Johann van der Bruggen ismeretlen Regni Hungariæ című térképe 1728-ból

Johann van der Bruggen (1676–1744) németalföldi származású bécsi rézmetsző és kiadó három Magyarország-térképet is készített. Ezek közül a hazai szakirodalom eddig kettőt tartott számon.

Az első, a Regnum Hungariæ című térkép 1737-ben jelent meg egy 12 lapos kis atlasznak, a Tabulae XII. repraesentantes Regnum Hungariæ, cum adjacentibus Provincÿs suis-nak az első lapjaként. A mű tulajdonképpen Magyarországot és a Szent Korona jogán számon tartott „tartományait”, azaz a szomszédos észak-balkáni, kelet-európai országokat mutatja be. Van der Bruggen vélhetően az ekkor megindult török háború folyományaként jelentette meg, és akár volt mögötte központi, kormányzati megrendelés, akár nem, a mű programja eléggé világos, nevezetesen, hogy bemutassa azokat a területeket, melyekre a magyar király (III. Károly) igényt tarthat.

Johann van der Bruggen: Regnum Hungariæ, 1737 (OSZK Térképtár, TA 101 A-1) (http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/2803849)

 

Az atlasz következő, 1738. évi új kiadása egy lappal, Van der Bruggen második Magyarország-térképével bővült, amely akár áttekintő térképnek is tekinthető, hiszen míg az első az Erdély nélküli országot ábrázolta, a másodikon együtt szerepel az összes, az atlaszban bemutatott ország és tartomány. Címe: Regnum Hungariæ, in quo continentur Regiones Servia, Walachia, Bulgaria, Transylvania, Moldavia, Sclavonia, Croatia, Bosnia, Dalmatia, quibus annexæ sunt Podolia Bessarabia, et Macedonia, Maximáque pars Danubÿ usque ad Ostia ejus juxta modernam Hungariæ formam.

Johann van der Bruggen: Regnum Hungariæ, in quo continentur Regiones, 1738 (OSZK Térképtár, TA 99 A-13) (http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/2809209)

 

A harmadik, a fentiekben eddig nem ismertként említett Van der Bruggen-térkép készítés- és kiadástörténete jelenleg nem minden részletében tisztázott, illetve tisztázható. Egyrészt már korábban is ismert volt egy lényegében azonos tartalmi és formai jegyekkel rendelkező, Johann Andreas Pfeffel (1674–1748) augsburgi metsző és kiadó által kiadott változata: Regni Hungariæ cum adiuncta Transylvania aliarumq’ terrarum confinÿs Tabula. // I. A. Pfeffel fec. et exc.

 

Johann Andreas Pfeffel, Regni Hungariæ (OSZK Térképtár, TR 386) (http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/2761371)

 

 

Azt is tudtuk, hogy Pfeffelnek ezt az évszám nélküli térképét Van der Bruggen beemelte az 1739-ben megjelent Parvus atlas-ába. Az atlasz első része azonos a 13 lapos Tabulae XIII. repraesentantes Regnum Hungariæ című művével. Második része a Pfeffel és metszőtársa, Christian Engelbrecht (1672–1735) által 1701-ben megjelentetett, az osztrák örökös tartományokat bemutató, Germania Austriaca című műhöz metszett térképeket tartalmazza. Ez a második részt egészíti ki a Regni Hungariæ.

Azonban 1728-ban Van der Bruggen is elkészítette ennek a térképnek egy változatát.

Johann van der Bruggen: Regni Hungariæ, 1728 (Moravská Zemská Knihovna, Moll-0003.191) (http://imageserver.mzk.cz/mzk03/001/052/196/2619316487)

 

 

Több, a Pfeffel-i és a Van der Bruggen-i változat kapcsolatára vonatkozó kérdés is megválaszolásra vár. Az egyik ilyen kérdés: ki másolt kit? Sajnos a térképek készítési körülményei jelenleg nem ismertek, az egyetlen, ami biztosan állítható, hogy az 1728-as Van der Bruggen-térkép nem azonos az 1739. évi atlaszában található térképpel. Azt azonban hangsúlyoznunk kell, hogy mindkét térkép – szemben a többi lappal, – metszett sorszám nélküli, tehát először minden bizonnyal önállóan, s nem atlaszba kötve jelentek meg. Továbbá az is bizonyított, hogy noha a két térkép címe teljesen azonos, valójában két nyomólemezről készültek, ráadásul a Van der Bruggen által metszett térkép kivágata nyugat felé nagyjából 1°-kal tovább nyúlik.

Ez utóbbi azt sugallná, hogy a Van der Bruggen-térkép lett volna a korábbi, és amelyet Pfeffel másolt és kisebbített le. Azonban a Van der Bruggen-térkép említett nyugati sávjának tartalma és névanyaga olyan gyér és szegényes, hogy a kutatóban felmerül a két térkép időbeni sorrendjét illető kétség.

