Mikoviny Sámuel (1698–1750) a magyar polgári térképészet első meghatározó alakja, Pozsony vármegye, majd az udvari kamara mérnöke. A magyar térképtörténetben korszakalkotó jelentőségűnek tekintjük térképészeti munkásságát, a magyar tudományos kartográfia és a magyar térképészeti szakirodalom úttörőjeként tartjuk őt számon, aki már csillagászati és trigonometriai mérések alapján szerkesztette megyetérképeit és újfajta ábrázolási módszereket alkalmazott. Bél Mátyás országismereti művéhez, a Notitiához ő készítette a megyetérképeket.
Mikoviny Sámuelnek a feltehetően a dél-dunántúli Harrach-birtokokat ábrázoló térképe 1726-ból (Venator & Hanstein, Köln)
Több kérdés is felmerül az újonnan felbukkant térképének keletkezésével kapcsolatban: mikor, kinek a megbízásából és milyen céllal készült? Cím és datálás hiánya arra enged következtetni, hogy iratmellékletként keletkezett, az írásos jelentés tartalmazhatta ezeket az adatokat, illetve annak magyarázatát, hogy egyes települések, puszták néhány csoportja mért van pontozott vonallal és piros színezéssel kiemelve. Ez utóbbi tény arra utalhat, hogy nem megyetérképről – a megyehatár különben sincs jelölve – és nem vízrajzi térképről van szó.
A datálásban segítségünkre lehet, hogy Mikoviny milyen minőségében írta alá a térképet. Ha csak foglalkozást (architectus/architector/Architect, geometra/Ingenieur, mathematicus) adott meg, nem visz minket sokkal előbbre. De ha az aláírásból kiderül, hogy épp kamarai, állami szolgálatban állt-e, akkor meg tudjuk állapítani, hogy 1735 után készült térkép. Az architector (Pápai Páricz Ferenc 1708. évi szótárában „építő mester”) és az architectus (Pápainál „építő mester, fő áts mester, fundáló”) foglalkozásként szerepel Mikoviny egy 1729. évi térképén és egy 1738. évi tervrajzán, először egy 1737. évi térképen jelenik meg beosztásként (kamarai építész). Tehát a jelen térképen szereplő „Architect.” megjelölés a datálást nem teszi lehetővé.
Kapaszkodót nyújthat még az ajánlás szövegében szereplő személy, Alois Thomas Raymond Harrach (1699-1742) életrajzának ismerete. Az osztrák államférfi hivatali működése nem igen kapcsolódott Magyarországhoz, de azt tudjuk róla, hogy 1726-ban 40 000 forintért megvásárolta a somogyi Fánchy-Sankó-féle javakat. A következő évben, 1727-ben azonban el is adta Hunyady András három fiának, mivel azok többi uradalmától távol estek, és a „kedves magyar örökös királyságunkban egészen más a módja a jószágok kormányzásának, mint más örökös királyságainkban és tartományainkban”. 1727. október 11-én kelt az a szerződés, amely rögzítette, hogy az egykor Fánchy, majd (Z)sankó, és 1726-ban Harrach tulajdonába lévő birtok Hunyady Antal, József és István tulajdonába megy át.
Harrach gróf az 1726-ban a következő településeket, pusztákat bírta részben vagy egészen: Berén, Berény/Berény (írott források/térkép névalakja) – Uylak/Ujlak – Magyari/Magyari – Kéthel/Kethely – Sárj, Sáry, Sáary/Sári – Varjaskér/Vargyas kér – Meszteghnyő, Mesztegnye/Mesztegnyő – Erdeő-Korpád, Erdökorpád/Korpad – Henyész, Henisz/Hőnyész – Szemes/Szemes – Szárszó, Szárszo/Szarszó – Szollád, Szolád/Szolád – Rénya Sz. Király, Rinya Sz. Király/Rinya Sz. Kiraly – Zádor, Zador/Zador – Csoma/Csoma – Tellekj/- – Szill/Szely/- – Muszth, Must/- – Ságh, Sáágh/- – Kulya, Kulla/- – Baya, Baja/- – Pál Bak/- – Nagy et Kis Maróth, Maroth/Nagy Marod, Kis Marod – Libicz Kozma/Libe Kozma – Egyházas Nyir/Egyhazos nyár – Edde/Edde – Agaros/Agaros – Simongáth/Simony gád – Nezde/Vezde (nem a birtkohoz tartozóként van feltüntetve) – Posa/- – Szederjes/Szederjes – Nádfej/Nádfej – Damatos/- – Marosd/Marosd – Dőrőcske, Dereske/Deretska – Szanács/Szanats – Bonnya/Bonya – Vis/- – Tard/- – Kis Lok/- – Boronka/Boronka – Kesző/Kesző – Szentgyörgy, Sz. György/Sz. Győrgy – Kozma/Kozma – Cser/Cser – Hosszufalu, Hoszufalu/Hoszufalu – Sz. Mihaly/Sz. Mihaly – Fülecs/Fülets – Iklad/-. Nincs teljes egyezés az összeírásokból, Harrach leveléből, illetve a szakirodalomból ismert Harrach-birtok és a térképen pirossal kiemelt települések és puszták között, ennek ellenére nagy valószínűséggel feltételezhetjük, hogy a térképet Harrach gróf megbízásából 1726-ban rajzolta Mikoviny. Az új birtokos teljesen érthető módon meg akarta ismerni az általa újonnan megszerzett területet.
Irodalom:
BALLA Mária: 280 éve lett Kéthely Hunyady-birtok. In: Kéthelyen, 2007/3. (http://kethelyen.kethelyert.hu/modules.php?name=Articles&article_id=192, 2018.03.16.)
MARCZALI Henrik: Magyarország története III. Károlytól a bécsi kongressusig. In: Magyar nemzet története. Szerk. Szilágyi Sándor. VIII. kötet. Budapest, 1898. (Elektronikus kiadás: http://mek.niif.hu/00800/00893/html/doc/c400459.htm, 2018.03.14.)
Somogy vármegye. Szerk. Csánki Dezső. Budapest, [é.n.]. (Magyarország vármegyéi és városai, 18.) (Elektronikus kiadás: http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0018/5.html és http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0018/15.html, 2018.03.14.)