Greipel Edvárd, egy 200 éves magyar nyelvű világatlasz kiadója

Híradás a Magyar Nemzeti Atlaszról (OSZK Térképtár, TA 3 314)

200 esztendeje, azaz 1817-ben hirdette meg az első, a nagyközönségnek szánt magyar nyelvű világatlaszt Greipel Edvárd (…1823) fő strázsamester. December 15-én kelt híradásában így fogalmazott: „Meggyőződve lévén, hogy a’ magyar ifjuságnak és az újság olvasóknak egy Magyar Nemzeti Atlással kedveskedni nem utolsó érdem volna, eltekéllettem magamat annak kiadására.” Az atlasz kiadását Habsburg József nádor támogatta, tartalmát pedig a következő 10 térképre tervezte:

1. A Föld két félteke (1819)
2. A Föld természetföldrajzi térképe (1817)
3. Európa (1817)
4. Ázsia (1818)
5. Óceánia és Ausztrália (1817)
6. Afrika (1818)
7. Észak-Amerika (év nélkül)
8. Dél-Amerika (év nélkül)
9. Magyarország (1819)
10. Osztrák Császárság (nem ismert)

Világtérkép Greipel Edvárd atlaszából (OSZK Térképtár, TA 3 314 A-1)

Az atlaszt a pesti Eggenberger József könyvárusnál lehetett előfizetni 10 forintért (később a lapok egyenként 1 forint 15 krajcárba kerültek) és a 2-5. számú térképek már ekkor készen is voltak. A kiadó a következő négy lapot a jövő évi József napi vásárra (március 19.) ígérte, majd a maradék kettőt azt követően „hamar”. Ehhez képest a lapokon a fent zárójelben szereplő évszámok olvashatóak.

De ki is volt ez a ligiskroni Greipel Edvárd, aki többek között Görög Demeternek, Budai Ézsaiásnak, Lipszky Jánosnak és Karacs Ferencnek is kortársa volt, de úttörő jellegű térképészeti tevékenysége ellenére a neve alig ismert. Az eredeti nevén Eduard W. von Greipel-Ligistkron (Graipel, Greipl névalakokban is előfordul) – érdekes módon a korabeli magyar forrásokban Ernő keresztnéven szereplő – személy eredetileg katonatiszt volt. 1805-ben főhadnagy a 16. (Rudolf főherceg) gyalogezredben, 1807-ben az 50. (Stain, Leopold) ezredben, 1810-ben pedig már százados a 26. (Hohenlohe-Bartenstein) gyalogezredben, 1811-től őrnagy. Feltehetően még ebben az évben nyugállományba vonult.

Nem tudni miért, talán valamelyik ezredével állomásozhatott hazánkban, de Budát választotta lakhelyéül, és innen írogatott különféle német folyóiratokba, többek közt az 1809. évi francia háborúról, benne a magyar nemesi felkelésről. Egy utalás szerint budai kőnyomó műhelyében kottát készített, ezért talán nem nagy merészség azt állítani, hogy atlaszát is maga nyomtatta.

Az atlasz lapjainak készítése azonban nem az első térképészeti tevékenysége volt, ugyanis 1809-ben a Linzer Kunst- und Industrie Comptoir kiadta a Neueste General Karte des Erzherzogthums Österreich ob der Enns című 6 lapos, Felső-Ausztriát ábrázoló térképét. A korabeli kritikák szerint a tereprajz hiányos volt, a generalizálás hibás és a névanyag jelentős része is meglehetősen rosszul olvasható, de ennek ellenére mégis igen keresett térkép volt. Olyannyira, hogy a bécsi Tranquillo Mollo 1816-ban újra kiadta.

Greipel budai működése összhangban volt a kor térképmagyarítási igyekezetével, hatása mégis elmaradt kortársai mögött. Az első magyar nyelvű, igaz negyed ekkora méretű világatlaszt a debreceni református diákok készítették el 1800-ban – Budai Ézsaiás irányításával – iskolai használatra, míg Greipel a Nemzeti magyar atlaszt a szélesebb olvasóközönség számára tervezte.

Könyvtárunk gyűjteményében lévő egyetlen ismert példányból sajnos hiányzik a címlap (feltéve, ha volt) és a 10. lap, azaz az Osztrák Császárság térképe. A lapok egy részén olvashatjuk a forrásként felhasznált szerzők neveit, sajnálatos módon ez azonban a Magyarország-térképről lemaradt, de aligha tévedünk nagyot, ha ősforrásként Lipszky-térképét sejtjük mögötte.

Magyarország térképe Greipel Edvárd atlaszából (OSZK Térképtár, TA 3 314 A-9)

A keret jobb alsó sarkában alig olvasható metsző nevét Szántai egyértelműen Karacsnak olvassa, ami nem teljesen elképzelhetetlen, így ez esetben igaza volna abban is, hogy a neves pesti rézmetszőnek e munka egy kirándulás lett volna a litográfia irányában.

Irodalom

DÖRFLINGER, Johannes: Österreichische Karten des frühen 19. Jahrhunderts. Wien, 1988.
FISCHER, Bernhard: Der Verleger Johann Friedrich Cotta. Chronologische Verlagsbibliographie 1787–1832. Marbach am Neckar, München, 2003.
SAS Ágnes: Musicalia Danubiana 21. Johann Evangelist Fuss. Lieder und Gesänge (und andere weltliche Vokalwerke). Budapest, 2005.
Schematismus der kaiserl. königl. Armée. Wien, 1805., 1807., 1808.
Schematismus der Oesterreichisch-Kaiserlichen Armée. Wien, 1810., 1811.
SZÁNTAI Lajos: Atlas Hungaricus. Magyarország nyomtatott térképei, 1528–1850. Budapest, 1996.