A 18. század végi csillagászok és csillagászattal foglalkozó tudósok lelkesen alkották az új csillagképeket, néhány év különbséggel publikálták saját újításaikat, és vették át másokét. Lacaille után a csillagképek addig nem látott mennyiségben keletkeztek. Az általa és a Hill által megalkotott csillagképekkel együtt 1763-ban már közel 150 csillagkép-elnevezés volt ismert, és az egy szerző által használt csillagképek száma elérte a 90-et. Johann Elert Bode (1747–1826) volt az, aki 1801-ben kiadott csillagtérképén, az általam ismert legtöbb, szám szerint 112 csillagképet használta, mely így különös elegyét mutatja a klasszikus görög és az újkori európai csillagképeknek.
csillagkép | alkotó(k) | megjelenés éve |
Solitaire | Pierre Charles Le Monnier | 1776 |
Custos Messium | Joseph Jerôme Lefrançais de Lalande | 1775 |
Taurus Poniatovii | Jean Nicolas Fortin (Marcin Odlanicki Poczobutt) | 1778 |
CTEA monogram | Karl-Joseph König | 1785 |
Leo Palatinus | Karl-Joseph König | 1785 |
Psalterium Georgianum | Hell Miksa | 1789 |
Telescopium Herschelii Maior | Hell Miksa | 1789 |
Telescopium Herschelii Minor | Hell Miksa | 1789 |
Le Mural | Jean Nicolas Fortin (Joseph Jerôme Lefrançais de Lalande) | 1795 |
Felis | Johann Elert Bode (Joseph Jerôme Lefrançais de Lalande) | 1801 |
Globus Aerostaticus | Johann Elert Bode (Joseph Jerôme Lefrançais de Lalande) | 1801 |
Officina Typographica | Johann Elert Bode (Joseph Jerôme Lefrançais de Lalande) | 1801 |
Honores Friderici | Johann Elert Bode | 1801 |
Lochium Funis | Johann Elert Bode | 1801 |
Machina Electrica | Johann Elert Bode | 1801 |
Pila Voltae | Thomas Young | 1807 |
Micrometer (Rhombus átnevezése) | Thomas Young | 1807 |
Compasses (Circinus átnevezése) | Thomas Young | 1807 |
Marmor Sculptile | William Croswell | 1810 |
Sciurus Volans | William Croswell | 1810 |
Norma Nilotica | Alexander Jamieson | 1822 |
Octans Hadleianus (Octans átnevezése) | Alexander Jamieson | 1822 |
Noctua (Turdus Solitaire átnevezése) | Alexander Jamieson | 1822 |
Solarium (Reticulum átnevezése) | Alexander Jamieson | 1822 |
Malus | Sir John Frederick William Herschel | 1843 |
Új csillagképek Lacaille után. Az alkotóknál zárójelben megemlítettem azon tudósokat, akiknél a csillagkép először szövegesen, leírásban megjelent, vagy hatással voltak a későbbi rajzolóra az új csillagkép megalkotásában.
Csillagképek és csillagképrészek mennyiségi változása az egyes térképműveken Ptolemaiosz Almagestjétől (c. 150) Alexander Jamieson térképművéig (1822). Míg 1596-ban megtalálhatjuk a legkevesebb (45) csillagképet ábrázoló egész égboltra kiterjedő csillagtérképet, addig jól érzékelhető a 19. század elején bekövetkező mennyiségi ugrás, amellyel 100 fölé kerül az egy térképműven belül használt csillagképek és részek száma.
A 19. század közepén, 1848-ban a csillagászati nevezéktan már közel 170 különböző csillagkép és csillagkép-részlet elnevezését ismerte. Számos körülmény adott lehetőséget arra, hogy a csillagokat vizsgáló, újító szándékú tudósok szabadon új csillagképeket alkothassanak. Meghatározó tényező volt ebben az, hogy nem volt nemzetközileg elfogadott hivatalos katalógus, amely pontosan lehatárolta volna az egyes csillagképeket, meghatározva azok csillagait és elnevezését. Sok esetben még a rész-egész viszony sem volt tisztázott. Jogos igényként merült fel tehát a rendszer egyértelműsítésére való törekvésben az egységes nevezéktan és ábrázolás megteremtése éppúgy, mint az egyes csillagképek világos lehatárolása, addig azonban még évtizedeknek kellett eltelnie.
