Hungarika-térképek a Humboldt Egyetem Földrajzi Intézetének térképgyűjteményében

A 2004 és 2010 között – a Klebelsberg Kuno-ösztöndíj keretében – több alkalommal volt lehetőségem a berlini térképgyűjteményekben kutatni.

A kutatás elsődleges célja a magyar vonatkozású kartográfiai anyagok összegyűjtése volt, nyomtatott térképek esetében 1850-ig, kéziratosok esetében időhatár nélkül, hiszen azok egyedisége nem indokol semmilyen korszakhatárt. A rendelkezésre álló kutatóidőből sikerült egy napot a Humboldt Egyetem Földrajzi Intézetének (Humboldt-Universität zu Berlin, Mathematisch-Naturwissenschaftliche Fakultät II., Geographisches Institut) térképgyűjteményében eltöltenem.

A Humboldt Egyetem és a Földrajzi Intézet

Wilhelm von Humboldt (1767–1835) porosz államférfi és nyelvész kezdeményezése nyomán 1810 őszén megalapították a Berlini Egyetemet, amely 1828-ban felvette az uralkodó III. Frigyes Vilmos porosz király nevét. A földrajzot kezdetben Johann August Zeune (1778–1853) professzor, a Berlini Vakok Intézetének igazgatója és egy, a vakoknak készített földgömb készítője oktatta. 1835-ben, az egyre inkább Carl Ritter (1779–1859) árnyékában tevékenykedő professzor a földrajz oktatásától visszavonult.

Rittert 1820-ban hívták meg az egyetemre, mint a föld-, ország-, nép- és államismeretek professzorát. 1825-ben az „ország- és népismeret, valamint a történelem” tényleges professzora lett. Tevékenysége kezdetén Ritter a hallgatók teljes érdektelenségével találta szembe magát, de kiváló pedagógiai képességével hamar felkeltette a hallgatóság érdeklődését, és a korábban általános oktatási gyakorlat, a száraz ismeretanyag elsajátítása helyett a földrajz probléma-orientált oldalát erősítette, kidomborítva a természeti környezet és az emberi kultúra szerves kapcsolatát. Ahogy a korban mondták: Rittert hallgatni kell! Olyannyira, hogy a szintén neves földrajztudós, Alexander von Humboldt (1769–1859) – akinek ugyancsak sokat köszönhet a tudományterület –, az 1834/35-ös téli szemeszterben maga is beült Ritterhez az iskolapadba.

Az Egyetem a Földrajzi Intézetet 1887. április 1-én Ferdinand von Richthofen (1833–1905), a neves Kína-kutató révén alapította meg, aki 1900-ban közreműködött az berlini Oceanográfiai Intézet, majd 1906-ban az Oceanográfiai Múzeum létrehozásában is. Védnöksége alatt a Földrajzi Társaság a német és a nemzetközi földrajztudományi kutatások egyik középpontja lett.

A 2. világháború után az egyetem már 1946-ban ismét megnyitotta kapuit. Pár évvel később, 1949. február 8-án, a Berlini Humboldt Egyetem névre keresztelték, és addigi szervezeti felépítését, beleértve a Földrajzi Intézetet is, elvesztette. A Földrajzi Intézet utódintézménye az új Matematikai és Természettudományi Kar lett. Ezzel párhuzamosan a közgazdaságtudományi – későbbi bölcsészettudományi – karon egy Politikai és Gazdaságföldrajzi Intézetet létesítettek, ami az NDK politikai adottságaihoz ideológiailag erősen kötődve a társadalomföldrajzot képviselte. 1966-ban mindkét intézetet Matematikai és Természettudományi Kar néven egyesítették.

1989 után az egyetem struktúráját újra átalakították, ennek eredményeképpen jött létre ismét a Földrajzi Intézet, mint a Matematikai és Természettudományi Kar oktatási és kutatási intézménye.

 

A Földrajzi Intézet térképei

A gyűjteményt a Königsbergi Egyetemen matematika, fizika és földrajz professzora, Carl Zöppritz (1838–1885) mintegy 1800 térképből álló hagyatéka alapozta meg, amit özvegyétől 1887-ben vásároltak meg. Az oktatás menete során használt gyűjteményt eleinte csak jelentéktelen mértékben gyarapították.

1900 áprilisától a Földrajzi Intézet könyvtárának őre Otto Baschin volt. Az ő hivatali évei időszakában szerezték be a legfontosabb topográfiai és geológiai térképműveket a német, valamint a szomszédos államokról (elsősorban Ausztria-Magyarországról és Svájcról); részben ajándékozás, részben vásárlás útján. Ezek közül is kiemelkedett, mint a legnagyobb lapszámú térképmű, a Németországot ábrázoló, 2810 lapot magába foglaló topográfiai térkép-gyűjtemény, amit a Berlini Királyi Könyvtár adott át az intézetnek. Az új szerzemények által a gyűjtemény 1909 márciusára több mint 18.000 lapra és 300 atlaszra növekedett. A kutatók számára egy betűrendes és egy szakkatalógus, továbbá egy szerzői katalógus állt rendelkezésre.

