Debrecenben jártunk 1.

Május végén Oláh Krisztával Debrecenben jártunk, hogy részt vegyünk a Debreceni Egyetemen immár nyolcadik alkalommal megtartott Térinformatikai Konferencián és Szakkiállításon (május 25–26.). Dr. Szabó Gergely, a Természetföldrajzi és Geoinformatikai tanszék adjunktusa régóta kapacitált bennünket, hogy a Földtudományi Intézet könyvtárában megtalálható nagyszámú térképet nézzük meg. Ezúttal tehát éltünk a lehetőséggel, és a konferenciát megelőző nap délben ellátogattunk a könyvtárba, ahol Gergő és a könyvtáros kolléganő, Vargáné Matolcsi Marika fogadott bennünket.

Először is röviden az intézményről.

A debreceni Magyar Királyi Tudományegyetemet 1912. július 7-én, a XXXVI. törvénycikk elfogadásával alapították, az 1914-ben jóváhagyott egyetemi szabályzat pedig öt kar létrehozását határozta el: Református Hittudományi, Jog- és Államtudományi, Orvostudományi, Bölcsészet- Nyelv- és Történettudományi, Mennyiség- és Természettudományi Kar.

Az 1914-ben a Bölcsészettudományi kar keretein belül létesített Földrajzi Intézet élére elsőként Milleker Rezső földrajztudóst (1887–1945) nevezték ki, aki közreműködött az egyetemen 1924–25-től szerveződő önálló természettudományi tanszékek létrejöttében.

1949-ben létrejött ugyan a Természettudományi Kar, de a Földrajzi Intézet még 1952-ig a Bölcsésztudományi Karhoz tartozott. 2006-tól a földtudományi tanszékcsoport Földtudományi Intézetként szervezi közösen az oktatást a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar keretein belül. A Földtudományi Intézetet 2012-ben alkotó tanszékek: Ásvány- és Földtani, Meteorológiai, Természetföldrajzi és Geoinformatikai, Tájvédelmi és Környezetföldrajzi, valamint a Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék.

Az előzetes beszélgetésből kiderült, hogy bizony a térképeknek elég sanyarú sorsuk volt az elmúlt évtizedekben, és Gergő szeretné az anyagot rendezni, ehhez kér szakmai támogatást tőlünk. Hogy képbe kerüljünk, gyorsan neki is láttunk az előttünk tornyosuló feladatnak, egészen pontosan a falat a mennyezetig beborító térképtartó polcrendszer átnézésének.

Azt már tudtuk, hogy a gyűjtemény, amelyet nagyságrendileg 12.000 darabosra becsültek, nagy része polgári és katonai topográfiai térképekből áll. Nagyjából azt is tudtuk, hogy hol keressük a gyűjtemény többi részét, aminek áttekintéséhez lényegében 4-5 óra állt rendelkezésünkre.

Az ismeretlen terepen járó felfedező lelkesedésével vetettük bele magunkat a munkába, de az idő és helyszűke miatt gyakorlatiasan közelítettünk a feladathoz. 5 kategóriát állítottunk fel, nagyjából a közgyűjteményi felosztásnak megfelelően: 1851 előtti magyar és nem magyar anyag, 1850 utáni magyar és nem magyar anyag, illetve különlegességek az előzőkből. Ez utóbbiból fogunk a közeljövőben némi ízelítővel szolgálni.

Elsőként egy viszonylag ritka, azimutális térképet mutatunk meg, mely az északi sark felől ábrázolja bolygónkat. A kéziratos térkép címe: Az Europát New-Yorkkal összekötő vasút terve. Szerzője ismeretlen, készítési idejére vonatkozóan az egyetlen támpont, hogy a Transzszibériai vasút még csak a Bajkál-tóig ér, így elvileg 1900 táján készülhetett. A térkép egészen konkréten a Budapest és New York között tervezett vasútvonalat ábrázolja, amely Szibérián keresztül a Berring-szorosig, majd Alaszkában a keleti partvidéken délnek Vancouver irányába, onnan pedig a Nagy Tavak vidékén egészen New Yorkig haladt volna. A terv számolt az oroszországi transszibériai vasúttal és az Egyesült Államokban épülő északi vasútvonallal (Great Northern Railway). Azonban előbbi csak Vlagyivosztok felé épült meg, elkerülve Hátsó-Szibériát, utóbbi szintén a Csendes-óceánig halad, egy rövid északi leágazással Kanadába, a Fort Nelson-i szárnyvonallal. A két vasútvonalat máig több ezer kilométer választja el egymástól.

 

Irodalom

Földtudományi Intézet honlapja, 2017.06.12.