A modern városrendezés kezdetei Pozsonyban. Pozsony szabad királyi város városrendezési és városbővítési térképe az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményében

Az 1906-ban készített és az Országos Széchényi Könyvtár Térképtárában található Pozsony sz. kir. város átnézeti térképe és városbővítési terve jelentős mérföldkő Pozsony modern várostervezésének történetében. A terven Herr Rezső neve olvasható, akit szerkesztőként és rajzolóként tüntettek fel a térképen. A későbbi kutatás során kiderült, hogy Herr Rezső kataszteri főmérnök, a kataszteri térképnyilvántartás, a 9. kerületi kataszteri felügyelőség főmérnöke volt. Az 1906-os terv készítésében nem vett részt, valószínűleg a terv alapjául szolgáló kataszteri térkép (alaptérkép) fűződik nevéhez és az általa vezetett felügyelőség tevékenységéhez. A későbbi kutatás eredményeképpen az 1906-os tervezet készítőjeként a városi mérnöki hivatalt azonosíthatjuk, mely hivatal vezetője és egyben Pozsony város főmérnöke Laubner Gyula volt.

Herr Rezső: Pozsony sz. kir. város átnézeti térképe és városbővítési terve. 1906. (OSZK Térképtár, TM 422)

Az 1906-os tervet megelőzte az 1905-ben, Bernárdt Győző királyi tanácsos által készített elképzelés, amelyet csak újságcikkekből és Laubner mérnök véleményezéséből ismerünk. A főmérnök véleményében, a Bernárdt-féle terv ellenpontjaként többször kitér a Hivatal új, azaz 1906. évi tervére. A közölt részletek, a jellegzetes városrendezési megoldások (új utcák nyitása, körutak, az ortogonális utcák és sugárutak, vagy a pályaudvar áthelyezése), valamint a vonatkozó közlemények és újságcikkek beazonosíthatóvá teszik az új városrendezési tervet, amely az 1906-os Pozsony sz. kir. város átnézeti térképe és városbővítési terve.

A terv és az általa elindult kutatás rámutatott arra, hogy a modern értelemben vett várostervezés kezdetei mintegy 30-40 évvel korábbra tehetők, mint az a szlovák tudományos köztudatban él. A kutatás során megállapítást nyert, hogy az 1906. évi terv sorban  már a harmadik variációja volt a mérnöki hivatal által készített terveknek, ugyanis az előző terveket (1898 és 1901) módosították, és ezen harmadik terv részletei megegyeznek a Nyugatmagyarországi Híradóban közölt véleményezés részleteivel, ami közvetetten, – egy városfejlesztési javaslat kritikája által – részleteiben mutatja be a városi mérnöki hivatal elképzeléseit.

A kutatásaim alapján Pozsony városszabályozási és városbővítési tervei a következő sorrendben készültek:

 

1.

1898

A Hivatal által készített első terv (nem maradt fenn).

2.

1901

A Hivatal által készített második terv (nem maradt fenn).

3.

1905

Bernárdt Győző királyi tanácsos által készített terv (újságcikkekből és Laubner mérnök véleményezéséből ismerjük)

4.

1906

A Hivatal által készített harmadik terv (Laubner véleményéből is ismerjük, aki a Bernárdt-féle terv ellenpontjaként hozza fel; az 1906-os tervet Palóczi Antal vizsgálta felül és végül elvetették, egyúttal felkérték Palóczit egy új terv készítésére).

5.

1908

Palóczi Antal első terve (csak szakirodalomból ismerjük).

6.

1917

Palóczi-féle utolsó terv (két rosszabb minőségű kép alapján ismerjük).

 

