Lakatos István 1702-es térképei a székelyekről

Lakatos István (kb. 1630–1706) csíkkozmási plébános 1702-ben készítette el Székelyföld első részletesebb latin nyelvű leírását (Siculia delineata et descripta accuratius quam hactenus). Az autográf kéziratot az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára őrzi (LAKATOS 1702). A mű ezen kívül legalább még öt kéziratos másolatban maradt fenn (kettő Budapesten, kettő Kolozsvárott, egy pedig Brassóban). Korábban csak részleteket közöltek belőle, egy fejezetet fordítottak le magyarra. 2017-ben azonban az egész mű megjelent: a kötet kétnyelvű, tartalmazza a teljes szöveget (az eredeti latint és a magyar fordítást), a fordítás és a gondozás Pap Levente munkája (LAKATOS 2017).

Csak az eredeti kézirat tartalmaz két térképmellékletet (egy 31x19 cm méretű lap két oldalára rajzolva). A kéziratos másolatokból ezek hiányoznak, a könyvbe is csak kisméretű ábraként kerültek bele.

Az első, Tabula Hunnia antiqua’ in Asia Scythica című térkép az uráli őshaza területét igyekszik bemutatni. A körülbelül 1:12 000 000 méretarányú térkép a Kelet-európai-síkság és Nyugat-Szibéria déli területeit ábrázolja. Lakatos olyan térségről készített térképet, amely a korabeli atlaszokban alig kidolgozott lapokon helyezkedett el. Szerzőnk a korabeli térképekről vette át a topográfiai tartalmat, kiegészítve azt különböző történeti korok neveivel. Az így megalkotott keretbe helyezte el az általa vélt egykori őshazát, mutatva be az egykor volt Hunnia feltételezett kiterjedését, amely Lakatos szerint a Don folyótól az Ob folyón túli területeket is magába foglalta volna. A térkép fontos alkotás, hiszen a ma ismert legkorábbi történelmi térképünk. Mintegy félszáz évvel előzte meg Tomka-Szászky János (1694–1762) 1751-ben megjelent első magyar történelmi atlaszát, amely szintén tartalmazott térképet a magyar őshazáról (TOMKA-SZÁSZKY 2004).

 

Lakatos térképe az egykori Hunniáról (OSZK Kézirattár, Oct. Lat. 324)

Lakatos térképe az egykori Hunniáról (OSZK Kézirattár, Oct. Lat. 324)

 

A Lakatos-mű második, Tabula Siculia’ accuratè delineata A: C: 1702 című térképe is különleges alkotás, hiszen a legkorábbi Székelyföld-térképünk. Jóllehet címe szerint Székelyföldről szól, de a térkép (a történeti) Erdély legnagyobb részét ábrázolja, a méretaránya 1: 900 000 körüli. Székelyföld ország és megye közötti, köztes méretű tájegység, ritkán is készült róla önálló térkép. Amíg Székelyföld közigazgatási egység volt, tehát rövid megszakításokkal 1876-ig, csupán hármat ismerünk. Ez a Lakatos-térkép a legkorábbi, őt követte Daniel Scheint (1772–1835) 1832-ben megjelent térképe, végül Herbich Ferenc (1821–1887) földtani térképe zárja a sort, amely közvetlenül a székely székek megszűnése után, 1878-ban készült (SCHEINT 1832, HERBICH 1878). Lakatos térképe mintegy 400 helynevet tartalmaz. Tartalmában hiányosabb és pontatlanabb kortársai legjobb ország- és megyetérképeinél (Morando Visconti 1699, MCRH 1685–1699). Elnagyoltsága ellenére azonban több olyan elem van a térképen, amelyek miatt szerzőnk úttörőnek tekinthető: Székelyföld szerepeltetése térképcímként, kisebb domborzati nevek megírása, elsőként ő jelölt fiúszékeket a térképen, továbbá néhány csángó települést is magyarul nevezett meg.

 

Lakatos Székelyföld-térképe (OSZK Kézirattár, Oct. Lat. 324)Lakatos Székelyföld-térképe (OSZK Kézirattár, Oct. Lat. 324)

 

Lakatos István még a legrészletesebb magyar térképtörténeti munkákból is hiányzott eddig, jóllehet e két úttörő munkája révén ott lenne a helye. Térképeinek részletes elemzése a Térképtörténeti Közlemények c. évkönyv 3. számában jelent meg (BARTOS-ELEKES 2019), amely egyúttal a Hunnia-térképnek első, olvasható méretben közreadott másolata.

 

 

Irodalom:

BARTOS-ELEKES Zsombor: Lakatos István 1702-es térképei a székelyekről. In: Térképtörténeti Közlemények 3. Országos Széchényi Könyvtár, Budapest, 2019. pp. 27–36.
HERBICH Ferenc: Székelyföld földtani és őslénytani leírása. Budapest, 1878.
MCRH = Continet mappas comitatuum regni Hungaria, manu delineatas. Kézirat (kb. 1685–1699), ELTE Egyetemi Könyvtár (Budapest), Collectio Hevenesiana 91.
LAKATOS István: Siculia delineata et descripta accuratius quam hactenus. Kézirat (1702), Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár (Budapest), Oct. Lat. 324.
LAKATOS István: Siculia. Fordította, az utószót és a jegyzeteket írta PAP Levente. Iaşi, 2017.
MORANDO VISCONTI, Giovanni: Mappa della Transiluania. Hermanstadt, 1699.
SCHEINT, Daniel Gottlieb: Az erdélyi székelyek földje és népe természeti, politikai, statisztikai és történelmi szempontból (1833). Sepsiszentgyörgy, 2012.
TOMKA-SZÁSZKY János: Magyarország első történelmi atlasza. A térképmagyarázatokat írta TÓTH Gergely. Fordította, a jegyzeteket készítette és tanulmányokat írta TÖRÖK Enikő. Budapest, 2004.