A modern 88
Az IAU 1928. évi közgyűlésén határozatban fogadta el a csillagképek rendezésére és rendszerezésére adott javaslatot. Az új, modern rendszerezés több ponton is egyszerűsítette az addigi kaotikus állapotokat, többek között meghúzta a csillagképek határait, melyek az 1925. évi égbolt rektaszcenzióival és deklinációs köreinek vonalaival párhuzamosak voltak, így – eltekintve a minimális precessziós elmozdulástól – mindig könnyen behatárolhatóak (Bartha, 2010). A többtagú neveket egyszerűsítették, minden csillagképnek egytagú elnevezése és hárombetűs rövidítése lett. Eugène Joseph Delporte (1882–1955) feladata volt az egységes nevezéktan kidolgozása, és a csillagtérkép és a pontos határvonalak kitűzése. Delporte az egyes csillagképekre vonatkozóan kidolgozta azok szabad szemmel jól látható fényes csillagainak összekötési módját, kiváltotta a bonyolult, ám míves, korábbi alakos ábrázolásokat, ezzel könnyítve a szabad észlelést és azonosítást. Az így megalkotott 88 modern konstelláció a klasszikus ókori rendszer csillagképeiből, Keyser–Houtman déli csillagképeiből, illetve Plancius, Hevelius és Lacaille csillagképeiből állt össze.
1 | Andromeda | 13 | Canes Venatici | 25 | Coma Berenices | 37 | Fornax | 49 | Libra | 61 | Pavo | 73 | Scorpius | 85 | Vela |
2 | Antlia | 14 | Canis Maior | 26 | Corona Australis | 38 | Gemini | 50 | Lupus | 62 | Pegasus | 74 | Sculptor | 86 | Virgo |
3 | Apus | 15 | Canis Minor | 27 | Corona Borealis | 39 | Grus | 51 | Lynx | 63 | Perseus | 75 | Scutum | 87 | Volans |
4 | Aquarius | 16 | Capricornus | 28 | Corvus | 40 | Hercules | 52 | Lyra | 64 | Phoenix | 76 | Serpens | 88 | Vulpecula |
5 | Aquila | 17 | Carina | 29 | Crater | 41 | Horologium | 53 | Mensa | 65 | Pictor | 77 | Sextans | ||
6 | Ara | 18 | Cassiopeia | 30 | Crux | 42 | Hydra | 54 | Microscopium | 66 | Pisces | 78 | Taurus | ||
7 | Aries | 19 | Centaurus | 31 | Cygnus | 43 | Hydrus | 55 | Monoceros | 67 | Piscis Austrinus | 79 | Telescopium | ||
8 | Auriga | 20 | Cepheus | 32 | Delphinus | 44 | Indus | 56 | Musca | 68 | Puppis | 80 | Triangulum | ||
9 | Bootes | 21 | Cetus | 33 | Dorado | 45 | Lacerta | 57 | Norma | 69 | Pyxis | 81 | Triangulum Australe | ||
10 | Caelum | 22 | Chamaeleon | 34 | Draco | 46 | Leo | 58 | Octans | 70 | Reticulum | 82 | Tucana | ||
11 | Camelopardalis | 23 | Circinus | 35 | Equuleus | 47 | Leo Minor | 59 | Ophiuchus | 71 | Sagitta | 83 | Ursa Maior | ||
12 | Cancer | 24 | Columba | 36 | Eridanus | 48 | Lepus | 60 | Orion | 72 | Sagittarius | 84 | Ursa Minor |
Előremutató modern csillagkép-ábrázolás 1852-ből (OSZK Térképtár TA 8 967)
És egy példa, miért fontos tudni, hogy mit keresünk és mikori kiadású térképen keressük azt:
A metamorfózis mestere – Az Északi Légy
Az eredeti művek megtekintése és feldolgozás nélkül sokszor nagyon nehéz elkülöníteni, mi a valóban új csillagkép, és mi az, amikor az alkotó csak egy meglévő, korábbi csillagképet keresztelt át. A csillagképek közül az idők során legtöbbször talán az Aries [Kos] felett a régi korok csillagtérképein még látható Musca Borealis [Északi Légy] váltott elnevezést. 1612-ben Petrus Plancius Globus coelestis in quo stellae című művében jelenik meg először „Apes” (magyarul méhek) néven. 1624-ben Jacob Bartsch Usus astronomicus planisphaerii stellati című művében mint „Vespa” [Darázs] szerepel, majd 1674-ben Ignace-Gaston Pardies „Lilium”-nak [Liliom] kereszteli és az addig használatos állatkép helyére az Anjou liliomot rajzolja Párizsban kiadott Globi Coelestis in Tabulis Planas Redacti Descriptio című művében. Pár évvel később Johannes Hevelius 1686-ban megjelent, Hocce hemisphærium firmamenti Sobiesciani boreale című térképén „Musca” [Légy] névvel illeti, nem törődve azzal, hogy a déli égbolton már szerepel egy csillagkép ugyanezzel a névvel. A Liliom csillagképpel még találkozhatunk Carel Allard (1648–c. 1706) és Corbinianus Thomas (1694–1767) térképein, de lassan kikopott a használatból, és 1743-ban Pierre Charles Le Monnier már ismét – Heveliust követve – „la Mouche” (magyarul légy) névvel jelöli a csillagképet. Ilyen sok átalakulás után az Északi Légy 1928-ban, mint önálló csillagkép végleg eltűnik, csillagai a hivatalos szabályozás óta az Aries [Kos] csillagképhez tartoznak.
