Prespurk

Pressburg – Pozsony – Prespurk Bratislava

Az Országos Széchényi Könyvtár és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék közös szervezésében 2014. szeptember 4–5-én zajlott le a 9th International Workshop on Digital Approaches to Cartographic Heritage nevű rendezvény. A résztvevők egyike, Klara Ambrožová, a cseh Geodéziai, Topográfiai és Kartográfiai Kutatóintézet (Výzkumný ústav geodetický, topografický a kartografický, Zdiby) munkatársa kilenc térképet ajándékozott a Térképtárnak.

A katonai topográfiai térképek feldolgozása, katalogizálása során kiderült, hogy egy kivételével mindegyikük ugyanazon sorozat része. A kibocsátó egy frissen létrejött államalakulat, a Csehszlovák Köztársaság, amelynek hadserege a rendelkezésükre álló osztrák-magyar 1:200.000 méretarányú katonai térképeket alakította át, mintegy csehszlovákosítva azokat.

Különlegességük, hogy az első években, ideiglenes kiadásként (prozatimní vydáni) jelentek meg, ami nem csak a felhasznált alapanyagukban – legtöbbjüket egy korábbi térkép hátoldalára nyomtatták – de földrajzi névanyagukban is tükröződik.

A sorozat biztosan nem teljes, de ha megnézzük az egyes szelvények címeit, képet alkothatunk arról, mely területről és mi célból készültek. Mint a harmadik katonai felmérésből levezetetett lapoknál, a szelvényszám egyben az ábrázolt területen áthaladó szélességi és hosszúsági fokot is megadja („foktérkép”): 35°47° Pápa, 35°48° Prespurk, 36°48° Komárno, 37°48° Budapešť Lučenec, 38°49° Levoča (Löcse), 39°49°Košice, 40°48° Munkačevo.

Kiadójuk a Ministerstvo Národní Obrany Kartografické oddělení, magyarul a Nemzeti Védelmi Minisztérium Térképészeti osztálya volt, hiszen a későbbi központi katonai térképező szerv, a Csehszlovák Katonai Földrajzi Intézet (Vojenský Zemépisny Ústav) csak 1920-ban alakult meg Prágában. Ők is, akárcsak az Osztrák-Magyar Monarchia többi utódállama, a korábbi közös katonai térképező intézettől, a K. u. k. Militärgeographisches Instiut-tól megkapták a III. katonai felmérés 1:25.000 és 1:75.000 méretarányú szelvényeinek alapanyagát.

Részlet a Pozsony környéki szelvényből: kiadói felirat és a kiadás dátuma (OSZK Térképtár, TT 35°48°/1919)

 

A térképek aktuális állapotát jelző dátumok nagy része 1919 januárja illetve februárja, bár van egy évvel később kiadott szelvényünk is.

Miért volt ilyen hirtelen szüksége a csehszlovák hadseregnek a Felvidék és Észak-Magyarország topográfiai térképeire?

Ismerve az akkori eseményeket, ez egyáltalán nem meglepő. A cseh csapatok ugyanis már 1918 november elején átlépték az országhatárt, megszállták Zsolnát és többször megindultak dél felé, amit az éppen fennálló magyarországi központi hatalom próbált megállítani, több-kevesebb sikerrel. Mindezt bonyolította az antantmisszió működése is, amely elismerte a csehszlovák államot, s ezzel együtt már december 3-án egy jegyzékben kijelölték az új demarkációs vonalat, amely Pozsonytól a Duna északi partját, majd az Ipolyt követve Losonc és Kassa alatt, Rimaszombaton át vezetett az Ung folyóig, mely a végső szakasz vonalát határozta meg. A következő nagy támadásra már a Tanácsköztársaság alatt, április 27-én került sor, melynek során április 30-án Munkácsot, május 2-án pedig Miskolcot is elfoglalták, sőt, Salgótarjánt is veszélyeztették. Mindennek egy május végi magyar ellentámadás és előre nyomulás vetett véget.

Ennek fényében érthető, hogy a hadseregnek térképekre volt szüksége, bár az is igaz, hogy pár évvel, sőt, hónappal korábban cseh tisztjeik még a német nyelvű, osztrák kiadású szelvényeket használták a világháborúban.

A térképek lefordítása, „csehesítése” inkább a nemzeti felbuzdulásnak és igénynek tudható be, hiszen a támadásokat vezető katonatisztek ha nem csehek, akkor franciák, esetleg olaszok voltak, akik valószínűleg kevésbé beszéltek csehül, mint németül.

Részlet a Pozsony környéki szelvényből. A felirat alapján a kiadvány a Bécsi Katonai Földrajzi Intézet 1:200.000-es méretarányú térképe alapján készült. Alatta a jelkulcs látható. (OSZK Térképtár, TT 35°48°/1919)

 

Természetesen az ilyen kis méretarányú térképek inkább hadműveleti tervek kidolgozására voltak alkalmasak, feltehetően bocsátottak ki részletesebb (1:75.000 vagy akár 1:25.000 méretarányú) nagy méretarányú szelvényeket is.

Érdemes pár sort szánnunk arra is, miként zajlott a térképek fordítása: a jelkulcs és a kibocsátó neve mellett a nagyobb tájegységek földrajzi neveit változatták meg, még magyar területeken is, így lett a Balatonból Blatno, az Ecsedi-lápból Velké Ecsedské blato vagy épp a Bakonyból Bakoňský.

Ezeknél – ideológiailag – fontosabbak voltak a településnevek: sok felvidéki város még két nyelven szerepel a térképszelvényeken, mint például Lőcse (Levoča), Nagyszombat (Trnava), Érsekújvár (Nové Zámky) vagy épp Kassa (Košice). Ezek után kicsit furcsa, de nem véletlen, hogy a magyar főváros két részre osztva, csak Budín és Pešt nevekkel került megjelölésre.

A jelen bejegyzésben bemutatni kívánt térkép különlegességét a címe adja, amelyet később akkurátusan át is javítottak.

A Pozsony környéki szelvény címe (OSZK Térképtár, TT 35°48°/1919)

 

Mivel Pozsony német neve Pressburg, szlovákul pedig Prešporoknak hívták, a Prespurk a város cseh névváltozata lehetett. A Csehszlovák Köztársaság első rendelkezései közt szerepelt Pozsony átnevezése Bratislavává, kiemelve annak szláv jellegét, egyben utalva a Nagymorva Birodalom (mitikus) uralkodójára. Így aztán nem csoda, hogy a térképen sietve lefordított nevet később korrigálták.

Végezetül összehasonlításképp bemutatjuk a Pozsonyt ábrázoló szelvény két további kiadását, amelyek szintén a Térképtár gyűjteményében találhatóak.

A világháború alatt, 1916. augusztus 18-án megújított osztrák kiadású térkép, a csehszlovák szelvény „eredetije” (OSZK Térképtár, TT 35°48°/1916)

Az 1920 júniusáig részben helyesbített, majd 1930-ban megjelent magyar verzió, a Magyar Királyi Állami Térképészet kiadása. Láthatjuk, hogy a domborzatot helyenként már szintvonalakkal ábrázolták. (OSZK Térképtár, TT 35°48°/1930)

 

Irodalom:

JANKÓ Annamária: Magyarország katonai felmérései 1763–1950. Budapest, 2007.
KOLLEGA TARSOLY István (főszerk.): Magyarország a XX. században. Szekszárd, 1998.
SALNER, Peter: Ethnic polarisation in an ethnically homogenous town. In: Czech Sociologial Review IX. 2001/2. 235–246. o.