A kutatásban áttörést jelentett, mikor rájöttem, hogy a 4. és a 6. városszabályozási és városbővítési terv alapja ugyanaz a kataszteri térkép, amelyet Herr Rezső kataszteri főmérnök vezette főfelügyelőséghez és közvetlenül a főmérnökhöz köthetünk (az 1906-os terven feltüntetve). A Palóczi-féle és a 1906-os terv közötti kapcsolat így bizonyosságot nyert, ugyanis a közös alaptérkép feltételezte azt, hogy egy várostervezési korszakban készültek, s időben is közel állnak egymáshoz. A további levéltári kutatás (napilapok, közlemények, kiadványok tanulmányozása) alátámasztotta azt, hogy az 1906-os városbővítési terv az a terv, amit Palóczi Antal felülvizsgált, s a vizsgálat végül elvetette. Az 1906-os terv tartalmazza a város mérnöki hivatala által készített térképek változatait (1898, 1901), valamint a Bernárdt Győző-féle javaslatokból is merít, s megelőzi a Palóczi Antal-féle városszabályozási tervet, amelynek léte ismert a (cseh)szlovák szakirodalomban, azonban az adatok hiánya miatt csak felületesen foglalkoztak vele. A szakirodalomban az 1917-ben készült, véglegesnek is tekinthető Palóczi-tervre vonatkozó utalásokkal találkozhatunk, azonban a kutatás során kiderült, hogy Palóczi Antal első, Pozsony városszabályozási és -bővítési terve már 1908-ban elkészült. Az első Palóczi-tervet számos, az egyes városrészek szabályozására vonatkozó módosítás követett, míg végül 1917-ben elkészült a város teljes területére vonatkozó szabályozási és városbővítési terv.

1905 második felében a Bernárdt-féle tervet és a városi mérnöki hivatal által készített tervet együtt vizsgálták és véleményezték. „A Bernárdt-féle tervezetet a mérnöki hivataltól készítettel egybevetve, határozottan az utóbbi javára üt ki az összehasonlítás, habár egyik tervezet sem felel meg a modern városrendezés követelményeinek, tagadhatatlan azonban, hogy mindkettő sok jó ideát tartalmaz, amit értékesíteni lehet a végleges szabályozási terv megalkotásánál.”

A hivatal tervének erőssége, hogy a közterek jobban dominálnak, mint a Bernárdt-félén, azonban az utóbbi a forgalom szabályozására, a körútra és a sugárutakra helyez nagyobb hangsúlyt. Viszont a sugárutak csak a tervben funkcionálnak, a valóságban kevés esély van kivitelezésükre, így a sugárutak és a körutak közötti kapcsolat hiányzik. A Bernárdt-féle belső sugárút egyik gyenge pontja – az utólagos vélemények alapján is – a Vártelek utca (ma Staromestská) 10-12 méteres szintkülönbségei, amelyek fizikailag akadályozzák az út kiszélesítését. A külső körút, amelyet a Sánc út (ma Šancová), a Kereszt utca (ma Krížna) és a Zsigmond király út (Karadžičova) képzett, megtalálható a mérnöki hivatal tervezetében. Bernárdt a Sánc utat a város felől eső oldalán akarja szélesebbé tenni, az újságíró véleménye szerint azonban megfelelőbb lenne a külső oldal irányába szélesíteni, mert ott kevesebb új ház van, míg a belsőt már majdnem teljesen kiépítették. A kiszélesítést a mérnöki hivatal is tervezi, s ez megjelenik a tervükön is. Az újság hasábjain megjelenik az a vélemény, miszerint „Határozottan helyes Bernárdtnak terve, hogy az újvárosi vasútállomást, – amelynek jelenlegi helyére való építése óriási hiba volt – áthelyezi a fiókpályaudvarhoz. Ez szintén beilleszthető a mérnöki hivatal tervezetébe.”

Azonban hiába vannak felhasználható ötletei a két tervezetnek, ismerve későbbi sorsukat, egyet kell értenünk a cikk írójával: „A városszabályozáshoz mindenekelőtt pontos helyzetrajz és rétegterv szükséges, a tervezőnek pedig ismernie kell a város múltját, jelenét és sejtenie jövőjét, legyen egy személyben historikus, régész, nemzetgazdász és tapasztalt városrendező mérnök.”

