a márciusban a Szárd Királysággal megkezdett háborúban Joseph Wendel Radetzky (1766–1858) tábornagy sietett a császár segítségére („Feldmarchall Radetzki zu Hilfe!”). Ebben a konfliktusban július 15-én állt be fordulat, ugyanis az osztrák csapatok custozzai győzelme eldöntötte a harc további menetét, augusztus 9-én pedig fegyverszünetet kötöttek.
Mi a helyzet Ausztriában? Az uralkodó, V. Ferdinánd (uralk. 1835-1848) és az udvar még Innsbruckban van, ahonnan csak augusztus közepén tértek vissza Bécsbe, ahol – legalábbis a térkép alapján – a császár, arcképét a kezükben tartó, a birodalom népeit szimbolizáló embertömeg már nagyon várta. A többi forrongó tartományban az alkotmány zászlója lobog az emberek kezében, amit a Kárpátok vonulatain túlról látcsővel figyel a kucsmás orosz medve.
A politikai üzenet is erősen arisztokráciaellenes és antiklerikális színezetű: minden fonál a vezető körök kezében fut össze, szó szerint minden szálat ők mozgatnak.
Eközben Károly Albert (1798–1849), Szardínia királya és Savoya hercege szó szerint (mint láthatjuk) kiveti hálóját az északi tartományokra, míg a birodalom dél- és északkeleti részén nemzetiségi mozgalmak bontakoznak ki. Ha már nemzetiségek, érdemes kitérnünk az Erdély területén álló ókori római katonára és a felette olvasható feliratra (egykor rómaiak voltunk - „wir waren einst Römer”), amely a dákoromán elmélet kibontakozását vetíti elő, illetve állítja azt, némi gúnnyal pellengérre.
A térképen ábrázolt tömegjeleneteken túl természetesen mindenkinek feltűnhet egy furcsaság, ami már az égtájak meghatározását is problémássá teszi, egyben blog bejegyzésünk címadását is magyarázza – nevezetesen, hogy magát a térképet, a politikai határokat tükrözve szerkesztették és metszették, így az észak-déli irány megmaradt, a kelet-nyugati viszont felcserélődött. Kérdés, hogy ha a litográfus, Horegschi ekkor már évek óta tapasztalt metszőnek számított, hogyan követhetett el ennyire alapvető hibát? Ha közelebbről megnézzük a feliratokat, ott is több szokatlan megoldást fedezhetünk fel – a korabeli, még nem egységesített helyesírás mellett (pl. Insbruk neve) a kapitális A és Y betűk elég sajátosan néznek ki.
Több magyarázat is lehetséges, és noha biztosat nem tudhatunk, de elképzelhető, hogy a munkát Horegschi kiadta egy kevésbé tapasztalt munkatársának, akár tanoncnak, de könnyen meglehet az is, hogy – ismerve korábbi és későbbi munkáit – a hibákat ő maga követte el, ugyanis főként élet- és tájképeket készített, igen kevés felirattal, térképeket nem. Az alakokkal, jelenetekkel jelen esetben sincs gond, ’csak’ a földrajzi ábrázolással.
Kicsit talán jobban helyre kerül minden, ha látjuk a mű előképét, modelljét, Franz Werner térképét is. Ebből sajnos egy példány sincs gyűjteményünkben, viszont több külföldi közgyűjteményben megtalálható (például az Osztrák Nemzeti Könyvtárban, Térképgyűjtemény, K I 129135 KAR MAG) és akár online is megtekinthető több példánya (20382, 88233) a Wien Museum Grafikai és Fénykép Gyűjteményében.
Miben más Franz Werner térképe (azon túl, hogy a valóságnak megfelelően ábrázolja a politikai határokat)? Ő szintén kisebb földrajzi jellegű képzavart okozva beillesztette Angliát is a bal felső sarokba, így viszont egyértelművé vált, ki az az alak, aki a ’drót’ egyik végét még mindig rángatja: ő Klemens Wenzel Lothar von Metternich (1773–1859), a frissen (március 18-án) lemondatott osztrák miniszterelnök, aki családjával a ködös Albionba költözött.
Mindent összevetve azt kell mondanunk, hogy a Werner-féle nyomat mind részleteiben, mind egészét tekintve átgondoltabb és letisztultabb, míg a róla készült másolat talán az idő szűkössége (hogy az is naprakész maradjon), esetleg a litográfus tapasztalatlansága (legalábbis térképek rajzolása terén) miatt lett az ábrázolt forradalmi események mellett önmaga görbe tükre is.
Végül, ha arra is kíváncsiak, milyen volt a Horegschi-féle mű az utólagos kézi színezés nélkül, a bécsi városi múzeumban őrzött példányokat és Horegschi további munkáit online gyűjteményükben megtekinthetik.
Felhasznált irodalom:
Allgemeiner Handels-, Gewerbs- und Fabriks-Almanach für den österreichischen Kaiserstaat. Jahrgang 1848. Wien : F. B. Fray, 1848, 546.
BARRON, Roderick M.: Bringing the map to life: European satirical maps 1845-1945. In: Belgeo 2008/3-4, 3.
DURSTMÜLLER, Anton: 500 Jahre Druck in Österreich. Wien : Hauptverb. d. Graph. Unternehm. Österr., 1982, 218.
Firmenbuch. Enthaltend nach alphabetischer Ordnung alle bei dem hohen k. k. Handelsgerichte in Wien… Wien : L. Sommer, 1857, 252.
KUBIČKOVÁ, Petra: Zum 200. Geburtstag der Verlegers Eduard Hölzel und zu seinen Anfängen in Olmütz. In: Mitteilungen der Österreichischen Geographischen Gesellschaft, 2017 159. évf., 356.
WEIDMANN, Franz Carl: Die Lithographien des Herrn Karl Anton Horegschi. In: Allgemeine Theaterzeitung Originalblatt für Kunst, Literatur, Musik, Mode und geselliges Leben. 1843. december 20. 303. sz., 1314.