Hol feküdt Ormánd?

Köztudott, hogy az oszmán hódítás, valamint a 17. század végi felszabadító háborúk során Baranya megye településhálózata nagyrészt elpusztult, s így csak nehezen rekonstruálható. Mihálypéterházi Ormányi Józsa (?–1563) sümegi várkapitánnyal (1553–1563) kapcsolatos kutatásom során az egyik fő probléma a Baranya megyei Ormány/Ormánd egykori helyének pontos meghatározása volt. A kérdés végső eldöntéséhez Johann Christoph Müller 1709-es Magyarország térképe nyújtotta a megoldást.

Johann Christoph Müller (1673–1721) a 18. század első felének egyik legismertebb hadmérnöke és térképésze volt. 1709-ben készítette el I. Józsefnek ajánlott Magyarország térképét. Munkája során a korábban összegyűjtött térképészeti anyagra és Luigi Ferdinando Marsigli (1658–1730) irányítása alatt végzett saját méréseire támaszkodott. Ez tekinthető az első, modern, csillagászati helymeghatározások alapján készített térképnek, amely az országról készült.

A középkori Ormánd helyének meghatározásával kapcsolatban a legnagyobb nehézség, hogy mára elpusztult. Egy 1330-as és egy 1339-es oklevél alapján a mai Majs, Lippó és Bezedek határán feküdt. Majs határában ma is ismert egy Ormánypuszta, amely a keresett Ormándról kapta a nevét, azonban a középkori Ormánd nem ennek a pusztának a helyén feküdt.

Ormánd lokalizálása a középkori oklevelek alapján. (A szerző rajza.)

Majsról az első modern térképet az 1853-es kataszteri felmérés során készítették, ezen a település egyik külső területeként tűntették fel Ormányt, a falutól délnyugatra.

Majs 1853-as kataszteri felmérés. (MNL OL S 78 28. téka Majs 1–7.)

Ezt az Ormányt térképen először Andreas Kneidinger ábrázolta praedium Orman néven egy Majsról készített 1767-es – nyugati tájolású – birtoktérképen. Kneidinger ugyanott tüntette fel Ormányt, ahol az 1853-as kataszteri térkép is, így térképe pontosnak tekinthető.

Praedium Ormany Andreas Kneidinger 1767-es birtoktérképén. (MNL OL S 11 No. 830:41)

Ez azért fontos, mert Müller 1709-es térképén Majstól nyugatra két Ormándot tüntetett fel, az egyiket északabbra alt Orman, a másikat pedig kissé délebbre Orman néven.

A két Ormánd Johann Christop Müller 1709-es térképén. (OSZK Térképtár, TR 3 088)

Az 1767-es és 1853-as térképen alt Orman-t nem tüntették fel, így a kutatók többsége mai napig úgy tartja, hogy a középkori Ormánd a mai Ormánypuszta (Orman/praedium Ormany) helyén feküdt. Ezt látszott megerősíteni, hogy Weidlein János egyik tanulmányában Müller 1709-es térképe alapján egy utánrajzolt, de hibás térképet közölt, amelyen csak Ormánt (!) tüntette fel.

Ormánd Weidlein János térképén

A térképek alapján kijelenthető, hogy a Müller által Ormanként feltüntetett falu volt az, amely a 17–18. század fordulóján elpusztult, és az utókor mai napig ennek az emlékét őrzi Ormánypuszta néven. A középkori Ormánd helyét viszont a Müller által alt Ormanként (régi Ormán) feltüntetett helyen kell keresni, amely feltehetően már a 16. század második felében, a megye oszmán meghódítása során elpusztult. Ennek emléke a 18. század elején még élt, azonban Kneidinger idejére már feledésbe merült.

Müller 1709-es térképe tehát az egyetlen, amelyen az egykori Ormándot ábrázolták, ennek segítségével pedig a falu oszmán hódítás előtti helye is meghatározható. Ez pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a Dél-Dunántúl 15–17. századi településhálózatának rekonstruálása során Müller munkája a mai napig a kutatók segítségére lehet.

 

Irodalom

EPERJESSY Kálmán: Kézirati térképek Magyarországról a bécsi levéltárakban. In: Föld és ember. 1928. 8. sz. 42–60.
Neue Deutsche Bibliographie, https://www.deutsche-biographie.de/gnd104161744.html#ndbcontent, 2017. 04. 25.
WEIDLEIN János: Elpusztult falvak Tolnában és Baranyában. In: Századok. 1934. 611–630.