A 2. világháború alatt csaknem teljesen kitelepítették az anyagot, nagyrészt a Harz hegységben található mansfeldi bányába, ahonnan még az 50-es években is küldtek vissza a Földrajzi Intézetbe térképekkel teli ládákat. A gyűjtemény helyreállítását Charlotte Pape és Joachim Marcinek végezte. A régi katalógus megsemmisült, az új állományjegyzék pedig már területi alapon épült fel, de így a veszteség mértéke meghatározhatatlan. Feltételezhetően az Oceanográfiai Múzeum elsődlegesen hajózási térképekből álló gyűjteményét a Földrajzi Intézete átvette. Több különösen értékes ritkaság (pl. a The English Pilot ötkötetes kiadása) elveszett. A későbbiekben a gyűjtemény kb. 3500 lapját átadták a potsdami Hadimúzeumnak. (Az 1961-ben alapított Német Hadimúzeum anyaga 1972-ben átkerült Drezdába, az NDK Hadimúzeumába.)

1968-ban az NDK harmadik felsőoktatási reformja keretén belül létrehozták a Földrajzi Szekciót és a Gazdaságföldrajzi Intézet elköltözött. Ámde az intézet új épületében nem állt rendelkezésre elegendő helyiség, így a térképgyűjtemény történelmi részét a használók elől elzárva a ház pincéjében tárolták. 1994 februárjában a Földrajzi Intézet ismét költözni kényszerült, s a gyűjtemény egy jelentékeny részét, nem éppen optimális viszonyok között, megint csak egy pincében kellett tárolni, ami sok térképlap sérülését okozta.

A gyűjteményt jelenleg az intézet munkatársa, Gerd Schilling gondozza, aki térképészként tevékenykedik az Intézetben 1980 márciusa óta. A gyűjtemény korábban feltáratlan része immár hozzáférhető és elektronikusan kereshető. (2003 szeptembere óta a Földrajzi Intézet térképgyűjteménye az Adlershofi Kampuson, a Rudower Chaussee 16-ban található. Online-katalógus)

Az adatok felvételét Gesine és Günther Henke, 1990 és 2005 között a Földrajzi Intézet munkatársai, végezték; több mint 80.000 tételt rögzítettek, melynek döntő részét a különböző méretarányú topográfiai térképek teszik ki.

Az állomány napjainkban a következő egységeket tartalmazza:

 

A (1870 előtt)

B (1870–1945)

C (1945 után)

Nyomtatott térkép

5.000

50.000

30.000

Atlasz

20

100

250

Földgömb

2

9

Falitérkép

272

734

Dombortérkép

6

 

A Berlini Humboldt Egyetem Földrajzi Intézetének térképgyűjteményében először az Országos Széchényi Könyvtár Térképtárának korábbi vezetője, dr. Patay Pálné (1924-2015) végzett hungarika-kutatást, 1984 szeptemberében. Jóllehet azóta a térképgyűjteményt teljes egészében feldolgozták és átszámozták, az általa megtalált 16 db 1851 előtti térképet sikerült most is azonosítani és a listát további hungarikumokkal bővíteni.

A gyűjtemény nem nyilvános, de előzetes egyeztetés után szabadon kutatható. A raktári rend földrajzi terület szerint épül fel, a katalógus a raktári rend szerint kinyomtatott – nagyon – egyszerű leírásokat tartalmazza.

A gyűjteményből 59 db kartográfiai dokumentumot néztem meg a következő anyagcsoportokból: Österreich-Ungarn (3312), Böhmen und Mähren (332), Königreich Ungarn (3331), Transilvanien (3332), Sklavonien, Kroatien, Bosnien, Banat v. Temeschwar (3333), Pannonien, Serbien, Dacien, Rumänien, Bulgarien, Thrakien (3533) és Geologische Karten (AG). Az átnézett anyagban összesen 55 db 1851 előtti magyar vonatkozású művet; köztük 1 db kéziratos térképet találtam. Az anyagban több sérült, csonka, vízfoltos mű is van, néhány a vásznazás miatt nem pontosan azonosítható.

Ebben a nem túl nagy, de annál érdekesebb hungarika-anyagban 13 db olyan mű található, mely hiányzik a Széchényi Könyvtár gyűjteményéből, ez tehát a talált térképek 24%-a. Ezek egy része a szakirodalomban is ismeretlen térkép, vagy új variáns:

– új variáns (2 db): A-3312-17, A-3331-26
– ismeretlen térkép (3 db): A-3331-21, A-3333-06, A-3333-07
– kéziratos (1 db): A-3333-12
– további OSZK-hiány (7 db): A-3312-08/3-6, A-3312-08/12, A-3331-02, A-3331-12, A-3331-23, A-3333-01, A-3333-02

A gyűjtemény kezelője, Gerd Schilling úr hozzájárult, hogy minden térképről fotómásolatot készítsek, sőt, a fent említett hiányokról szkennelt állományt is készített, továbbá engedélyezte, hogy ezeket az Országos Széchényi Könyvtár kutathatóvá tegye. Ezúttal is köszönet érte.

Az itt látható táblázat a térképek időbeli eloszlását szemlélteti:

16. század

2 db

17. század

13 db

18. század

29 db

19. század (1850-ig)

11 db

 

A második táblázat a térképeket földrajzi tartalom alapján osztályozza:

Magyarország és szomszédai

16 db

Magyarország

13 db

Dél-Magyarország és Északnyugat-Balkán

7 db

Erdély

11 db

Temesi Bánság

4 db

Szlavónia

2 db

Magas-Tátra

1 db

Temesvár

1 db

A Humboldt Egyetem Földrajzi Intézetének térképgyűjteményében található hungarika-térképek katalógusa