„Mi pedig már hozzá vagyunk szokva a hasonszőrű romániai kiadványokhoz!” (Schmidt Tibolt). Román nemzetiségi térképek az első világháború hajnalán

 A Térképtár legújabb kamarakiállítása az első világháborús határvitákkal foglalkozik, amelyeket a szembenálló felek akkoriban (is) elsősorban nemzetiségi térképekkel próbáltak megtámogatni. A Balkánról nagyobb számban román kiadású térképeket tudunk bemutatni, amelyek már az ország hadba lépése előtt (1916. augusztus 27.) Nagy-Románia képét vetítették előre. A gyűjteményünkben található példányok időnként nem csak tartalmukban, de beszerzésük módjában is érdekesnek tekinthetők.
   Jelen bejegyzésben arról a két térképről szeretnénk szólni, amelyek beérkezésének körülményeit is ismerjük. Ezek a már korábban többször említett (és a tavalyi kiállításunkon részletesebben ismertetett) egykori első világháborús gyűjtemény részei voltak, így tudjuk ki és mikor küldte be őket a könyvtárnak. Kresz Géza (1882–1959) hegedűművész 1909 és 1915 között a bukaresti állami konzervatórium tanára és az udvari vonósnégyes vezetője volt. Kresz Fejérpataky Lászlót (1857–1923), az Országos Széchényi Könyvtár akkori igazgatóját Thallóczy Lajos (1857–1916) történész, politikus belső köréből ismerte Bécsből (ez volt a Deli Büzer-klub). Fejérpataky több más, külföldön élő prominens személyiséggel együtt őt is megkérte a leendő gyűjtemény gyarapítására. A levélváltásból csak Kresz Géza válaszlevelét ismerjük 1915. február 11-i keltezéssel, melynek ide vonatkozó sorai a következők: „Mindenféle etnográfiai és nagyromán térkép is megjelent itt. Szerezzem be ezeket is?” Fejérpataky 1915. február 22-én így reagált: „Amit én Igen Tisztelt Művész Uramtól első sorban kérnék, az a következő: A háborúra vonatkozó romániai, esetleg oroszországi képes levelezőlapok, egyes térképek, bármely célzatosak legyenek is, képes ábrázolások, röpiratok, melyek rendszerint eltűnnek a könyvárusi forgalomból.” (Forrás: Szőts Zoltán Oszkár: Az Országos Széchényi Könyvtár egykori első világháborús gyűjteménye. Budapest, 2014. 65–66.)
   A kérésnek megfelelően Kresz már 1915. április 12-én több nyomtatványt beküldött, köztük a Bănatul. Hartă etnografică (Bánság. Nemzetiségi térkép.) című kisméretű munkát is, melyet Ion Aurel Candrea (1872–1950) nyelvész, néprajzkutató készített. Candrea romanisztika, lexikográfia és nyelvi földrajz szakirányon végzett a Sorbonne-on, majd a bukaresti egyetem romanisztika filológia tanszékvezetője volt 1913-tól. A soknemzetiségű Bánság vitás terület volt, melyet Szerbia és Románia is régóta magának követelt.

A Bánság nemzetiségi térképe román szemmel (OSZK Térképtár, TM 7 189)

A következő, mintegy 137 tételt számláló csomag 1915. szeptember 10-én érkezett a könyvtárba. Ebben a küldeményben volt a következő, 1914-es kiadású román térkép Harta etnografică a Europei Centrale după Florinskij, Lubor-Niederle, Kiepert, Weigand, Cvijić, Mazăre, Noe şi alţii (Közép-Európa nemzetiségi térképe Florinskij, Lubor-Niederle, Kiepert, Weigand, Cvijić, Mazăre, Noe és mások alapján) címmel.

Közép-Európa nemzetiségi térképe román szemmel (OSZK Térképtár, T 9 351)

Készítőjéről, G. Gane-ről nem tudunk sokat, de a térképmű jó példa a korszakban megjelent, általában Romániát és tágabb környékét bemutató, propaganda jelleggel készült nemzetiségi kartogramokra. Az Institutul de studii sud-est europene kiadványa. Magát az intézményt 1914-ben hozta létre Nicolae Iorga (1871–1940) román történész, politikus, író, fő feladatának pedig a Kárpát-medencei és balkáni népek tanulmányozását tűzték ki. Feltehetően ez volt az a példány is, amelyről aztán Schmidt Tibolt (1890–1921), a Magyar Néprajzi Múzeum néprajzi osztályának segédőre írt ismertetőt: „Megszoktuk már a gombamódra termő romániai kiadású néprajzi térképeket, melyek következetesen mindig »Románia és a szomszédos országok« néprajzi adatainak kevésbé lelkiismeretes kartogramjai. […] meglepődhetnénk, hogy már rászánták magukat végre egy nagyobb terület néprajzi adatait feltüntető térkép kiadására, ha első pillantásra észre nem vennők, hogy ez a térkép nem más, mint a mai nagy háború szülöttje és bizonyos politikai czélzattal készült. Közép-Európa néprajzi térképe a czime és a keleti hosszúság (Greenwichtől) 15°-tól a 32°-ig és az éjszaki széklesség 37°-tól az 57°-ig elterülő földrészt foglalja magában. Ennélfogva az oláhság zöme a térképnek csaknem a közepére került és a kartolitográfia leghálásabb színével, az élénk vörössel, mintegy dominálja is az egész területet. Egyébként valamivel lelkiismeretesebb térkép volna elődeinél – az egyes nemzetiségek lakta területek kidolgozásában, azonban két dologban kibújik a szeg a zsákból s így nyilvánvaló lesz a politikai czélzata, a mi viszont az objectiv tudományosság kárára esik. Először: az oláhság elhelyeződésének feltüntetése, másodszor: a térkép jobboldali keretén elhelyezett statisztikai adatok erőltetettek és így teljesen hamisak, a kevésbé hozzáértők számára megtévesztők.” (Forrás: Néprajzi Értesítő 1914. 308–309.)


A magyar és a román statisztikai adatok összevetése a Néprajzi Értesítőben

Érdekesség, hogy Schmidt Tibolt azt is megemlíti írásában, milyen nehezen lehet hozzájutni a kérdéses nemzetiségi térképhez („a mi birtokunkba egy példány nagy nehézségek után került”), bár azt nem részletezi, mi volt ennek az oka. Valószínűsítjük azonban, hogy, miként más – így például a Földrajzi Közleményekben – megjelent korabeli tanulmányok, ismertetők esetében is a Széchényi Könyvtár első világháborús gyűjteményének anyagát használták a kutatók.