François-Sulpice Beudant Magyarország földtani térképének lehetséges topográfiai alapjai.

François-Sulpice Beudant 1822-ben kiadott műve, a Voyage minéralogique et géologique en Hongrie megkerülhetetlen darabja a hazánk földtani kutatástörténetét ismertető munkáknak. Három vastag kötet, mellettük egy negyedik, térképekkel, szelvényekkel és egy összevont geológiai áttekintő táblázattal. Az OSZK mellett többek között hozzáférhető a Miskolci Egyetem Selmeci Műemlékkönyvtárában és az Országos Földtani Szakkönyvtárban is, 50-es raktári jelzettel. Ez utóbbi intézmény jelenleg a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) utódszervezetének, a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálatnak a része.

A hozzáférhető kötetek tartalmában vannak eltérések, de három, mai értelemben is „szabályos” földtani térképnek minősülő térképlapot mindegyik tartalmaz címmel, léptékekkel, számozott jelkulccsal, pontsorokként jelölt földtani határokkal, jelkulcsi számokkal, kézzel színezett földtani foltokkal. Az ország egészének földtana mellett két részterületét is tartalmazza: a Balaton környékét és Selmecbánya vidékét.

A kötetek egy részében a térképek mellé odakötve megtalálható a nyomólemezek egy-egy közbenső állapotát tükröző nyomat, ami a térképek teljes topográfiai alapját, a földtani térkép majdani címét és a különböző léptékeket is a végső változattal egybevágóan ábrázolja.

Szántai Lajos Atlas Hungaricus című alapművében a közbenső változatú országtérkép Beudant 1a jelzettel szerepel, ami Szántai megjegyzése szerint a Beudant 1b földtani térkép munkálataihoz szolgálhatott munkatérképként.

Beudant Magyarország földtani térképének köztes állapota. (Atlas Hungaricus, Beudant 1a) (Magántulajdon)

Kissé sántító hasonlattal Jean Palairet: Carte de Hongrie című (Atlas Hungaricus, Palairet 1a és 1b) térképeivel rokon, de itt nem a topográfiai alapot metszették tovább, hanem a jelkulccsal, továbbá a térképen belüli számozással, majd a földtani képződményfoltok kézi festésével folytatták.

Ez a kettős megoldás azt sugallja, hogy a készítők kiemelten fontosnak ítélték meg a térképek topográfiai értékeit. Erre utal az atlasz tartalomjegyzéke, ahol az országtérkép elnevezése Carte générale de la Hongrie et de la Transylvanie avec une partie des pays lithomorphes, azaz Magyarország és Erdély általános térképe a kőzettani egységek egy részével. A „carte générale”, a „Generalkarte” és az „általános térkép” az országtérképek általános elnevezése az adott korban. Hasonló megoldással, két-két változatban készültek el az egyes részlettérképek (Carte détaillée…) is.

A negyedik kötet tartalomjegyzékének negyedik oldala a topográfiai és földtani térkép változatok felsorolásával.

Beudant Selmecbánya környékét bemutató földtani térképének a köztes állapota. (Magántulajdon)

Ez a belső felépítés a Beudant munkájának a jellegéből ered. Bár a földtani térképek messze nagyobb jelentőségűek a topográfiai alapnál, de nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a mű első két kötete az országban tett utazásának a leírása, és ennek térképi mellékletei a köztes állapotig metszett és kinyomtatott változatok. A földtani térképek a harmadik kötet földtani leírását illusztrálják a topográfiai alapokat felhasználva.

Felvetődik a kérdés, hogy Lipszky János melyik térképét használta fel Beudant topográfiai alapnak? Ha a célszerűség oldaláról vizsgáljuk meg, akkor a Tabula generalis Regni Hungariæ (Atlas Hungaricus, Lipszky 2) kisebb méretaránya, esetleg későbbi kiadása miatt indokoltabban szolgált alapként, mint a Mappa generalis Regni Hungariæ (Atlas Hungaricus, Lipszky 1). A részletek vízrajzának és úthálózatának összehasonlítása azonban azt mutatja, hogy a Mappa generalis nyugodt lefutású Maros ábrázolása különösebb nehézség nélkül felismerhető a Beudant-térképen, ellentétben a Tabula generalis vízrajzának barokkosan tekervényes vonalvezetésével. A Bánátot Beudant utazása egyébként nem érintette, itt tehát saját tapasztalatait nem hasznosíthatta a térképszerkesztésnél.

