Akik a térképekkel foglalkoztak

Emanuel Stenglin 1664-ben készült kéziratos Magyarország-térképének országleírása

Az OSZK Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtárának gyűjteményében található kéziratos, szép kivitelű, gondos kidolgozású, bőrre rajzolt és festett Magyarország-térképen (raktári jelzet: TK 1.872) található igen részletes latin nyelvű országleírás ezidáig nem kapott kellő figyelmet. Érdemesnek tűnt ezért a térképet alaposabban megvizsgálni, és mindenekelőtt a két részletes leírást értékelni. A vizsgálat eredményei az alábbi írásban olvashatók.

François-Sulpice Beudant Magyarország földtani térképének lehetséges topográfiai alapjai.

Egy korábbi bejegyzésünkben kétségbe vontuk, hogy François-Sulpice Beudant: Carte géologique de la Hongrie et de la Transylvanie avec une partie des pays limitrophes című térképének létezne egy korábbi, jelmagyarázat nélküli állapota. Nemrégiben a földtani tárgyú közgyűjteményekben lévő példányok alapján Síkhegyi Ferenc kartográfus felhívta a figyelmet tévedésünkre, melyekben nem csak ezen első, de a bővített második változat is megtalálható. Pontosító megjegyzéseket tartalmazó írását adjuk most közre.

Ciprus-ábrázolás Piri reisz tengerészeti könyvében

A neves oszmán kartográfus, Piri reisz (kb. 1465–1554) főműve, a Kitáb-i bahrije (Tengerek könyve) második, bővített változata 1525-re készült el azzal a céllal, hogy felkeltse a szultán érdeklődését a „tenger tudománya” és a „hajózás művészete iránt”. A főként Mediterráneumra fókuszáló kötet minden fejezete egy–egy szigetet vagy kisebb szárazföldi egységet ír le nagy részletességgel, egyúttal olyan alapos hajózási útmutatót adva, amely teljesen lefedte egy 16. századi flotta minden szükségletét.  A mű tehát alkalmas volt arra, hogy segítse az Oszmán Birodalom földközi-tengeri hódításait.

Brentán Károly Amazonas-térképe egy budapesti magángyűjteményben 1.

A Föld felfedezésének, feltérképezésének történetéhez a magyar utazók a nagy hajós- és gyarmatosító nemzetek fiaihoz képest óhatatlanul ritkábban járultak hozzá, bár Magyar László, Teleki Sámuel vagy Stein Aurél tevékenysége közismert. Jóval kevesebben tudják, hogy Dél-Amerika 18. századi feltérképezésében meghatározó szerepet játszottak a magyar származású – részben a spanyol, részben a portugál rendtartományokban működő – jezsuita atyák.

Greipel Edvárd, egy 200 éves magyar nyelvű világatlasz kiadója

200 esztendeje, azaz 1817-ben hirdette meg az első, a nagyközönségnek szánt magyar nyelvű világatlaszt Greipel Edvárd fő strázsamester. December 15-én kelt híradásában így fogalmazott: „Meggyőződve lévén, hogy a’ magyar ifjuságnak és az újság olvasóknak egy Magyar Nemzeti Atlással kedveskedni nem utolsó érdem volna, eltekéllettem magamat annak kiadására.”

Egy itáliai klasszikus a 15. századból. Grazioso Benincasa hajózási atlasza az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában

Sem külleme, sem jelzete nem árulja el, hogy a borítótáblák egy idén 543 éves tengerhajózási atlaszt rejtenek, de a lapokat forgatva sem könnyű elhinni, hogy a tiszta rajzolatok és a kiválóan olvasható feliratok Hunyadi Mátyás uralkodása idején (1458–1490) készültek. Ismerjék meg, miről is beszélünk!