A königgrätzi csata tervrajza. 1866. júl. 3.

Az 1866. évi osztrák-porosz-olasz háború látszólag Holstein tartomány hovatartozása miatt tört ki, de valójában a létrejövő egységes Németország vezető szerepéért vívták. A Habsburg Birodalom az osztrák területek bevonásával és a saját vezetésével tervezte a német egységet megvalósítani, ez lett volna a „nagynémet egység”. Ezzel szemben Poroszország szintén magának igényelte a vezető szerepet, de Ausztriát, és természetesen annak nem német tartományait Németországon kívül tartotta volna („kisnémet egység”).

A porosz Helmut von Moltke (1800–1891) tábornagy, vezérkari főnök 1866 júniusában a vasútvonalakat felhasználva villámgyorsan mozgósította csapatait a cseh és az osztrákokkal szövetséges szász határra, ezzel igencsak meglepte az osztrák főparancsnokot, Benedek Lajos (1804–1881) táborszernagyot. Benedek ahelyett, hogy kihasználva az alkalmat, a hosszú vonalon szétszórt porosz csapattesteket egyenként megsemmisítette volna, passzívan várta az ellenség támadását. A dél felé tartó három porosz hadsereg ellen az észak-csehországi Königgrätz térségében vonta össze csapatait.

A mellékelt térképen is látható, hogy a közel félmillió ember valószínűtlenül kicsi helyen zsúfolódott össze. A piros színnel jelölt császári-királyi csapatok a magaslatokon szorosan összetömörülve, a kék színnel jelzett poroszok lazábban, félkörívben álltak fel, hogy a szárnyak halálos öleléssel karolják át az ellenséget. Amikor a július 3-án a főerők összecsaptak, Benedek még túlerőben volt, de nem mert támadni. A reggel óta tartó véres küzdelem után délutánra beérkezett porosz erősítés eldöntötte a csata sorsát, az osztrák sereg jobbszárnya összeomlott, és 3 órakor megkezdte a visszavonulást. A teljes felbomlást az osztrák lovasság hősies és szintén sok veszteséggel járó rohamai akadályozták meg.

A nagyságrendekkel nagyobb osztrák (és tegyük hozzá: szász, magyar, cseh, lengyel, román, horvát stb.) veszteség a hadvezetés hibái mellett zömmel a két sereg eltérő fegyverzetének és taktikájának volt köszönhető. A korábbi háborúk tapasztalatai, s ebbe az 1848/49-es magyarországi hadjárat is beletartozik, azt mutatta, hogy az ellenség jobb lövészei, illetve jobb puskái egy erőteljes szuronyrohammal ellensúlyozhatók. Igen ám, de amíg a császári hadsereg elöltöltős Lorenz-típusú puskákkal harcolt, a porosz gyalogság hátultöltő, „gyújtószeges” ún. Dreyse-puskákkal, amivel nem csak gyorsabban és messzebbre lehetett lőni, de pontosabban is lehetett vele célozni. És ez ellen a fegyver ellen már nem működött a zárt gyalogsági oszlopok halálmegvető szuronyrohama. Ahogy Alfred von Schlieffen (1833–1913), a későbbi német vezérkari főnök fogalmazott: „a céltábla harcolt itt a lövésszel szemben.”

A csata következményeként Ausztria elvesztette befolyását a német ügyekre és kiszorult Itáliából is. Súlypontja keletre tolódott, a következő évben megszületett a kiegyezés Magyarországgal, létrejött az Osztrák-Magyar Monarchia. Veszteségeit pótlandó a Balkánon keresett vígaszt, ezzel azonban korábbi szövetségesével, Oroszországgal került szembe. De ez már egy másik, minden addiginál pusztítóbb háború történetének a kezdete...

A kisméretű térképet (14,1x18,7 cm) Rohn Alajos és Grund Vilmos adta ki Pesten 1866-ban. Litográfiai műhelyükben fekete színnel nyomtatták a topográfiai alapot, és arra színes felülnyomással a szembenálló felek csapatait és azok mozgását.

Rohn pesti rajzoló és litográfus volt, aki dolgozott a Pesti Divatlap, a Hölgyfutár és a Vasárnapi Újság című lapok számára is, majd saját nyomdát alapított, mely híres volt a szép könyvillusztrációiról. Jelenlegi ismereteink szerint 1830 és 1870 között számos metszete jelent meg, melyek zömmel magyar írókat, államférfiakat, városokat és műemlékeket ábrázolnak.

Grund Vilmos rajzoló, kőnyomdász, 1862 és 1870 között dolgozott együtt Rohn Alajossal. Később vagy átvette Rohn cégét, vagy újat alapított, mert örökösei már Grund V. Utódai Litográfiai Műintézet néven irányították a vállalkozást.

 

Irodalom:

Clavis Typographorum Regionis Carpathicae, http://typographia.oszk.hu/html_clavis/hun/presslek.php?azon=1232, 2016. 06. 29.
Első Magyar Festményszakértő Iroda, http://www.biralat.hu/muveszek/rohn_adolf_rohn_alajos.4749.html?pageid=56, 2016. 06. 29.
JÓZSA György Gábor: Ferenc József zászlai alatt (1849–1914). Budapest, 1990.
Magyar Katolikus Lexikon, http://lexikon.katolikus.hu/K/Kronstein.html, 2016.06.20.
KEMÉNY Lajos: Rohn Alajos. Adatok művészetünk történetéhez. In: Művészet 1912/5. 196–208. http://www.mke.hu/lyka/11/196-208-kronika.htm, 2016. 06. 29.