A fentiek alapján tehát valószínűbb, hogy a térképet eredetileg Pfeffel készíthette. Mivel azonban bécsi munkatársának, Christian Engelbrechtnek (1672–1735) a neve nem szerepel rajta, feltételezhető, hogy 1711 után készülhetett, mikor is visszatért Augsburgba. (Érdemes megemlíteni, hogy Pfeffel és Engelbrecht együtt készítették a Germania Austriaca térképeit, és az 1709-ben megjelent Johann Christoph Müller: Augustissimo Romanor. Imperatori Iosepho I. Hungariæ Regi invictissimo mappam hanc Regni Hungariæ című, Magyarországot ábrázoló nagyméretű térképmű nyomólemezein is közösen dolgoztak.)

Pfeffel a Magyarország-térképet talán éppen a már meglévő 8 térképhez szánta kiegészítésnek. A díszkeret mellett látható csatakép alapján feltételezhető, hogy a térkép készítése kapcsolatba hozható Magyarország akkor még hódoltság alatt lévő területeinek felszabadítására 1716-ban megindult újabb török háborúval.

Következő megválaszolandó kérdés, hogy vajon Van der Bruggen miért Pfeffel térképét használta az 1739-ben kiadott Parvus atlas-ban? Sajnos erre sem tudjuk jelenleg a választ, csak találgatni lehet. Elképzelhető, hogy Van der Bruggen és Pfeffel között volt valamiféle, a nyomólemezek kölcsönzésére vagy használatára vonatkozó megállapodás, de az is lehetséges, hogy Van der Bruggen is szebbnek, metszésében finomabb kivitelűnek tekintette a Pfeffel-i változatot, ezért kért vagy vett nyomatokat a Pfeffel-térképből.

A térkép története azonban nem ért véget az 1739-es Van der Bruggen-i Parvus atlas-ban történt közzétételével. Ugyanis a későbbiekben a Parvus atlas-t Pfeffel is kiadta, benne a Regni Hungariæ-val. Az azonban, hogy a térkép nyomólemeze (és az atlasz többi lemeze) mikor és hogyan került, illetve jutott vissza Pfeffel birtokába, szintén nem ismert, miként a Pfeffel-i kiadás pontos évével is adósok maradunk. Van der Bruggen 1739-ben adta ki az atlaszt, így a Pfeffel-térkép augsburgi kiadása is legkorábban szintén csak 1739-ben jelenhetett meg. Mivel nem ismert a nyomólemezek adásvételének időpontja, ezért Pfeffel 1748-ban bekövetkezett haláláig bármikor megjelentethette azt. Nem lehetetlen, hogy a lemezek csak Van der Bruggen 1744. évi halála után kerültek Pfeffelhez.

További feltevéseknek nyújthat alapot az osztrák örökösödési háború (1740–1748), melyben Bajorország és Ausztria egymással szemben álltak, s egy bajorországi, augsburgi kiadó felismerve a háború iránti érdeklődés hasznát, piacra dobhatott egy ilyen, lényegében már kész művet, de a korábbi bécsi kiadóra, Van der Bruggen-re vonatkozó minden feliratot eltávolított.

Összehasonlítva a Regni Hungariæ kiadásait, a három térkép megjelenési sorrendjének szempontjából fontos, sőt, talán kulcselemnek tekinthető, hogy először is Pfeffel kiadói mivoltára utaló „exc.” (excudit, azaz kiadta) szó tűnik el, ami a harmadik változatra azonban ismét visszakerül. Észrevehető, hogy az „exc.” végén lévő pont fél mm-el balrább került, azaz az egész szót, ill. szórövidítést újrametszéskor kissé beljebb helyezték el, metszették a nyomólemezre. Havasalföld felirata is módosult, korábbi elválasztott feliratába az újrametszéskor az elválasztást jelölő két vessző került (VALA CHIæ és VALA,, CHIæ), valamint az æ betű mellé a csatázók két zászlós lándzsája.

A Regni Hungariæ kiadásainak összehasonlítása (Pfeffel, év nélkül; Van der Bruggen, 1728; Pfeffel, 1740–1748)

 

 

IRODALOM:
DÖRFLINGER, Johannes: Österreichische Karten des 18. Jahrhunderts. Wien, 1984.
DÖRFLINGER, Johannes – Hühnel, Helga: Atlantes Austriaci. 1. Band: Österreichische Atlanten. 1561–1918. Wien-Köln-Weimar, 1995.
RITTER, Michael: Die Karten und Atlanten des Augsburger Kunstverlegers Johann Andreas Pfeffel (1674–1748). In: Cartographica Helvetica, 48. 2013. 15–24.
SZÁNTAI Lajos: Atlas Hungaricus. Magyarország nyomtatott térképei 1528–1850. Budapest, 1996.