Olasz kiadású nemzetiségi térképek az első világháború idején

A nemzetiségi megoszlás már a nagy háborút megelőzően nem csak tudományos, de politikai kérdés is volt, mind a változatos etnikumú birodalmakban, mind a nemzetállamokban. A területi követeléseket is a lakosság nyelvi-vallási megoszlásával próbálták alátámasztani. Nem volt ez másképp az 1861-ben létrejött Olasz Királyság esetében sem, amely több, mint ötven éven keresztül szerette volna magához csatolni a jórészt olaszok lakta északi tartományokat. Veneto 1866-tól lett a királyság része, ezután a továbbra is osztrák fennhatóság alatt álló Trento és Dél-Tirol került sorra. Bár a hármas szövetség tagjaként 1882-től kezdve Németország és az Osztrák–Magyar Monarchia mellett is elkötelezte magát, továbbra is az olasz propaganda része maradt a régiók elcsatolása. Jól leszűrhető mindez azokból a nemzetiségi térképekből is, amelyeket az első világháború alatt adtak ki, némelyiket még azelőtt, hogy az antant oldalán beléptek volna a háborúba 1915. május 24-én.
  A Földrajzi Közlemények hasábjain 1915-ben jelent meg egy ide vágó kritika, amely kiválóan szemlélteti azokat a különböző, az olvasókat jelentősen befolyásoló módszereket, melyeket számos más, politikai célzattal szerkesztett etnikai térképnél alkalmaztak, mindkét oldalon.
  Bátky Zsigmond (1874–1939) neves földrajztudós az olasz Agostini kiadó La regione Veneta e le Alpi nostre, dalle fonti deli’ Adige al Quarnaro című térképét vette górcső alá, kiemelve a ferdítéseket és a változatos metódusokat. „Az alkalmi térkép, mint magyarázatában maga is bevallja, politikai célzattal készült, s ezért többféle kartografiai fogással arra törekszik, hogy az olasz lakosságnak minél jobban kedvezzen s az avatatlan közönséget minél jobban megtévessze. […] A Bozentől délre eső olasz szórványokat összeolvasztja s az isztriai olasz területet aránytalanul megnöveli. Legsikerültebb trükkje azonban az, hogy Tolomei professzor úr előmunkálatai alapján a település felső határát 1300 méterben állapítja meg s ezen a magasságon felül minden területet lakatlannak, alul pedig lakottnak ábrázol. Ebből két előny is származik. Az egyik ez: mivel Trentino keleti és déli határán, tehát olasz nyelvterületen a szorosok s a lakott területek 1300 m-nél mélyebben feküsznek, a lakottság övezete aránytalanul kiszélesedik s az a látszat támad, hogy a felső-olaszországi lakosság számos helyen tág és megszakítatlan összeköttetésben áll a dél tirolival. A másik meg ez: A Központi Alpokban, tehát a német nyelvterületen a telepek viszont magasabbra nyúlnak 1300 m-nél, miáltal azok egy része kirekesztődik s az északi és dél tiroli németség közé hatalmas, lakatlan, hegységi övezet ékelődik be. […] Ezzel szemben a valóság az, hogy a Központi Alpok 1300 m-nél magasabb hágóvidékei (Reschenscheideck, Brenner, Toblacher Feld) eléggé be vannak népesítve és megművelve, sokkal inkább, mint az olasz határ felé eső szorosok vidékei.” (Forrás: Földrajzi közlemények 1915. 5. füzet 248–250.)

Velence vidéke és a mi Alpjaink az Etsch forrásától a Quarneroig (OSZK Térképtár, T 8 080)

Érdemes megjegyeznünk azt is, hogy a térkép több kiadást is megért, a Térképtárban megtalálható az 1917-es második kiadás, melléktérképekkel bővítve, de ismeretes még negyedik kiadás is, 1918-ból. (lásd itt)

Az olasz nemzetiségi térkép második kiadása (OSZK Térképtár, T 8 079)

A kartográfiai munkák készítője, Achille Dardano (1870–1938) a korszakban több nemzetiségi térképet készített még, ezek közül érdemes kiemelni azt az 1916-ban kiadott, mindössze három fóliót tartalmazó atlaszt (L’Europa etnico-linguistica. Atlante descrittivo in tre carte speciali colorite, con testo dimonstrativo), amelynek a magyarázó könyvét és egyik, Kelet-Európát ábrázoló térképlapját is az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményeiben őrzik. Ez utóbbi megtekinthető jelenlegi kamarakiállításunkon a Térképtár folyosóján, 2019. április 27-ig.