Nyugaton a helyzet változott III.

3. Akikhez a térkép szól. Az oroszországi helyzet

A már említett márciusi események, melyek először a kormány bukásához, majd a cár lemondásához (március 16.) vezettek, számos, újonnan felbukkant és régi politikai erő játékterévé tették Oroszországot. Ha szeretnénk elhelyezni ebben a zűrzavaros időszakban a térkép megjelenési idejét és üzenetét, nincs olyan könnyű dolgunk. Kiindulási pontnak ott a május 9-i dátum, amely a front aktuális állását mutatja, de a kérdés az, hogy melyik naptár szerint, tehát valójában 22-éről van-e szó, vagy a „nyugati” időszámítást használták, mint az idézett Douglas Haig-féle cikknél.

Más a helyzet a propagandaszöveggel: egyértelmű, hogy nem a nyugati fronton harcoló katonákhoz szól, mivel ők tisztában voltak a helyzetükkel. Látható, hogy az előző kormány és a nyugat-európai szövetségesek bírálatát olvashatjuk. Bár a történészek interpretációi ellentmondásosak, általában az írják, hogy az orosz nép háborúellenessége csak nyáron vált érezhetővé és a július elején indult Kerenszkij-offenzíva kifulladása erősítette fel. Egyesek szerint az emberek februártól nyár közepéig nem ellenezték a háború folytatását, kivéve egyes politikai csoportokat, így a bolsevikokat, akik mindvégig az osztályharcra helyezték a hangsúlyt és a fennálló Ideiglenes Kormány tekintélyét próbálták csorbítani.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy azért nem elég egyértelmű a térkép politikai üzenete és azért nem találunk benne se demagóg kijelentéseket, se különböző jelszavakat, mert a bizonytalan politikai helyzetben így próbáltak minél nagyobb célközönséget elérni.

Ez a bizonytalanság csak fokozódott, míg ki nem csúcsosodott az októberi forradalomban. Ennek egyik eredménye az Orosz Birodalom széthullása lett, amint ez az osztrák térkép is mutatja, amely szintén gyűjteményünk darabja.

Die Staatenbildung in dem bisherigen russischen Gebiete (OSZK Térképtár, T 9290)

 

4. Az ominózus interjú

Douglas Haig (1861–1928) 1917. január 1-től a brit erők főparancsnoka volt a nyugati fronton. Az 1916 második felében hihetetlenül súlyos veszteségekkel járó somme-i csata miatt vezetői képességeit az utókor számos esetben megkérdőjelezte, de korában igen pozitív képet festettek róla az angol nyelvű sajtóban. Az orosz térképen is olvasható nyilatkozata azonban kisebb politikai botrányt keltett, még a brit alsóházban is vitatéma lett.

Részlet a Sydney Morning Herald 1917. február 16-i számából

Még februárban Haig szemére vetették, hogy felelőtlenül, a kötelezően előírt egyeztetés nélkül adott interjút francia újságíróknak, akik így mindenféle cenzúra nélkül közölhették véleményét. Ő azzal védekezett, hogy csak közvetlen beszélgetést folytatott jeles emberekkel, a sajtó képviselőivel, s megnyugtatásukra illetve lelkesítésükre mondta mindazt, ami elhangzott.

A Nivelle-offenzíva alatt egyébként a francia főparancsnok alá rendelték, ami számos esetben súrlódásokhoz vezetett a két hadvezető között, de őt, szemben Nivelle-el, nem váltották le, hanem a háború végéig megőrizte beosztását, rangját.

 

Zárszó

Az orosz expedíciós hadtest emléke máig élénken él a franciák tudatában, akik utólag Párizsban szobrot emeltek emlékükre és tiszteletükre – főleg most, a 100. évforduló kapcsán – különböző összejöveteleket, felvonulásokat, ortodox miséket tartanak és kiállításokat rendeznek. A rendezvényeket összefogó oldalon emellett orosz és francia kutatók cikkeit is olvashatjuk egy online periodikában. Oroszországban az első világháborút követő események, a politikai rendszer felbomlása, a polgárháború elfordították az emberek figyelmét a háborús eseményekről, így a korszak történészi feltárása csak jóval később, egy-két évtizede kezdődött meg igazán. Ma már mindkét fél ápolja az orosz csapatok emlékét.

 

Irodalom:

ASCERF - Association du Souvenir du Corps Expéditionnaire Russe en France http://www.ascerf.com/, 2016. 09. 07.
PIPES, Richard: Az orosz forradalom története. Budapest, 1997.