Az Északi Légy metamorfózisa (Bibliothèque nationale de France, département Cartes et plans, GE D-12623, GE BB 565; Bibliothèque numérique patrimoniale du Service Commun de la Documentation de l’Université de Strasbourg. H 109.161; Linda Hall Library, LHL Digital Collections. QB41.H46 1690)
Irodalomjegyzék
APIAN, Peter (1533): Horoscopion Apiani generale dignoscendis horis cuius cumque generis aptissimum... Bayerische Staatsbibliothek München, Math. A. 8k
APIAN, Peter (1540): Astronomicum Caesareum. Ingolstadt; Országos Széchényi Könyvtár-Régi Nyomtatványok Tára, Ant. 216.
BARENTINE, John C. (2016a): Unchartes Constellations. Springer International Publishing, p. 102
BARENTINE, John C. (2016b): The lost constellations. Chichester, Praxis Publishing Ltd.
BARTHA Lajos (2010): A csillagképek története és látnivalói. Szentendre, Geobook Hungary Kiadó
BARTSCH, Jacob (1624): Usus astronomicus planisphaerii stellati. Argentoratum; Bayerische Staatsbibliothek, München Res/4 Astr. u. 24.
Eyn newes Complexion-Büchlin der menschen natur, geburt, sitten, geberden und neygligkeyt: auß der phisionomi, den siben Planeten, xii. Zeichen und den XXXVI. Bildern des himmels. Auch nach den zwölff Monaten, eyn kurtzer bericht auß der Astronomi. Jacob Cammerlander von Mentz, 1535. Bayerische Staatsbibliothek München, Res. 4° Anthr. 9.
Ifj. GAZDA István – MARIK Miklós (1982): Csillagászat-történeti ABC. Budapest, Tankönyvkiadó
HARDOERFFER, Georg Philipp (1674): Astronomische Kartenspiel… Nürnberg, In Verlegung Wolfgang Moritz Endters und Johann Andreas Seel, Erben; Yale University Library - Beinecke Rare Book and Manuscript Library, Playing Cards Gen 2
HEVELIUS, Johannes (1687): Hocce hemisphærium firmamenti Sobiesciani boreale. Universiteitsbibliotheek Utrecht, MAG P fol 224, dl 2
HILL, John (1754): Urania Or, a Compleat View of the Heavens; London, Gardner; University of Michigan
PARDIES, Ignace-Gaston (1674): Globi Coelestis in Tabulis Planas Redacti Descriptio. Bibliothèque nationale de France, Département Cartes et plans, GE BB 565 (1, 5-10)
KANAS, Nick (2007): Star Maps. Chichester, Praxis Publishing Ltd.
PLANCIUS, Petrus (1649): Globus coelestis in quo stellae fixae… Bibliothèque nationale de France, Département Cartes et plans, GE D-12623
RIDPATH, Ian (1988): Star Tales. Cambridge, Lutterworth Press
SCHICKARD, Wilhelm (1623): Astroscopium. Tumingae: Typis Theodorici Werlini; http://lhldigital.lindahall.org/cdm/ref/collection/astro_early/id/5281, 2017.08.25.
SCHILLER, Julius (1627): Coelum Stellatum Christianum. Augustae Vindelicorum: Praelo Andreae Apergeri, [Augsburg]; Magyar Tudományos Akadémia Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézete, 2716
WALKER, Christopher (1996): Astronomy before the Telescope. New York, St. Martin’s Press, p.175
Northern hemisphere (COLLBN Port 169 N 3a), Southern hemisphere (COLLBN Port 169 N 3b); Bodel Nijenhuis Collection of the Leiden University Library, http://www.staff.science.uu.nl/~gent0113/celestia/puzzlingstarmaps.htm, 2017.08.25.