Pozsony pontos felmérésére nem került sor, azonban 1906 végén Palóczi Antalt kérték fel a terv felülvizsgálatára, amely vizsgálat a terv elvetését eredményezte, s a későbbi megbízatását. A választást Helmár Ágost így jellemezte: „Pozsony oly szerencsés, hogy Palóczi Antal műépítész és tanárban oly mesterre bízta bővítési és szabályozási tervének kidolgozását, aki Sitte elveit, tehát a városépítés legújabb és teljesen bevált elveit híven követi.” Helmár kijelentésének magyarázata, hogy a kor várostervezési gyakorlata két, egymástól nagyon eltérő irányzatot követett. Az egyik volt a Josef Stübben- és Otto Wagner-féle szigorú ortogonális, mondhatni vonalzóval irányított városszabályozás, a másik a Camillo Sitte-féle, a terület topográfiájához idomuló, a természeti és épített környezetet is figyelembe vevő várostervezés. Az 1906-os terv Stübben és Wagner városszabályozási gyakorlatát és elveit követi, amely a szabályos utcák, épülettömbök, sugárutak által kívánja megregulázni Pozsony lankás területét, teljesen figyelmen kívül hagyva a terepviszonyokat. Helmár így folytatja: „Röviden jellemeztem a mérnöki hivatalok eljárását a bővítési tervek készítésénél […] Itt is száz példa helyett a pozsonyi 1906-iki térképet [Pozsony sz. kir. város átnézeti térképe és városbővítési terve ] mutatom be, jobban mondva ennek egy részét. A szabályozási munka nem okozott nagy fejtörést. Vörös téntával belerajzolták az óvárosban a jövendőbeli építési vonalakat: a fődolog, hogy eltűnjék minden kiszögellés és minden beszögellés, hogy legyen mindenütt egyenes vonal és párhuzamosság”. A terv módosítását is részben ez a tulajdonsága indokolhatta, az a hiányossága, hogy nem vette figyelembe a város területének változatos morfológiáját, amelynek folyományaként magát a tervet elvetették, s a vizsgálat készítőjét, Palóczi Antalt kérték fel egy városterv készítésére, amelyet saját bevallása szerint is Sitte elvei inspiráltak.

Helmár rövid jellemzéséből is kiderül, hogy miben is volt más Palóczi terve, ami a Stübben- és Wagner-féle elképzelésekkel szemben a Camillo Sitte által képviselt elveket követte. Ezeknek az elveknek alkalmazása elsődlegesen az újonnan nyitott utcák vonalvezetésében nyilvánult meg, amely alkalmazkodott a város lankáihoz, valamint nagy hangsúlyt fektetett a „közegészségi viszonyok” fejlesztésére is: zöldterületek, amelyek elválasztják az ipari területeket a lakóterületektől, nagyobb útszélességek, valamint az építendő iparcsatornát is részben ennek a kívánalomnak rendelte alá. Így vizionálta Pozsony jövőjét a sittei esztétika szerint: „A midőn tehát elém varázsolom és képzeletben magamnak megalkotom Pozsony közeli és távoli jövőjét, ezen kiterjedt város úthálózatának kiképzésénél természetes sokkalta általánosb és magasabb szempontok kell, hogy vezessenek […] aránylag sokkalta nagyobb térbőségre is kell gondolnom s racionálisan felhasználva egyes területrészeket, a szabályozás és felosztás alá vonandó területen különösen a főúthálózat az, melyet világos szövésűnek, s áttekinthető határozott irányokban kell kiképezni. […] Végre még a művészi szempont az, mely az úthálózatban érvényesítését megkívánja. Megkívánja pedig különösen itt e szép városban, mely történeti nevezetességekben bővelkedik, ahol minden talpalattnyi föld a históriai emlékek dicsőségével van átitatva.”

Irodalom

BOROVSZKY Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai. Pozsony vármegye. Budapest, é.n.
FOLTYN, Ladislav: Slovenská architektúra a česká avantgarda 1918–1939. Bratislava, 1993.
Nyugatmagyarországi Híradó, 1872–1920 (Az idézetek az 1905. szeptember 28-i szám Városszabályozási terveink című írásból származnak.)
PALÓCZI Antal – HELMÁR Ágost: Szabályozási kérdések. Két előadás, tartotta Palóczi Antal tanár és Helmár Ágost tanár. Pozsony, 1909.
Pressburger Zeitung, 1872–1920
SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái. Budapest, 1891–1914. (Magyar Elektronikus Könyvtár, 2017.05.22.)
SITTE, Camillo: Der Städtebau nach seinen künstlerischen Grundsätzen. Basel-Boston-Berlin, 1889 (reprint 2001).
STÜBBEN, Josef: Der Städtebau. Handbuch der Architektur, Tl. 4. Darmstadt, 1890. (Internet Archive, 2016.02.17.)
WAGNER, Otto: Moderne Architektur. Seinen Schülern ein Führer auf diesem Kunstgebiete. Wien, 1902.
WAGNER, Otto: Die Großstadt. Eine Studie über diese. Wien, 1911.
SALAMON Nándor: Kisalföldi művészek lexikona. Győr, 1998.