A víz- és úthálózatok a Bánát északi részén Lipszky János: Mappa generalis és Tabula generalis című térképén, valamint Beudant Carte générale című művén.

A Lipszky-térkép mellett nem zárható ki néhány más nyomtatott térkép használata sem, így Karacs Ferenc, illetve Edmund von Zuccheri Magyarország-térképe. Méretarányuk jóval közelebb áll a Beudant-mű 1:1 000 000-s értékhez, a piacon elérhetők voltak, és az sem lehetetlen, hogy a három szöveges kötet betűtengerében valahol utalás történik ezekre.

Karacs Ferenc először 1813-ban kiadott Magyar Országnak […] közönséges táblája című térképe (Atlas Hungaricus, Karacs 7a és 7b) nem csupán méretarányában közelít a földtani térképhez. A Hadtörténeti Térképtár egyik példányára (jelzet: B IX b 16) kontúrok nélkül, de felkerültek a kiszínezett földtani foltok, a keleti térképszegélyre pedig kéziratban a teljes jelkulcs, bár még számozás nélkül, nyelvújítás-kori magyarításokkal. Az adott példányról hiányzik az első kiadás római számokkal kiírt évszáma, így ez a szakirodalomban Karacs 7b kód alatt nyilvántartott változata, feltételezett készítési ideje 1818–1820, vagyis nem mond ellent annak, hogy a térképszerkesztés során alapként használhatták fel.

Meghökkentő ugyanakkor a katalóguscédula megjegyzése: „Karacs térképére Beudant rárajzolta Magyarország geológiai térképét 1818-ban.” Ha ez így volna, rendkívüli tudománytörténeti jelentőségű kézirattal lenne dolgunk. Lelkesedésünket lelombozza azonban a kétely, miért került volna vissza Magyarországra egy Franciaországban megszerkesztett és metszett térkép kéziratos forrástérképe? Valószínűbb, hogy a földtani térképnek egy igen fáradságos munkával készített másolatát láthatjuk, talán egy magyarításra szánt kiadás próbájaként. A katalóguscédula igazságtartalmának valódiságára leginkább Franciaországból lehetne választ kapni. [A szerző álláspontját látszik erősíteni azon véleményünk, mi szerint Karacs térképének évszám nélküli kiadása alighanem a szerző halála (1838) után született, mert ellenkező esetben, az élete végig aktív metszőnek nem okozott volna nehézséget a római számok javítása. – A Szerkesztőség.]

A ZUCCHERI-féle Magyarország-térkép változatok elméletileg szintén felhasználhatók voltak. Beudant 1818-as magyarországi útja érintette Bécset, ezért nem kizárt, hogy a Lipszky-térképeknek ott megvásárolható ZUCCHERI-féle változataira (Atlas Hungaricus, Zuccheri 1a-1d) hivatkozik, amik minden esetben feltüntetik forrásként Lipszky János nevét.

[A szerkesztőség továbbra is úgy véli, hogy Beudant művének előszavában Lipszky és Görög térképeire hivatkozik forrásként, és amíg ellenkező bizonyíték nincsen rá, nincs okunk kétségbe vonni az állítását.]

 

Irodalmi hivatkozások

BEUDANT, François-Sulpice: Voyage minéralogique et gèologique en Hongrie. Tome 1–4. Paris, 1822.
Le CALLOC’H, Bernard: François Sulpice Beudant, Magyarország geológiai feltárásának francia úttörője. In: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 4. 1987. 13–18.
KARACS Ferenc: Magyar Országnak és a hozzá kaptsoltatott Horváth és Tóth országnak, ’s határőrző katonai vidékeknek nem különben az Erdélyi Fejedelemségnek Vármegyékre és Szabad Kerületekre osztatott ’s a’ legjobb mappák szerént készitetett közönséges táblája. Pest, 1813.
SZÁNTAI Lajos: Atlas Hungaricus. Magyarország nyomtatott térképei 1528–1850. I-II. Budapest, 1996.
ZUCCHERI, Edmund: Generalcharte des Königreiches Ungarn mit Einschluss von Siebenbürgen, Slavonien und Croatien und den angränzenden Theilen von Österreich, Mähren, Galizien, Moldau u.s.w. nach LIPSZKY’s grosser Charte. Wien, 1811.